Nem az utazási korlátozás a módja annak, hogy megbüntessük Oroszországot – írja a The Wall Street Journal című, konzervatív irányultságú New York-i lapban, az amerikai nagybefektetők egyik fontos tájékozódási forrásában William Nattrass, Prágában tevékenykedő brit újságíró. Szerinte az a javaslat, hogy vonja meg az Európai Unió a vízumkiadást, erkölcsileg megkérdőjelezhető, és rávilágít arra, hogy a Putyin ellen hozott szankciók nem érik el céljukat.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök felhívása, hogy tiltsák meg az oroszoknak az EU-ba történő belépést, lassan teret nyer: Észtország ezt érvényesíti, Finnország is jelezte, hogy pártolja a gondolatot, de az élen a Cseh Köztársaság áll, ami már a háború második napján leállította a vízumkiadást az orosz állampolgároknak, később pedig ezt kiterjesztette az belaruszokra is – emlékeztet a véleménycikk szerzője, és hozzáteszi: Jan Lipavsky cseh külügyminiszter most már az egész EU-ra kiterjedő vízumtilalmat szorgalmaz, és a tagországok illetékes miniszterei meg is fogják vitatni ezt a javaslatot augusztus 31-én. (Az EU soros elnökségét jelenleg a prágai kormány látja el, és ekként alapvető szerepe van az uniós tanácskozások napirendjének az összeállításában.)
William Nattrass elismeri: a Cseh Köztársaságnak valóban másoknál több oka van az aggodalomra, amikor az orosz kémek beszivárgásától tart, hiszen a tavalyi kiutasítási hullámig Közép-Európa egyik legrosszabbul őrzött titka volt az, hogy a prágai orosz nagykövetség a Kreml európai hírszerző központjaként működött. Megírja ugyanakkor: néhány csehországi egyetem, illetve magánvállalat arra szólítja fel orosz hallgatóit, illetve alkalmazottait, hogy jelentsék ki: ellenzik a Moszkva által Ukrajna ellen indított háborút. Ilyen nyilatkozatért azonban börtön jár, ha az illető történetesen hazatér.
Bármennyire érthetőek Zelenszkij felhívásai a Moszkvával szembeni erőteljesebb fellépés végett, Európa nem áll háborúban Oroszországgal, hanem éppenséggel fájdalmas mértékben függ a Putyin-rezsimtől – szögezi le a szerző. Erre a függő helyzetre jól rávilágított – teszi hozzá –, hogy a minap, amikor átmenetileg felfüggesztették az olajszállítást a szankciós intézkedésekből fakadó tranzitdíj-nehézségek miatt, az európai olajvállalatok inkább saját maguk kifizették a tranzitdíjat, csak hogy ne kelljen lemondaniuk az olajról. Orbán Viktor magyar miniszterelnök pedig nem csupán ellenzi a szankciókat az orosz gáz vonatkozásában, hanem éppenséggel újabb megállapodást kötött a Kremllel, további 700 millió köbméter gáz szállításáról a 15 éves keretszerződésben foglaltakon felül – jegyzi meg a The Wall Street Journal cikkírója.
Az elemzés szerint az EU, amint szembesült az energiaválsággal, kifogyott az ötletekből, hogy miként árthat Putyinnak gazdaságilag. De hogy a szankciós rezsimet mozgásban tartsa, Putyin elleni olcsó pr-fogásokhoz nyúl, ahelyett, hogy gyakorlati segítséget nyújtana Ukrajnának – minősíti a vízumtilalmi javaslatot a brit újságíró.

A Handelsblatt, a német üzleti körök napilapja a magyar benzinárstopról azt írja: Orbán Viktor lehetővé teszi az olcsóbb tankolást, és ezzel káoszba dönti az üzemanyagpiacot. A magyar miniszterelnök már tavaly novemberben elrendelte a benzinre a 480 forintos ársapkát, és ezt a beavatkozást, aminek gazdaságilag kevés értelme van, további intervenciók követték. Az eredmény – közli olvasóival a Handelsblatt – az lett, hogy az év első felében ötödével nőtt Magyarországon a benzinfogyasztás. Időközben teljesen felborult az egyensúly a benzinkutaknál, újra és újra üzemanyaghiány keletkezik a megnövekedett kereslet nyomán. Orbán és csapata elszámította magát: a mesterségesen alacsonyan tartott árak ösztönzik a fogyasztói keresletet, ami hiányhoz vezet a kínálatban – olvasható a Handelsblatt közgazdasági ismereteket is nyújtó cikkében.

