Június 5.: környezetvédelmi világnap; célja: felhívni a figyelmet a környezetszennyezés következményeire. Mert: három másodpercenként egy futballpályányi területet irtanak ki az őserdőkből, évente pedig Görögország nagyságú területet vágnak ki. Napjainkra a korallzátonyok több mint a fele már elpusztult. Ha csak valami váratlan nem történik, a 102 ezer lakosú Kiribati lesz az első ország, ami eltűnik a földről. Kiribati végét a tengerszint emelkedése hozza majd el.

Az 1972-i stockholmi „Ember és bioszféra” konferencia óta világszerte június 5-én környezetvédelmi akciókat és figyelemfelhívó programokat szerveznek. Az idei világnap témája: az ökoszisztéma helyreállítása, aminek sokféle módja lehet: faültetés, a kertek újjáélesztése, a városok kizöldítése, a folyó-, tó-, tenger- és óceánpartok tisztítása. A szervezők nagyon bíznak abban, hogy beérett már az a nemzedék, amelyik vége megteremtheti a békét az ember és a természet között, amelyik végre megérti, hogy a természet sebezhetősége a mi sebezhetőségünk is, hogy a közeli múlt természeti csapásai, az erdő- és bozóttüzek, az árvizek, a világjárvány mind-mind összefüggésbe hozható az emberiség természetrombolásával.

A népesség gyors növekedése és a gyakori aszályok miatt egyre többen és egyre nehezebben jutnak élelemhez. A klímaváltozás népvándorláshoz vezet, a népvándorlás pedig háborúkhoz. Egy londoni konfliktuskezelő csoport, az International Alert szerint a klímaváltozás a közeli jövőben 46 országban 2,7 milliárd embert érintve idézhet elő súlyos konfliktusokat, 56 országban pedig súlyos politikai törékenységhez vezethet. Nincs vesztegetni való idő! Szomáliában, például, 2019-ben százezer embernek kellett a szárazság miatt elhagynia az otthonát. Egy 2018-i kormányzati előrejelzés szerint pedig nem elképzelhetetlen, hogy 2030-ra például az indiaiak 40 százaléka nem jut rendes ivóvízhez. Egy másik számítás szerint nem kizárt, hogy 2050-re ezermillió embernek kell elhagynia az otthonát a klímaváltozás miatt.

A világméretű felmelegedés egyik legnagyobb okozója a műanyagipar. A természetbe jutó szemét és hulladék legnagyobb része műanyag, aminek néhány évtized alatt olyannyira a függőivé váltunk, hogy beszennyezte a bolygó minden pontját a Mount Everesttől a Marianna-árokig. Csak 2015-ben 8300 millió tonna műanyagot termelt az emberiség, aminek a harmada a természetben végezte. Ha így folytatjuk, 2050-re több lesz a szemét az óceánjainkban, mint hal.

A leggyakoribb műanyaghulladék egyébként a cigarettában található műanyagrost; ezt követik a palackok, a kupakok, az ételek csomagolásai, a zacskók, a kávés és egyéb poharak műanyag fedői, aztán jönnek a szívószálak és kavarópálcikák, amiknek a betiltásáról szerencsére már döntöttek.

A közhiedelemmel ellentétben ráadásul a műanyag rendkívül rosszul újrahasznosítható. Az Ellen MacArthur alapítvány kutatása szerint csak az újrahasznosított műanyag 2 százaléka jut vissza az eredeti funkciójába, 8 százalék valamilyen alacsonyabb minőségű termékben, a szemétlerakóban végzi, a többit vagy elégetik, vagy kiszivárog a környezetbe.

A műanyag ráadásul a napfény, a meleg, a víz hatására mikróműanyagra bomlik, ezek a műanyagrostok pedig már megtalálhatóak a sóban, a borsban, amivel fűszerezünk, a mézben, a sörben – gyakorlatilag minden feldolgozott élelmiszerben. A PET-palackozott ásványvizek 93 százaléka szennyezett, és minden liter vízzel átlagosan 325 mikroműanyag-részecskét fogyasztunk el, évente pedig 70 ezer részecskét viszünk be a szervezetünkbe, aminek máris megvannak a hatásai. Ahogy Shanna Swan reprodukciós epidemiológus a februárban megjelent Count Down című könyvében írja, a műanyagszennyezés miatt csökken például a férfiak péniszmérete, és veszélyben termékenységük is. A férfiaknak máris fele annyi a hímivarsejtjük, mint a nagyapjuknak volt. A környezetszennyezés tehát nemcsak erdőtüzekkel, aszályokkal, éhezéssel és háborúkkal fenyeget, nemcsak külső fenyegetést jelent, hanem már belülről is elkezdte szétrágni az embert.  

Ne essünk pánikba! Bár nagy változtatásokra van szükségünk az emberiség fennmaradása végett, azonban mindezeket kezdhetjük kicsiben, apró lépésekkel is. Húzzuk ki például a használaton kívüli tárgyainkat a konnektorból, mert a készenléti állapotban hagyott tévénk is fogyaszt energiát. Figyeljünk arra, hogy fogmosáskor ne folyassuk a csapot, fürdésről váltsunk inkább zuhanyzásra, hogy vizet spóroljunk, bevásárláshoz vigyünk magunkkal szatyrot, hogy ne szoruljunk a bolti műanyag- vagy papírzacskókra. Kezdjük el szelektíven (fajtája szerint válogatva) gyűjteni a szemetet, ha tehetjük, sétáljunk, tekerjünk vagy használjuk a tömegközlekedést az autónk helyett. Az uniós országokban eladott új autókon az üzemanyag-hatékonyságot és szén-dioxid-kibocsátást jelző címke is megtalálható. Segítsünk az új autó kiválasztásában azoknak a családtagjainknak vagy barátainknak, akik ezzel nincsenek tisztában.

Az egyik „legnagyobb” lépés igényli azonban a legkevesebb energiát. Azzal is sokat tehetünk, ha egyszerűen csak megnézzük, milyen csomagolású termékeket veszünk le a polcról. Járjunk nyitott szemmel, váljunk tudatos vásárlókká, gondolkodjunk hosszútávon. Minden percben egymillió műanyagpalackot vásárolnak szerte a földön, ötmilliárd milliárd (azaz öttrillió) egyszer használatos zacskót használ el az emberiség évente. A műanyagtermékek felét eleve úgy tervezik meg, hogy csak egyszer használjuk őket, aztán kidobjuk. A PET-palackok felváltására, szerencsére, máris van megoldás: ha például aludobozos termékeket veszünk. Hihetetlenül hangzik, de igaz, hogy a világon valaha gyártott és forgalomba hozott alumíniumdobozok anyagának kábé 75 százaléka a mai napig körforgásban maradt…

Még egyszer: ne essünk pánikba, cselekedjünk okosan, ám mielőbb! Magunkért, gyerekeinkért, unokáinkért, a jövő nemzedékeiért. Azért, hogy az emberiség fennmaradjon ezen a ma még csodálatos, megismételhetetlenül egyedi bolygón, a Földön!