Miközben a magyarok érthető módon a forint árfolyamának a romlását szemlélik a legsúlyosabb aggodalommal, a világ pénzpiacán a nagy sztori a dollár erősödése az euróval szemben. Mint a Bloomberg írja, a két pénznem már csaknem paritásba került egymással.

Ennek alapvető okát az amerikai gazdasági hírügynökség abban látja, hogy az Egyesült Államokat nem érinti annyira az energiaválság, mint Európát. A Bloomberg szerint a globális monetáris politikai megszorításoktól való félelem a kockázatosabbnak ítélt piacokon eladási hullámot kelt, és a zöldhasú jelenti a legbiztonságosabb kikötőt a pénzügyi eszközökkel rendelkezők számára. Az ukrajnai háború kirobbanása óta botladozó eurónak 2002 decembere óta nem volt ilyen rossz a dollárhoz mért árfolyama. A hírügynökségnek a tegnapról készített áttekintése szerint az orosz rubel bukott a legnagyobbat: értéke 13 százalékkal csökkent.

Nyomás alá került a magyar forint is, a dollárral szembeni 3 százalékos értékvesztéssel. Olyan elemzői véleményt is idéz a Bloomberg, amely az euró gyengülésének az átgyűrűzéseként értelmezi nemcsak a forint zuhanását, hanem – és ezzel a magyar fizetőeszközt egyébként egészen jó társaságba sorolja – a norvég és a svéd korona, illetve a lengyel zloty árfolyamromlását is a dollár relációjában.

Az Ukrajna-fáradtság a diktátor titkos fegyvere, holott Ukrajnának most a szolidaritási nyilatkozatokon túl a legsürgetőbben több fegyverre és masszív pénzügyi segítségre lenne szüksége – írja Lendvai Pál, a bécsi Der Standardban közzétett legfrissebb elemzésében.

A szerző szerint a Nyugat kánikulai nyugalma arról tanúskodik, hogy a közvéleményt az Ukrajnával kapcsolatos növekvő fásultság jellemzi. Az esti híradókban a szétbombázott házakról, a halottakról és sebesültekről készült képsorokat egyre inkább elnyomják a gyors inflációról és az újabb koronavírus-hullámról szóló hírek. A szabad világtól pénzt és fegyvert követelő Volodimir Zelenszkij ukrán elnök megszólalásai zavarják a félrenézőket, és ezért egyre gyakrabban vonnak maguk után nyilvános bírálatokat.

Ennek a jelenségnek a jelképértékű megnyilvánulása volt – írja Lendvai Pál -, hogy 21 német értelmiségi a Die Zeitben „Tűzszünetet, mégpedig most” követelt, figyelmen kívül hagyva az ukránok önvédelmi jogát a határtalan brutalitással fellépő agresszorral szemben.

Az elemző szerint a belpolitikai erőpróbáknak, választási összeütközéseknek kitett demokratikus világ elképzelhetőleg kénytelen lesz arra berendezkedni, hogy hosszú, felmorzsoló jellegű háborúnak nézünk elébe. Szerencsés helyzet, hogy az amerikai politikai vezetés eddig viszonylag eltökéltnek mutatkozott a megtámadott Ukrajna katonai és pénzügyi megsegítésében.

Teljességgel bizonytalan azonban, hogy ez a segítőkészség fennmarad-e azután is, hogy a Biden-adminisztráció várhatólag vereséget szenved majd az őszi kongresszusi választásokon. Lendvai teljesen irreális célnak tartja azt – az említett 21 értelmiségi felhívásában megfogalmazott – célt, hogy Ukrajna foglalja vissza összes megszállt területét, beleértve a Krímet is. A megtámadottnak nyújtott fegyvertámogatás valójában arra irányul, hogy tegyék elviselhetetlenné az agresszor számára a fizetendő árat, és kerüljék el Ukrajna teljes feldarabolását – állapítja meg a Der Standard szemleírója.

Végül röviden két másik cikk a nemzetközi sajtóból, a magyarországi viszonyokról.

Luxushotel-komplexum a védett tó partján – olvasható a párizsi Le Monde-nak a Fertőről készült soproni keltezésű helyszíni riportjában. Az épülő turistalétesítményt a bírálók az Orbán-rendszer megtestesülésének tekintik, ahol egyaránt jelen van a haveri kapitalizmus, az európai irányelvek megsértése, az átláthatatlanság és az eltérő hangok elnyomása.