Végül a berlini Der Tagesspiegelből egy cikk. Ez Giorgia Meloninak, az Olasz Testvérek elnevezésű szélsőjobboldali párt vezetőjének a posztfasiszta gyökereiről szól, mely gyökerekre a politikusnő kifejezetten büszke. Meloninak a közvélemény-kutatások szerint jó esélye van arra, hogy pártja miniszterelnök-jelöltjeként a szeptemberi parlamenti választások nyomán beülhessen a kormányfői hivatalba. Mi lesz az antifasiszta olasz alkotmánnyal egy posztfasiszta miniszterelnök alatt? – merült fel a kérdés nemrég, mint a Der Tagesspiegel írja, részben Silvio Berlusconi egyik óvatlan nyilatkozata nyomán. Berlusconi, az Olasz Testvéreknél mérsékeltebben jobboldali Hajrá, Itália! elnevezésű párt irányítója, többszörös exminiszterelnök egy rádióinterjúban azt mondta: ha győz a jobboldali pártszövetség, akkor prezidenciális rendszert fognak bevezetni, ami gyorsan Sergio Mattarella köztársasági elnök lemondásához vezet majd. Mi lesz az 1948-i alkotmánnyal? – hördült fel a közvélemény.

Az ügy jelenleg ott tart, hogy Ignazio La Russa, aki Melonival együtt társalapítója az Olasz Testvéreknek, kijelentette: nem akar harcolni Berlusconival, de helytelen volt a témát a nyilvánosság elé tárni, és ez ártott a jobboldal közös választási ügyének. Ez azonban „nem hangzik cáfolatként” – jegyzi meg a Der Tagesspiegel, és beszámol arról is: Enrico Letta, a Demokrata Párt vezetője úgy nyilatkozott: nem fogják megengedni a jobboldalnak, hogy olyan államot csináljon Olaszországból, mint amilyen Orbán Magyarországa.

A nemzetközi sajtószemle alább következő részének szerzője: muosz.hu

The Guardian A brit lap munkatársa úgy látja, hogy Giorgia Meloni újrapozicionálja az egész földrészen a radikális jobboldalt. Beállt ugyan az Európai Unió mögé és megtagadta az Olaszország Fivéreinek újfasiszta gyökereit, ám ettől még változatlanul fenyegeti mindazt, amit az európai terv megtestesít. Vagyis azt az illiberális demokráciát, etnocentrista politikát képviseli, aminek az előfutára Orbán Viktor volt.

A vezércikk emlékeztet arra, hogy a politikus szerint pártja a nyugati jobboldaliság fő áramlatához tartozik, mint mondjuk, a brit konzervatívok vagy az amerikai republikánusok. És a közvélemény kutatások alapján Matteo Salvinival és Silvio Berlusconival összefogva jó esélye van a győzelemre szeptember 25-én. Így az egyik legfőbb játékos lehet a kontinensen, igencsak válságos időszakban.

Az Olaszország Fivéreinek bizonyos körei kulturális nosztalgiát éreznek a fasiszta hagyományok iránt, de nem foglalják el Rómát, ahogy azt Mussolini tette éppen 100 éve. A demokratikus intézmények kitartanak, Meloni a gazdaságban várhatóan támogatja a piacot és igyekszik hozzájutni a brüsszeli milliárdokhoz.

