Az Európai Unió kibővítése végett először Brüsszelnek kell megváltoznia – ezt olvasta ki a Politico című amerikai lap és hírportál európai kiadása Olaf Scholznak a prágai Károly Egyetemen elmondott beszédéből, amiben a német kancellár kifejtette az EU jövőjével kapcsolatos nézeteit.

Scholz szerint alapvető reformok nélkül nem lehet biztosítani az unió működőképességét a tagországok számának növekedése mellett. A kancellár világossá tette, hogy távlati elgondolásai közt nem csupán a nyugat-balkáni országok csatlakozása szerepel, hanem Ukrajna, Moldova és Grúzia is. Azt mondta ugyanis: harminc vagy akár 36 tagállammal – a mostani 27-tel szemben – az eddig ismert EU megváltozik, Európa centruma keletebbre tolódik. „Ukrajna nem Luxemburg” – jegyezte meg. Scholz az akadálytalan utazást lehetővé tevő schengeni övezet kibővítésére is kitért, mondván, Horvátország, Románia és Bulgária már eleget tesz a csatlakozási kritériumoknak.

A kancellár által szükségesnek mondott intézményi reformok közül a Politico kiemeli, hogy számos kulcskérdésben a döntéshozatalkor szakítani kell az egyhangúság követelményével, nem csupán a külpolitikában és az adók ügyében, hanem azt illetően is, hogy – idézem a cikket – „az olyan országokat, mint Magyarország és Lengyelország, el lehessen számoltatni a demokrácia visszaszorulása esetén”. Azt is fontosnak tartja Olaf Scholz, hogy a tagállamok számának növekedésével párhuzamosan ne bővítsék tovább a jelenleg 751 fős Európai Parlament létszámát. Újítást kellene szerinte bevezetni az uniós végrehajtó testület, az Európai Bizottság esetében is. Abba most mind a 27 tagállam egy főt delegál, és hogy az újabb tagországok is kapjanak tárcát, eddig minden bővítéskor új és újabb felelősségi területeket kreáltak.

Scholz szerint az általa kafkainak mondott mostani gyakorlat nem folytatható tovább, a biztosok számának bővítésével egy tárcához két biztost is lehetne kapcsolni. Mindemellett a német kancellár támogatásáról biztosította Emmanuel Macron francia elnök azon javaslatát, hogy az EU-n kívül hozzák létre az Európai Politikai Közösséget, amiben az uniós tagállamok – valamint az EU-ból kilépett Egyesült Királyság – mellett az EU-tagságra pályázó országok is helyet kapnának. Ez az új intézmény politikai szinten rendszeresen ülésezne, és évente egy-két csúcstalálkozót tartana, hogy megvitassák a kontinens egészét érintő kérdéseket.

Olaf Scholz kiállt a bevándorlási szabályok olyan irányú fejlesztése mellett, ami biztosíthatná az EU-ban a szükséges szakképzett munkaerő pótlása. Megjegyezte azt is: Európa közepén sokszor emlegetik az illiberális demokráciát, holott ez a szókapcsolat fogalmi ellentmondás. Szerinte a többség azt akarja, hogy az EU álljon ki a demokratikus értékek mellett, de a szabályok ezt most nem teszik lehetővé.

A kancellár úgy véli, hogy az alapszerződés 7., jogállamiságot védelmező cikke szerinti eljárás esetében ki kellene zárni a blokkolás lehetőségét, és alkalmazni lehetne a pénzügyi nyomásgyakorlás eszközét, vagyis az uniós kifizetéseket következetesen a jogállami normák betartásához lehetne kapcsolni. 

A kormányzó német szociáldemokraták szellemiségéhez közeli Frankfurter Rundschau a kancellár prágai beszédéről szóló kommentárjában úgy fogalmaz, hogy Scholz pusztán összefoglalta az eddig is ismert célokat, de sok tekintetben, sajnos, homályos volt. Az a megállapítása mindenesetre helytálló, hogy védekezni kell a demokrácia belső és külső ellenségei ellen – írja a kommentár szerzője, és hozzáteszi: bizonyára az is segíthet, ha – idézem – „olyan EU-tagállamok, mint Magyarország és Lengyelország, csak akkor kapnak EU-pénzt, ha tiszteletben tartják a jogállamot”.