Az írás megszólaltatja Jakál Adrienn soproni ellenzéki önkormányzati képviselőt, aki szerint az Orbán-kormány elmúlt 12 éve egyetlen célt szolgált, azt, hogy gazdagítsa a miniszterelnök követőit és magát Orbán Viktort – ezen a helyszínen történetesen a Fertő-tó természetes közegének a feláldozásával is.

A legnagyobb svéd lap, a Dagens Nyheter az amerikai konzervatívok Budapesten lezajlott konferenciájára tér vissza, és párhuzamokat mutat ki, egyre szorosabb kapcsolatokra hívja fel a figyelmet az Egyesült Államok és Magyarország jobboldali nacionalista körei között.

„Egyesíti őket az a hit, hogy a bevándorlás csökkentésével és az abortusz betiltásával lehet megakadályozni a fehérek kisebbséggé válását az összlakosságon belül” – olvasható a svéd lap cikkében. A szerző kiemeli a CPAC kongresszusán elhangzott Orbán-beszédből azt az állítást, hogy a bevándorlás Európa öngyilkosságát jelenti.

(Forrás: muosz.hu) Szijjártó Péter a CNN amerikai hírtelevízióban megerősítette, hogy igen szoros az együttműködés a magyar kormány és az amerikai Republikánus Párt között, a többi közt a multikra kivetendő adók ügyében, amelyet mint ismeretes, az Orbán-kabinet az utolsó pillanatban megtorpedózott, pedig csaknem 140 állam csatlakozott hozzá.

A külügyminiszter annak a Christiane Amanpournak nyilatkozott, akivel nem egészen egy éve igen emlékezetes csörtét vívott a tengerentúli hírtelevízióban. Örömét fejezte ki, hogy szövetségesén keresztül Magyarország ilyen nagy befolyást gyakorol az amerikai politikára, és jelezte, hogy a magyar vezetés a republikánusoknak szurkol a közelgő választások előtt.

Egyben cáfolta, hogy az olajvásárlások folytatásával a magyar fél az orosz elnököt támogatná, még akkor sem, ha az a bevételeket köztudomásúlag a háború folytatására költi. Azzal érvelt, hogy itt nem politikai, erkölcsi, vagy ideológiai kérdésről van szó. A dolog egyszerűen úgy áll, hogy a magyar kormány nem tud máshonnan energiahordozót beszerezni az orosz forrás felváltására, azaz: ha lemond a Barátság-vezetéken át érkező szénhidrogénről, azzal hatalmas károkat okozna a gazdaságnak. Az átálláshoz még pár év szükséges.

Szlovákia a következő egy évre átvette ugyan a Visegrádi Csoport vezetését, ám a négy tag közti diplomáciai ellentétek miatt a pozsonyi külügyminisztérium azt közölte, hogy a diplomáciai témákat szordínóval kívánja kezelni – jelentette az Euractiv. A viszály forrása Oroszország, illetve a háború, és miután Magyarország kitart Moszkva mellett, márciusban lemondták a védelmi miniszterek budapesti tanácskozását. Ezen felül a magyar kormányt azzal vádolják, hogy a saját céljaira igyekszik kihasználni a regionális együttműködési fórumot. Egyébként a szlovák diplomácia vezetője külön is bejelentette, hogy a körülmények folytán nem akar nagy hangsúlyt fektetni a V4-ek külügyeire.

A szélsőséges Osztrák Szabadságpárt vezére azon van, hogy országa szálljon ki az oroszellenes szankciókból és inkább Magyarországgal lépjen érdekszövetségre, a „moralizáló képmutatók”, értsd az EU ellenében – tudósít a Neue Kronen Zeitung. Herbert Kickl (FPÖ) azzal érvelt, hogy meg kell akadályozni a még nagyobb válságot, miközben Ausztria – semleges államként – szerinte „gazdasági háborúban” vesz részt.