Viszont feltett célja, hogy a kontinensen a korszerű radikális jobboldal tényleges vezére legyen. Igyekszik eltávolodni az egyetemes emberi jogoktól és a kisebbségek védelmétől. Júniusban a szélsőjobbos spanyol Vox gyűlésén ki is fejtette: „nincs középút, mivel a világi baloldal és a radikális iszlám a gyökereinket veszélyezteti. Igent kell mondani a családra, ellenben el kell utasítani az LMBT-jogokért lobbizó csoportokat. Támogatni kell a kereszt egyetemességét, el kell vetni az iszlám erőszakot. Biztonságos határok kellenek, de szó sem lehet a tömeges bevándorlásról”.

Ez pedig az az illiberális demokrácia, aminek alapja a lakosságcsere-elmélet, a kulturális kereszténység, továbbá a sokszínűség megvetése. Amit a szoros szövetséges Orbán is hirdet. Meloni ebbe az irányba billentené el az EU értékeket. De ne legyen semmi kétség afelől, hogy ily módon mindazt fenyegeti, amiről úgy tudni, hogy fontos Európa számára.

Foreign Affairs Egy neves amerikai szakértő szerint Oroszország most ugyanazokat a stratégiai hibákat követi el Ukrajna keleti részén, mint egykor Kijevnél, de ez nem hozza közelebb a békét. Dara Massicot, az USA fegyveres erői számára elemzéseket készítő, nonprofit Rand Corporation munkatársa úgy látja, Moszkva mindjárt a legelején túl nagy feladat elé állította saját haderejét, így kockáztatta a rajtaütéseket, ellentámadásokat, és utánpótlási gondokkal is küszködött. Ez pedig hatalmas emberi és anyagi áldozatokkal járt.

A Kreml egyszerűen túlságosan magabiztos volt, lebecsülte az ellenfelet, továbbá a várható nyugati támogatást. Tévedéséből azonban hat hónap elteltével sem okult, mert most meg azt akarja, hogy a kimerült egységek foglaljanak el, illetve tartsanak meg négy megyét, illetve körzetet keleten. Csakhogy a támadók az eddigi harcok során olyan korszerű fegyvereket vesztettek, amelyek nem tudnak pótolni. Nem beszélve a több tízezer katonáról, akik között igen képzettek is voltak.

Viszont nagyon úgy látszik, hogy a politikai vezetés az őszre be akarja kebelezni a kiszemelt és részben megszállt területeket. Ha ezeket az ország részének nyilvánítja, ott tűzszünetet hirdethet, viszont kinyilváníthatja, hogy az ukrán ellentámadás immár Oroszország ellen irányul. És még az atomfegyver bevetése is szóba kerülhet, abban a reményben, hogy ezzel elrettenti a Nyugatot, így az majd kifarol Kijev mögül.

Nem várható, hogy az ukránok belemenjenek a fegyvernyugvásba, mint ahogy továbbra is kérni fognak külföldi segítséget. Ugyanakkor rövidtávon mindenképpen jobb helyzetben vannak, mert az orosz erők eléggé kivéreztek. Ily módon pedig nehezen tudják megtartani, elfoglalni, amit szeretnének. Ahhoz nagyarányú utánpótlás kellene, ami nincs. Még általános mozgósítás esetén is az új alakulatok csak hét hónap múltán lennének hadra foghatók. Miközben a hadvezetés már a stratégiai tartalékokhoz is hozzányúlt. A hadiipar viszont szenved, mert a nyugati korlátozások miatt nincs elég alkatrész.

Ám mindebből még messze nem következik, hogy az ukránok győzelemre állnának. Nekik is nagyok a veszteségeik, de muszáj előretörniük, ha nem akarnak nagy országrészekről lemondani. A harctéren kell meggyőzniük a másik felet, hogy nincs remény az érintett megyék bekebelezésére. Ezt el is tudják érni a parancsnoki pontokra, katonai raktárakra mért csapásokkal, illetve: ha sok orosz fegyveres veszti életét.

Viszont még ha beválik is Putyin terve keleten, az csupán egyetlen elem az elnök terveiben, mert célja változatlanul Ukrajna demilitarizálása és bábkormány hatalomra juttatása. Ennélfogva hosszú háborúra kell felkészülni.

