Az ukrán 24 TV csatornán elhangzott elemzés szerint, Magyarország megint súlyos hibát követ el, megismétli a 2. világháborúban elkövetett rossz politikáját, amikor „a gonosz oldalára áll – fogalmazott Nikolaj Davidjuk politológus. – Ennek megint ugyanaz lesz a vége, csak elkeseríteni tudom őket, vereséget fognak szenvedni.”

Szerinte Orbán a helyzet foglya, olyan, mint akit túszul ejtettek, mert valóra szeretné váltani sok magyar álmát, hogy az elveszített területeket visszaszerezze. Tusványosi beszéde megint csak bebizonyította – mondta Davidjuk –, hogy az oroszok keze alá játszik. Ha viszont az uniós pénzekért kuncsorog, akkor Brüsszelben eljátssza, hogy ő valójában Ukrajna pártján áll. Hozzátette azt is, köszönet és hála azért, hogy a magyarok többsége szolidáris Ukrajnával.

Az orosz 1-es csatorna Orbán beszédéből a következőket emelte ki: nem működnek az Oroszország elleni szankciók, és az ukrajnai konfliktus a Nyugat hanyatlásához vezethet. Az ukránoknak történő fegyverszállítás csak tovább súlyosbítja a konfliktust. A defektes négy kerék autóshasonlatot szinte mindenki idézte, de az orosz csatorna kiemelte azt is a beszédből, hogy Kína, India, Brazília és Dél-Afrika, valamint az arab országok tüntetőleg nem foglaltak állást a kérdésben, mert saját dolgukkal vannak elfoglalva.

A szintén orosz Ria Novosztyi hírügynökség és az Argumenti már a címben jelzi: Ukrajnában Orbán szerint csak akkor lesz béke, ha az oroszok és az amerikaiak ülnek az asztalhoz tárgyalni. Nem érdemes várni az orosz és ukrán párbeszédre. Az EU pedig legfeljebb közvetítő szerepet tölthet be. Ugyanakkor kiemeli azt a részt is a beszédből, hogy a II. világháború után Európának nincs szava fontos biztonsági kérdésekben. Sőt, azt is, ahogy Orbán vizionálja a Nyugat hanyatlását, amit a háború idézhet elő. Ez a mondata is nagyon tetszett az orosz sajtónak, szinte mindenhol kiemelte a tudósításokban.

A nyugati sajtóban legfőképp a „kevert fajú magyar nép” teóriája keltett döbbenetet, Orbán Viktort pedig a legtöbb elemzés – mint például a The Guardiané is – egyszerűen szélsőjobbos politikusnak titulálja.

Egy román uniós parlamenti képviselő, Alin Mituța szerint ilyen fajelméletről beszélni Európa kellős közepén, ahol eleve soknemzetiségű közösségek élnek, téveszme és roppant veszélyes, ahogy maga Orbán Viktor is. Nem mellesleg ezzel Orbán az amerikai szélsőjobbosoknál népszerű „nagy helyettesítés” konspirációs teóriáját is hirdeti, ami a „felsőbb rendű fehérek birodalmát” vizionálja. A The Guardian apokaliptikus beszédnek tekinti, amint a Nyugat hanyatlását prófétaként hirdeti.

Oleg Nikolenko szavait is idézi, mert az ukrán külügyi szóvivő szerint Orbán az orosz propagandát visszhangozza. Egyébként pedig Putyin győzelme érdekében tett most lépéseket.

Az Al Jazeera arab médiakonglomerátum tudósítása így kezdi: Orbán gazdaságpolitikája nagy bajban van. Soha nem szembesült ilyen válsággal, s innen nézve értékeli az orosz–ukrán háborút. Azaz: a saját gazdasági érdeke szempontjai szerint.  