Az FPÖ követelésére a kormány a Nemzetbiztonsági Tanács zárt ajtók mögött tartott ülésén tájékoztatta a parlamenti ellenzéki pártokat az energiahelyzetről, a gáztározók feltöltöttségéről és a további szállításokról. A kancellár csak ma számol be a közvéleménynek az ott elhangzottakról, ám a szabadságpártiak helyettes frakcióvezetője elárulta, hogy a tanácskozás érzelmektől túlfűtött volt, Karl Nehammer kancellár többször is felemelte a hangját. Ám arra nem reagált, amit a radikális párt követel, hogy tudniillik szüntessék meg a megtorló intézkedéseket Moszkva ellen.

Paul Lendvai az osztrák Der Standardnak írt cikkében úgy látja, hogy Putyin, a diktátor titokban abban reménykedik: a világ belefárad a háborúba, amire vannak is jelek, ám a demokratikus közösségnek nem szabad megelégednie a szolidaritási nyilatkozatokkal: sürgősen további fegyvereket kell küldenie, illetve jelentős anyagi támogatást kell nyújtania. De az tény, hogy a nyugati híradásokban a szétbombázott házakat és óvodákat, a halottakat és sebesülteket megörökítő képek helyett a híradók egyre inkább az inflációval és az új koronahullámmal foglalkoznak.

Zelenszkij elnök, amikor további segítséget sürget, csak zavarja mindazokat, akik próbálják a fejüket a homokba dugni, ezért egyre gyakrabban bírálják a politikust. A baltiak és a lengyelek azonban pontosan tudják, hogy amikor a támadó átáll megsemmisítő állóháborúra, akkor más szabad nemzetek túlélése is veszélybe kerül.

Az EU, a G7-ek és a NATO összefogást hangoztató közleményei nem leplezhetik, hogy az orosz önkényuralom képes folytatni az offenzívát, ami nem csupán a szankciókban meglévő kiskapuk következménye. A demokratikus világnak elhúzódó válságra kell felkészülnie. Szerencsés, hogy az amerikai vezetés idáig viszonylag határozottan jelentős fegyverküldeményt juttatott el Kijevnek. Az viszont teljesen bizonytalan, hogy ez a segítőszándék akkor is fennmarad-e, ha az időközi választásokon a várakozásoknak megfelelően alulmarad a Biden-kormányzat.   

A fegyverek arra szolgálnak, hogy az agresszor veszteségei az elviselhetetlenségig növekedjenek, és ily módon lehetetlenné váljék az ország teljes feldarabolása. A tudatosan gerjesztett Ukrajna-csömör és a ködös fegyverszüneti felhívások kizárólag Putyin kezére játszanak.

A balatoni idegenforgalom a háború nyertesei közé tartozik, a kilátások remekek, a nagy lelkesedést csupán a munkaerőhiány fogja vissza. Ezt jelentette Tihanyból a Frankfurter Allgemeine Zeitungkiküldött tudósítója, aki azt tapasztalta, hogy a forint rohamos értékvesztése folytán a magyarok nemigen mennek nyugatra nyaralni, annál inkább megéri a németeknek és az osztrákoknak, hogy a magyar tengernél töltsék el a szabadságot. Egy négytagú család egy hétre kijön ezer euróból félpanzióval. Ezzel együtt egyre csökken a német nyelvterületről érkező vendégek száma.

Az ukránok és az oroszok a múlt években sok vizet nem zavartak vendégként, ám a régió a magas árakon keresztül így is megérzi a háború hatását. Az infláció az idén alighanem kétszámjegyű lesz, ami beindította a bérspirált. Az alkalmazottakat azonban így is lasszóval kellett fogni, viszont az emelkedő kereseteket egyelőre érvényesíteni lehet az árakban.

A környéknek a klímaváltozás is kapóra jön, mert egyre több a napos, esőmentes napok számra. Így sok szálloda egész éven át nyitva tart, mind több a gigantikus építkezés a vendéglátásban – javarészt európai pénzekből. Sok a magyar, bár az egy főre vetített jövedelem, vásárlóerő-paritáson számolva, csupán a német szint kétharmada. Ennek ellenére ők is szívesen fizetnek többet egy jó szállásért, ételért, wellnessért és egyéb szórakozásért.

Tihanyban most nyílt meg egy luxushotel, az előtte parkoló Porschék, Bentleyk és Range Roverek arra utalnak, hogy ott nem éppen a legszegényebbek pihennek. Az ár szobánként 250 és 500 euró között van.