The Wall Street Journal Az orosz turisták kitiltásával nem lehet megbüntetni a putyini Oroszországot, mert a lépés erkölcsileg megkérdőjelezhető, ugyanakkor mutatja, hogy a szankciók nem érik el céljukat. Erre figyelmeztet kommentárjában William Natrass, a Prágában élő szabadúszó brit újságíró. A vízumok megtagadása az ukrán elnöktől származik és az ötlet egyre népszerűbb az EU-ban.

Az utat Csehország törte: már az invázió másnapján elrendelte a tilalmat és később kiterjesztette a beloruszokra is. Ám módszer nem állja ki a próbát és csupán azt igazolja, hogy az Unió képtelen nagyobb fájdalmat okozni a Kreml rendszerének. A csehek arra hivatkoztak, hogy kell egy szűrő, különben beszivárognak az orosz ügynökök.

Igaz, ami igaz, van okuk a gyanakvásra, hiszen pl. a prágai orosz nagykövetség egészen a közelmúltig Moszkva közép-európai kémközpontjának számított. Csak éppen vegyül abba némi McCarthysmus az 50-es évek Amerikájából, hogy minden oroszt biztonsági fenyegetésnek kell tekinteni, csupán csak a származásuk miatt. Így azt az 50 ezret is, aki jelenleg is cseh földön él.

Hogy Kijev újabb lépéseket sürget, az persze érthető, mert nem Európa háborúzik Oroszországgal, viszont tovább is erősen függ Putyin rendszerétől. Jól megfigyelhető volt ez  a pánikon, ami a földrész középső részén a hónap elején tört ki, miután az oroszok átmenetileg felfüggesztették az olajszállításokat. A végén a térség országai fizették a tranzitdíjat, csak, hogy jöjjön a kőolaj.

Sőt egyes országok még több gázt akarnak, mint Orbán, aki pótlólag 700 millió köbméter beszerzéséről állapodott meg. Viszont az EU-nak nincs több ötlete, miként tudná gazdasági eszközökkel jobb belátásra bírni az orosz elnököt. Az utazási tilalom ugyanakkor ellentétben áll a szabadság és a tolerancia elvével, pedig az ukránok éppen ezekért küzdenek.

The Wall Street Journal A vezércikk szerint Hszi Csin-ping elnök politikai hibái folytán esik vissza a kínai gazdaság, az ország így fizeti meg a pártvezér tévedéseinek az árát.  Ám a következményeket érezni lehet majd az egész világon, annál is inkább mivel Pekingnek láthatóan nincsenek további ötletei a hanyatlás feltartóztatására.

Erősen lanyhult a kereslet az értékpapírok iránt, az infláció és a fiatalok munkanélkülisége egytől egyig rossz irányba megy. A válasz szokás szerint a pénzügyi ösztönzés, a kamatcsökkentés, miközben a világ egészen más módszert alkalmaz. Így nem lehet csodálkozni, hogy a yüan majdnem 6%-ot gyengült a dollárral szemben. És nagyon úgy látszik, hogy a mélyrepülés folytatódik.

De hát változatlanul napirenden vannak a váratlan, ám átfogó lezárások a járvány miatt, ez pedig megingatja a vásárlók bizalmát, valamint a termelést. A hatalom lecsapott az ingatlanpiacra, pedig ott – más lehetőség híján – nagyon sok magánember is befektetett, ám ők most azt tapasztalják, hogy elolvadnak a megtakarításaik.

A következmény az, hogy padlóra kerül a kereslet. de hamarosan nagy bajok lesznek a kínálattal is. Nem vesznek igénybe hiteleket, főleg a magáncégek nem, mert a tulajdonosok félnek, hogy mit csinál a kormány. A jelek szerint Peking abban bízik, hogy kedvező hatással jár az utóbbi csaknem 15 év legnagyobb közmunka programja.

Csakhogy az ország tele van presztízsokokból végrehajtott beruházásokkal, az adósság szintje hatalmas. A vállalkozókra hárulna a feladat, hogy megélénkítsék a kínálati oldalt, ám ahhoz az kellene, hogy a kommunista párt enyhítse a politikai ellenőrzést. Ez pedig alighanem több, mint amit Hszi el tud viselni, így Kína további gazdasági gondoknak néz elébe.