Népszerű volt a Reuters tudósítása a budapesti Pride-felvonulásról, amit a többi között átvett csaknem valamennyi mérvadó nemzetközi sajtóorgánum, például az US News and World Report. Egyrészt kiemeli, hogy a rekkenő hőség ellenére tízezrek vonultak, másrészt az Orbán-kormány kisebbségi politikájáról és a magyarok szabadságigényéről is tükröt tartottak a Fidesznek.

A cikkek említik, hogy Orbán emiatt is összerúgta a port Brüsszellel, utóbbi bíróság elé is viszi az LMBTQ-közösségeket ért jogi sérelmeket. És máris összekötik az elemzések Orbán tusványosi beszédében elhangzottakkal, ahol köntörfalazás nélkül gyalázta a genderkérdéseket, bolondériának nevezve őket.

Nőtt azok száma Magyarországon a legfrissebb felmérés szerint, akik pozitív képet alkottak maguknak a kínaiakról – írja a Szabad Európa angol nyelvű adása a Central and Eastern European Center for Asian Studies (CEECAS) tanulmányát, ami a választások idején készült ugyan, de csak most hozták nyilvánosságra. A megkérdezettek 51%-a derűlátó, ha a kínaiak magyarországi térnyeréséről és befektetéseiről van szó. A kínaiak hatását Magyarországra nagynak, illetve nagyon nagynak tartják. Ha azonban a kormány külpolitikai irányvonaláról van szó, akkor kiviláglik a megosztottság a kormánypártiak és az ellenzék között. Ez utóbbiak tiltakoznak a olyan megaberuházások ellen, mint a Szerbiáb vezető vasútvonal kiépítése, meg a Fudan Egyetem Magyarországra telepítése.

Az orosz politikához hasonlóan Peking is trójai falóként tolja be hazánkba a maga uniós érdekeit – vélik ellenzéki oldalon. Miközben a Fidesz-szavazók kétharmada kifejezetten támogatja az Orbán-kormány Kína-politikáját, aközben a German Marshall Fund felmérése szerint az uniós állampolgárok 62%-ának negatív ezirányú magatartása, viszonyulása.

Orbán vezér kimutatta a foga fehérjét: képtelen szabadulni a hatalmi mámorból

Der Spiegel Orbán Viktor kifogy a pénzből, már nem tudja finanszírozni a populista politikát. Napok óta tüntetések vannak az adóemelések ellen, és ezek a tiltakozások eltérnek az eddigiektől. Most már nem csupán a kormány ellenfelei mennek ki az utcára. A miniszterelnök harapófogóba került, mert túl sok ajándékot osztogatott szét a választási kampányban. Zuhan a forint értéke, az infláció hivatalosan 12 százalék. A gazdaságot visszaesés fenyegeti. Azonkívül az autoriter vezér reménytelenül elszigetelődött.

A politikus egyfajta modellnek számít a jobboldali-populisták világában. Az elsők közt adta ki a jelszót, hogy ő a nép igazi hangja, aki megvédi az embereket az áruló hazai és brüsszeli elittől. A publikumra nagy hatást gyakorol, hogy azt játssza: adakozik. Csakhogy az sok pénzt visz el. A rendszer mostanáig azon alapult, hogy a gazdaság állandóan és láthatóan növekszik. Gazdaságilag az ország az uniós belépés óta sikertörténet – az urambátyám-rendszer és a korrupció ellenére is.

Csakhogy a járvány és a háború miatt a bőkezű demagógia láthatólag beleütközik a saját korlátaiba. A kétharmad kénytelen meghúzni a nadrágszíjat. A helyzetet különösen súlyosbítja, hogy az EU megtagadja a koronajárvány utáni helyreállításra szolgáló ezermilliókat, mert joggal aggasztja a magyar demokrácia állapota. Lehet, hogy a választások formailag szabadok, de már rég nem tisztességesek.

Orbán egy sor oligarchát kötött magához. Ellátja őket közmegrendelésekkel, azok pedig cserében a lábai elé rakták a sajtót. A kulcspozíciókat, ideértve a kis vidéki bíróságokat is, a Fidesz emberei töltik be. Viszont a lengyelekkel ellentétben a pártnak esze ágában sincs eloszlatni a brüsszeli aggályokat.

