Ma Magyarországon a kivagyiság szinte kötelezően írja elő mindenkinek a maga szintjén, hogy mutassa: mennyit ér. Régóta díszes kerítések, ma már várfalak, kerti Vénuszok, gipszoroszlánok és -sellők, valamint ilyen-olyan, akár csak lavórnyi, de medencék is emelik a tulajdonosok presztízsét.  

Ám az ingatlan valódi értékét az elhelyezkedésen, lakástulajdonságokon túl érezhetően csak az energia takarékossági szintje képes. Mivel 2019 óta a piacra kerülő ingatlanoknál szükséges az energetikai tanúsítvány, ha értékesítik, netán tartós bérbe adják, így egyáltalán nem mindegy milyen besorolású. Persze, ha valaki tartósan maga használja, akkor is érdemes elgondolkodni azon mennyit költ havonta a rezsire.

Hazánkban az energia 40 százalékát az épületek fogyasztják. Elmondható, hogy az épületek zöme nagyon elavult, korszerűtlen.

A Magyar Energiahatékonysági Intézet vezetésével hazai szakértők egyedülálló kutatás formájában azt vizsgálták, hogy miként változik a lakóingatlanok értéke energia-hatékonysági besorolásuk függvényében. A KSH, a NAV és a Lechner Tudásközpont adatbázisainak összekapcsolásával 8000 családi ház esetében vizsgálták meg a piaci árukra ható tényezőket.

Az eredmények szerint a közel nulla energiaigényű (BB energetikai besorolású) otthonok több, mint 50%-kal érnek többet, mint a hasonló adottságú, de a legrosszabb energiahatékonyságú osztályba (JJ) tartozó épületek. Ha átlagos (FF) családi házunkat energetikailag korszerűsítjük, az várhatóan ötödével fog többet érni a lakáspiacon.

A kutatás a RenoHUb-kezdeményezés részeként valósult meg. A célja az volt, hogy a lehető legszélesebb és legmegbízhatóbb adatbázis segítségével vizsgálja meg, miként hat a hazai lakóingatlanok értékére az energetikai felújítás. A kutatás célcsoportja a családi házak voltak, mert energetikai korszerűsítésük – szemben a társasházakkal – meghatározó piaci részesedésük és egyediségük miatt igen nagy innovációs kihívás.

Az ingatlan értékét meghatározó tényezők között vizsgálták az alapterületet, az elhelyezkedést (régió, nagyváros, agglomeráció, kerület), a régióközpont/Budapest elérési idejét, a telek területét a településkategória mediánjához képest, az építés és a felújítás évét, az ingatlan tulajdonosváltásának idejét, az ingatlan állagát, falazatát, szobaszámát stb.

Az adatbázis segítségével megmutatták, hogy az átlagosnál magasabb energetikai besorolás hatására meghatározó az értéknövekedés a családi házak árában. A jó energiakategóriájú családi házak 15–20 százalékkal ének többet a követelmény-rendszer „átlagos”, FF-kategóriájához mérten. A magas energiaigényű, tehát alacsonyabb kategóriájú ingatlanok árában viszont majdnem ugyanennyi csökkenés mutatkozik.

Ezek a különbségek a hasonló nemzetközi számítások eredményeinek a felső részéhez állnak közel, amelyek egy-egy kategória között 5-10%-os különbséget mérnek. Az eredményeket az energetikai tanúsítványok országonként eltérő rendszere miatt nem lehetett pontosabban összehasonlítani. Az egymással szomszédos kategóriák között nem mindig mutatkozott meghatározó eltérés a kutatásban.

Bizonyíthatóan az energetikailag korszerű családi házak árában számottevő az értéknövekedés, azaz: a korszerűsítés, felújítás árnövekedést eredményezhet. A legmagasabb kategóriák ártöbblete 50%-nál magasabb, de ha csak egy-két kategóriát lépünk fölfelé a legrosszabbhoz képest, már az is kimutatható ártöbblettel jár. A statisztikai eredmények alapján arra is lehet következtetni, hogy a kis beavatkozásokhoz képest a látványos korszerűsítések érezhetően megtérülhetnek az ingatlanérték növekedésében.

Minél magasabb a helyi lakáspiaci árszínvonal, annál vonzóbbak lehetnek az energiahatékonysági beruházások a várható értéknövekedés szempontjából is. Ahol viszont alacsonyak a piaci árak, a felújítás költségei könnyen meghaladhatják a várható értéknövekedés összegét.

Az árak és az egyes felújítások költségeinek részletes elemzése további kutatások témája lehet, egyelőre annyit érdemes leszögezni, hogy az alacsony ingatlanárú területeken kiegészítő ösztönzők és/vagy támogatások hiányában az energiahatékonysági beruházások elmaradhatnak.

Az alapvető irányzatok megegyeznek a községek, megyeszékhelyek és városok esetén: a jó energiahatékonyságú épületek ára érezhetően magasabb, ám az átlagosnál alacsonyabb energetikai tulajdonságúak esetében már nem mutatható ki további árcsökkenés. Kivétel Budapest, ahol nincs egyértelmű kapcsolat: ott az ingatlan helye nagyobb szerepet játszik az árban, így a régebben beépült, magas presztízsű területek ingatlanai akkor is drágábbak, ha energetikai minőségük nem megfelelő.

Ha mindezt átgondoljuk, akkor persze az a kérdés, hogy miért olyan kevés az energetikai felújítások iránti hajlandóság? A készség és a bizalom hiánya a fő ok. A pénzhiány, az információ és motiváció hiánya mérhető. A „merre induljak?”, „milyen előnyökkel jár majd?” és „vajon milyen a megtérülése?” kérdések azokban is munkálnak, akik hajlandóak belegondolni efféle felújításba. Nekik segít az az egyablakos rendszer, amelyet EU-támogatással a RenoHUb kínál.

A RenoHUb-projekt általános célja a magyar otthonok energetikai korszerűsítésnek fellendítése egy olyan integrált üzleti modell kifejlesztésével, ami ember-központúvá teszi az energetikai felújításokat és a felújításokhoz kapcsolódó teljes szolgáltatási kört képes lefedni.

A kezdetben egy online-platformból és két budapesti, valamint egy nagykanizsai irodából (RenoHUb Információs Pontok) álló struktúra célja, hogy a családi házaknál és a többlakásos épületeknél egyaránt ösztönözze az energiahatékonysági célú felújítást és az integrált megújuló energiaforrások beépítését a magánfinanszírozás növekvő mértékű kiaknázásával. Általánosságban a kezdeményezés Magyarország összes lakástulajdonosával számol. Szakértői becslések szerint a lakossági épületállomány összességében mintegy 40–50%-os energiamegtakarítási potenciállal rendelkezik.

A legújabb országos felmérések szerint a magyar háztartásoknak hozzávetőlegesen negyede gondolkodik otthona teljes vagy szakaszolt energiamegtakarítási felújításában a következő 3–5 évben. A kezdeményezés ezekre a társas- vagy családi házakban lévő otthonokra összpontosít, hogy segítse terveik beruházásokra váltását.