A két kulcsfontosságú szakminiszter lemondása után a konzervatív The Timesúgy látja: itt a vég Boris Johnson számára. A vezércikk szerint a kormányfő elvesztette mind pártja, mind az ország bizalmát, vagyis a játszmának vége. Gyorsan távoznia kell, ha a toryk legalább a győzelem minimális esélyét meg akarják őrizni a következő választásra.

Ám a politikus egyelőre ragaszkodik tisztségéhez, ami hiba, mert nem elég a pénzügyi, illetve a gazdasági tárca vezetőjének leköszönése, a jobboldal történelmi vereséget szenvedett két olyan körzetben is a pótválasztáson, amely szinte hitbizományának számított. Ez rávilágított, milyen mértékben fordult a közhangulat a miniszterelnök ellen az ország különböző részein. A pártelnök már levonta a konzekvenciát és vette a kalapját. Nincs esély arra, hogy Johnson visszanyerje azt a tekintélyt, amire szükség van az ország irányításához egy akut válság kellős közepén. Minden egyes nappal csak tovább nő a káosz, ha marad. Úgyhogy a nemzet érdekében mennie kell.

Azok miatt a jellemhibák miatt került ebbe a helyzetbe, amelyek egész pályafutását jellemezték. Vagyis: folyékonyan hazudik, szembeötlően semmibe veszi a szabályokat, ami megint csak kiderült, amikor össze-vissza hantált a frakció egyik vezetője ügyében, miután az illetőt szexuális visszaélésekkel vádolták meg. Hogy egyfolytában túllép az erkölcsi normákon, az aláássa a kormányzást. A dolog úgy áll, hogy már senki sem hisz a hatalom szavának, sem odahaza, sem külföldön.

Egyébként az eddigi pénzügyminiszter azt is szemére hányta, hogy nem hajlandó közölni az országgal, milyen súlyos állapotba jutott a gazdaság és milyen kemény választásokra kényszerülnek immár rövidesen az emberek. Ám Johnson csak rátett egy lapáttal a hadoválásra. Amit mondott, annak semmi köze sem volt a valósághoz. Csakhogy így nem lehet vezetni egy kormányt. De ha gyorsan lemond és a toryk élére tisztességes, felelős és tekintélynek örvendő embert választanak, akkor a párt még győzhet legközelebb az urnáknál. Ám Johnsonnal már esélye sincs.

A The Guardian vezércikke azt hangsúlyozza, hogy ez már a végjáték Boris Johnson számára, befellegzett az önmagát teljesen lejárató kormányfőnek. Jól ismert arról, hogy mennyire képmutató, miként terel, használ öncélú féligazságokat, és hogy bármikor kész megvezetni a közvéleményt. A lemondott két miniszter nyilvánvalóan összehangolt bejelentése bizonyosan azt jelzi, hogy bezárult a hurok a kabinet feje körül. Az egymást követő botrányok, és a legfőbbképp az, hogy Johnson milyen megvetést tanúsított a társadalom iránt a járvány idején tartott Downing Street-i bulik kapcsán, jóvátehetetlen károkat okoztak a politikus megítélésének.

Azt, hogy mennyire is, mutatja: a pártvezetés egyik régi motorosa, aki évtizedek óta bizalmi figurának számít a háttérben, ezúttal nyilvánosan kiállt és cáfolta, amit Johnson állított a frakciófegyelemért felelős, ám szexuális botrányba keveredett tisztségviselő ügyében.

A múlt öt napban a jobb sorsra érdemes miniszterek ismét azt a megbízást kapták, hogy álljanak a kamerák elé, csináljanak bolondot önmagukból és védjék a védhetetlent. A konzervatív képviselők zöme úgy gondolja, hogy a kormányfő nem maradhat, hiszen már a legutóbbi bizalmi szavazást is csak úgy vészelte át, hogy mellé álltak olyanok, akik a hatalomtól kapják a fizetésüket. A pótválasztáson beütött katasztrofális vereség pedig arról árulkodik, hogy a tagság milyen mértékben ábrándult ki Johnsonból.

Nagy-Britannia jobb kormányfőt érdemel, semmint egy olyat, aki köznevetség tárgya, és egy sodródó kabinetet próbál irányítani – gazdasági válság idején. Saját tekintélyük megőrzése végett most más minisztereknek is be kell dobniuk a törülközőt. Meg kell mutatniuk Johnsonnak, mi a helyzet: ideje végképp lejárt.