Itt az egész uralmi rendszert kellene az alapoktól újjáépíteni, néhány törvény messze nem elegendő az érdemi változáshoz. Ettől azonban a vezér messze van. Április óta úgy viselkedik, mint aki nem tud szabadulni a hatalmi mámortól. Gátolja az oroszellenes szankciókat, pedig emiatt elveszti lengyel szövetségeseit. Viszont jól jön neki, hogy a hat ellenzéki párt nem tudott a megmozdulások élére állni – egyelőre.

The Guardian A szélsőjobbos Orbán Viktor felzúdulást keltett azzal, amit az európai fajkeveredésről mondott Tusványoson. Szerinte már nem számítanak nemzetnek azok az országok, amelyekben vegyülnek a fajok. Évek óta tesz hasonló kijelentéseket, de ezúttal igen éles szélsőséges terminológiát alkalmazott.

Alin Mituta román EP-képviselő úgy reagált, hogy fajról vagy etnikai tisztaságról értekezni egy olyan vegyes régióban, mint Közép- és Kelet-Európa, nos, az egyértelműen veszedelmes és megtévesztő.

Orbán apokaliptikus képet vázolt. Azt jósolta, hogy hanyatlik a Nyugat és a veszélyek, a bizonytalanság és a háború évtizede jön. Élesen bírálta az Ukrajnának nyújtott katonai segítséget, úgy lépett fel, mint Moszkva legszorosabb szövetségese az EU-ban. Éspedig mindössze két nappal azután, hogy külügyminisztere meglepetésszerű látogatást tett az orosz fővárosban. Kiállása folytán messze került az európai konszenzustól.

Krekó Péter politikai pszichológus, politológus, a Political Capital Institute igazgatója ezt úgy érzékeltette, hogy a magyar vezető minden eddiginél jobban eltávolodott a földrész fő politikai áramlatától. Tényleg azt hiszi, hogy a migrációs nyomás hatására rövidesen összeomlik az egységes Nyugat és minden kormány szélsőjobbos lesz. Továbbá, hogy az oroszok nyerik meg a háborút. Azt is tudja, hogy milyen hatást kelt az ilyen beszéddel, de már arra készül, hogy nem lesz megállapodás az unióval. Jelképes harcot vív, ahelyett, hogy elismerné: elkerülhetetlenek a megszorítások.

Ily módon arra kell számítani, hogy csak még hevesebb lesz a csata Brüsszellel. Az éles tusványosi hang azt jelezheti: a kormány feladta, hogy megkapja a milliárdokat.

Der Standard Orbán Viktor Tusványoson kimutatta a foga fehérjét: egész Európával vitába szállt, de az EU erői le vannak kötve másutt – mutat rá a kommentár. Az erdélyi nyári egyetem mindenkor fesztivál a miniszterelnök számára, mivel kirohanhat minden ellen, ami nem tetszik neki. Olyan fontosnak és nagynak tüntetheti fel Magyarországot, ami egyszerűen nem felel meg a valóságnak, ezzel együtt számíthat a hívek frenetikus tapsára.

Ezúttal megint kirohant az unió ellen, de ebben nála rendszer van. Kikelt, mert szerinte Brüsszel előírja, miként éljenek a magyarok, szembeszállt a „gender-őrülettel”. Ugyanakkor az üzemanyagárakkal diszkriminálja a külföldi autósokat, és leplezetlenül törleszkedik Moszkvához.

Az EU ehhez képest azt sem tudja, hová legyen a háború és az energiaválság miatt. Csak formálisan, a jogállami, illetve szerződésszegési eljárással tud reagálni. Olyan játékszabályokról van itt szó, amelyek köteleznek minden országot, ha az a közösség része kíván lenni és profitálni szeretne annak hatalmas előnyeiből.

Tanácsos lenne, ha az osztrák kancellár pár nap múlva nyíltan beszélne erről a Bécsbe látogató Orbánnal. Karl Nehammer mostanáig főleg a jó kétoldalú kapcsolatokat és a migráció kérdésében elfoglalt közös álláspontot emelte ki. Jelen helyzetben nagyon úgy látszik, hogy nem helyénvaló az ilyesfajta előzetes örömködés.

A Der Standardelemzője azt ajánlja, hogy Ausztria állítson a látószögön a Fertő ügyében, mert ez nem az a pillanat, amikor ajánlatos Orbán Viktorral lepaktálni a tó vízpótlása kapcsán. A halak persze pusztulnak, mert túl meleg a víz, így egyre kevesebb benne az oxigén. Nem messze onnan működnek a gazdák öntözőberendezései, ily módon azonban drasztikus mértékben csökken a talajvíz szintje.

Magyarországon a környezetvédők tüntetnek az ellen, hogy a Mosoni-Dunából csatorna segítségével juttassanak vizet a Tószög osztrák részére. Vagyis nem Orbánnal kéne szerződést kötni, hanem a zöldekre kellene hallgatni: békén kellene hagyni a Fertőt. A természet barátai ugyanis nem törvényhozási időszakokban gondolkodnak, nem függnek az idegenforgalomtól, a gazdaságtól és a gazdáktól, márpedig a mostani helyzetet ez a három tényező idézte elő.

Deutsche Welle Francis Fukuyama úgy gondolja, hogy Oroszország minden gondja egy csapásra rendeződnék, ha Trump két év múlva visszatérne a Fehér Házba. A Stanford Egyetem világhírű politológia-professzora szerint ugyanis a volt elnök egyértelműen kivezetné az USA-t a NATO-ból, azaz teljesülne Moszkva nagy vágya.

Ezért tartja a szakértő igen fontosnak, hogy Ukrajna a nyáron területeket szerezzen vissza. Mert a Nyugat egysége attól függ, továbbra is hisznek-e az emberek abban, hogy katonai eszközökkel pontot lehet tenni a válság végére. Ha nem, akkor felerősödnek a felhívások, hogy Kijev adja fel.

A tudós, aki szerepet vállalt a Navalnij-féle korrupcióellenes alapítványban, megtiszteltetésnek veszi, hogy felírták azok listájára, akik nem utazhatnak be Oroszországba. Inkább csak azon csodálkozik, miért tartott ez ilyen sokáig. Ő ugyanis az orosz ellenzéki vezető nagy csodálója és súlyos gondnak tekinti a korrupciót – nem csupán orosz földön.

Úgy gondolja, hogy Vlagyimir Putyin már megint hazudik, amikor azt állítja, hogy Ukrajnában igazából még el sem kezdődött a tánc. Az orosz hadseregnek ugyanis nincs elég embere. A hadműveletben eddig 20 ezer katonát veszített, a sebesültek száma 60 ezer, tehát a bevetett élőerő egyharmadára immár nem számíthat. És ott vannak a hadifoglyok is.

Mindez katonai katasztrófával ér fel. Ráadásul a támadók nemigen jutnak előre a Donyecki-medencében, és nem valószínű, hogy nagy tartalékaik volnának. Ily módon az ukránoknak délre kellene összpontosítaniuk, fel kellene szabadítaniuk Herszont és az Azovi-tenger más, part menti városait. A nyár végére ott nagy sikereket érhetnek el, és így újra megindulhatna az agrárkivitel.

Fukuyama szerint Oroszország nagyon hasonlít a náci Németországra, mert az egyetlen ideológiája a szélsőséges nacionalizmus. Az ipar gyenge, minden egyetlen ember kezében fut össze. Ezzel szemben Kínában ott az igen fegyelmezett nagy kommunista párt. Hasonló képződmény az oroszoknál nincsen. Ezért nem is stabil a rezsim. Nincs világos ideológiája. És akik követik, azoknál az a mozgatórugó, hogy valamilyen okból nem szeretik a Nyugatot.

The Times Az orosz gazdaság egyik igen tekintélyes szakértője arra figyelmeztet, hogy a szankciók gyengítik Oroszországot, ellenben erősebbé teszik az elnököt, mert a lakosság és az elit még inkább függ tőle. Richard Connally szerint Oroszországnak gondokat okoznak a megtorló intézkedések, de lassan hozzáidomul az új körülményekhez. A visszaesés valószínűleg elmarad a várt szinttől, a bevételek viszont az áremelkedés folytán nőnek, így van miből megvédeni a szavazóbázist a legrosszabb hatásoktól. De még rosszabb, hogy felgyorsul Moszkva közeledése Kínához.

Azért a hurok előreláthatólag csak még szorosabb lesz, életbe lép az olajembargó, a szénhidrogének kitermelése visszaesik, mert nincs hozzá elegendő külföldi technológia, illetve hozzáértés. A fegyvergyártást is visszafogja, hogy nem jönnek az alapvető hozzávalók a határon túlról. A gazdaság is egyre nehezebb időket él át, ám a világ mégsem tudja elérni a kívánt politikai hatást. Ennek oka:

1. a szankciók kiváló lehetőséget teremtenek a helyettesítő árucikkek előállításával megbízott csókosoknak, illetve azoknak, akik beszerzik a hiánycikkeket. A termelők gyengébb portékát szállítanak drágábban;

2. minél tovább maradnak érvényben a büntető lépések, annál inkább képes alkalmazkodni a célba vett ország. Oroszország pl. Kína és Kazahsztán segítségével szerzi be a listás termékeket. Így sem az átlagember, sem az üzleti élet krémje nem érez ösztönzést a politikai átalakulás kikövetelésére.

A háború első pár hete után visszatértek a normálisra hasonlító állapotok. És a nagy többség megélhetése eleve függ a kormánytól vagy valamelyik nagy állami vállalattól. Nem lázadnak az oligarchák sem, amikor külföldi érdekeltségeik tetemes hányadát befagyasztották. Sőt, még nagyobb hűséget kell tanúsítaniuk a Kreml iránt, mert különben megvádolják őket, hogy az áruló 5. hadoszlophoz tartoznak.

Moszkva szerint a Nyugat hanyatlik (lásd Orbán, aki ugyanezt a moszkvai szöveget szajkózza – a szerk. megj.), ezért az ország jövőjét és szuverenitását sokkal jobban szolgálja, ha keletre helyezik át a politika súlypontját. A szankciók csak ráerősítenek erre a meggyőződésre. Kína, India és Irán készségesen betölti a rést, vagyis növekszik a távolság a nyugati partnerektől. Putyin pedig továbbra is azon lesz, hogy a maga javára aknázza ki a szankciókat és azokkal igazolja az elnyomás fokozását, valamint a még inkább transzatlanti-ellenes irányvonalat.

A The Guardian vezércikke rámutat, hogy nagy baj fenyegeti az olaszokat a belpolitikai válság nyomán, és a szélsőjobb hatalomra kerülése riasztó a többes válsággal küszködő Európa szemszögéből. A felmérések szerint az őszi választások eredményeként a Nyugat legszélsőségesebb kormánya alakulhat meg, benne a posztfasiszta Olaszország Fivéreivel, a nacionalista Ligával és Berlusconi Forza Itáliájával.

A miniszterelnök Giorgia Meloni lehet, akinek illiberális nézetei nagyon emlékeztetnek Orbán hitvallására. Ez pedig kemény minden vonatkozásban. Veszélyezteti az európai összefogást több fronton is, pont akkor, amikor a háború következményei az egész földrészen érezhetőek, energiaválság van és nem kizárt a recesszió.

A bevándorlás és az LMBT-jogok ügyében a Meloni–Salvini-tengely várhatóan egy követ fúj Magyar- és Lengyelországgal, ami súlyos kihívás lenne az európai normák számára. A várható kormányfő megkérdőjelezte az uniós jog elsőbbségét. Viszont hiába oroszbarát ez az oldal, felfogása aligha éli túl a telet, ha beütnek a Moszkva által gerjesztett energiabajok.

Európa számára az jelenthet biztosítékot a nacionalista jobboldallal szemben, hogy az olasz gazdaság igencsak törékeny. Bárki veszi is kézbe a kormányrudat, fogas kérdéseket kell megoldania, és nem bocsátják meg neki, ha elfuserálja. Ezért a pragmatizmus azt diktálja, hogy a következő római vezetés hidakat építsen Brüsszel felé, és ne égesse fel azokat.

Time Borzasztó időben érte az olaszokat a kormányválság, mert az ország nem tud megküzdeni az inflációval, nem arra készül, hogy miként vészelje át a telet az orosz energiahordozók nélkül és nem hajtja végre az európai támogatások folyósításához szükséges reformokat. Ehelyett a káosz jön, annak legnagyobb haszonélvezője pedig előreláthatólag a szélsőjobbos szövetség lesz – állapítja meg Ian Bremmer, az Eurázsia Csoport nevű kockázatelemző cég elnöke, aki egyúttal az amerikai lap rendszeres szemleírója.

Arra számít, hogy Matteo Salvini Ligája és Silvio Berlusconi Forza Itáliája mindenképpen benne lesz a kormányban, de a fő nyertesnek az a párt ígérkezik, amely kezdettől fogva megtagadta, hogy támogassa a Draghi-féle egységkabinetet: és ez a párt a nacionalista Olaszország Fivérei.

A Giorgia Meloni vezette tömörülés élesen bevándorlásellenes, várhatóan – miként Orbánnál – az „Isten, haza, család”-szentháromság jellemzi majd a kampánybeszédeit.

Európát illetően viszont már árnyaltabbnak tűnik az álláspontja, sosem szorgalmazta a kilépést az unióból: a közösség pénze nélkülözhetetlen a gazdasági megújuláshoz. Azt is tudja, hogy ha nem hajtja végre legalább az előd által megígért változtatások egy részét, akkor sok-sok ezer millió euróról mondhat le. Azonkívül aligha áll ki Ukrajna mögül.

De egyáltalán nem biztos, hogy ő veheti kézbe a gyeplőt. Viszont akárki lesz is a befutó, nem rendelkezik olyan válságkezelő tapasztalattal, mind Draghi, és nem lesz meg benne a készség, hogy a pártokon felülemelkedve oldja meg a gondokat.

Die Presse Ausztria úgy határozott, hogy erősíti a határvédelmi együttműködést Magyarországgal és Szerbiával. Támogatást nyújt mindkét kormánynak, hogy azok felállíthassák az embercsempészet ellen szolgáló akciócsoportot. Ehhez hőkamerákat, terepjárókat, drónokat ad, és újabb határőröket küld a magyar–szerb határra. Emellett összedolgoznak a rendőrségi szakértők is.

A jobboldali-nemzeti Orbán-kormány a merev menekültpolitikáról ismert, de álláspontját osztja az osztrák belügyi tárca: Magyarország és Szerbia határán különösen éles a helyzet. Ausztriában az első félévben több mint 310 embercsempészt fogtak el.

Az egyik belgrádi civil szervezet adatai szerint naponta 200–250-en lépnek be illegálisan Szerbiába Koszovóból, Észak-Macedóniából és Bulgáriából, ami 167%-os növekedés a múlt évi adatokhoz képest. Viszont mind több az olyan esetek száma, amikor a hatóságok a menedékjogot megsértve simán, eljárás nélkül visszatoloncolják a határsértőket. Magyarország, Románia és Horvátország egyaránt él ezzel az eszközzel.

A migráció szóba kerül az osztrák kancellár és Orbán Viktor csütörtöki bécsi találkozóján is. (A lapszemle forrása: muosz.hu)