Orbán Viktor és Donald Trump fotóival illusztrált terjedelmes cikket jelentetett meg a Los Angeles Timesban Ruth Ben-Ghiat, a New York-i Egyetem történészprofesszora arról, hogy aki arra kíváncsi, merre tart ma az amerikai Republikánus Párt, annak azt kell megnéznie, mit művelnek a világban az autoriter pártok. A szerző szerint a republikánusok éppen kiiktatják saját soraikból és politikai kultúrájukból a még megmaradt demokratikus elemeket, keblükre ölelik a hazai szélsőségeseket, kiszorítják a mérsékelteket, megfenyegetik a másként gondolkodókat, és olyan külföldi autokratákkal lépnek szövetségre, mint Orbán Viktor.

A cikkben a magyar miniszterelnök politikájáról nem esik sok szó, Orbán inkább csak elrettentő példaként szerepel az írásban, amely alapvetően az amerikai belpolitikáról szól. Arról viszont érdekes megállapítást tesz: szerinte a republikánusok oly mértékben bejáratták már saját autoriter pártdinamikájukat, hogy annak továbbviteléhez akár Trumpra sincs már feltétlen szükségük.

Más, hasonlóan autokrata módon gondolkodó politikusuk – így például Ron DeSantis floridai kormányzó – simán Trump helyére léphet, és a párt kész arra, hogy illiberális módszerekkel kormányozzon, függetlenül attól, melyik republikánus költözik be 2024-ben a Fehér Házba.

A nemzetközi sajtószemle itt következő részének forrása: www.muosz.hu

Le Monde Magyarország karikírozza a Nyugat által az energiaválság enyhítésére hozott intézkedéseket. A hatalom ellenőrzése alatt álló sajtó azt szajkózza, hogy Brüsszel és a globalista baloldal képtelen takarékoskodási ötletekkel rukkol ki az energiafelhasználás csökkentésére. Ezek a címek vetélkednek az Orbán Viktor által kifogásolt lépésekkel, azt állítva pl., hogy a svédeknél betiltották a porszívók használatát, illetve a holland kormány azt ajánlja: mindenki csak 5 percig zuhanyozzon naponta.

A Putyinnal fenntartott jó viszony alapján, ideértve, hogy épp ezért több gáz és olaj jöjjön az oroszoktól, a nacionalista miniszterelnök el akarja hitetni az emberekkel, hogy részükről a világon semmiféle erőfeszítésre nincs szükség. A hatalomközeli média azt is ismételgeti, hogy a kormány megvédi a lakosságot a magasabb energiaáraktól. Ugyanakkor Budapest nem győzi sürgetni, hogy fel kell oldani a szankciókat.

A nyáron azonban ezzel együtt módosult a hang, miután a hatalom kénytelen volt bejelenteni, hogy drasztikusan megemeli az energia-, illetve üzemanyagárakat. Képtelen ugyanis finanszírozni az ársapkát.

Neue Zürcher Zeitung A német kancellár olyan EU-ról álmodik, amelyben nem lenne szava a nemzetállamoknak, éspedig éppen Kelet-Közép-Európában – írja Olaf Scholz tegnapi prágai beszédéről a Rásonyi Péter, a lap külpolitikai rovatvezetője. Azaz: az irányadónak szánt állásfoglalás értelmében korlátoznák a vétójogot, noha ez engedmény volna az orosz imperializmus javára. Miközben a kisebb tagok védik a szuverenitásukat Brüsszellel és Berlinnel szemben – jó okból.

Nem múlik el válság anélkül, hogy az Európai Unió ne próbálná meg bővíteni a maga jogkörét. Scholz a háború kitörésekor teljes joggal hirdetett fordulatot a biztonságpolitikában, ám ugyanerre hivatkozva követel most nagyobb hatalmat a szervezetnek. Vagyis, hogy adó- és külpolitikai kérdésekben se egyhangúan határozzanak a továbbiakban. Az indok, hogy Putyin lövi Kelet-Ukrajnát.

Az orosz és kínai kihívás láttán úgy ítéli meg a német vezető, hogy növelni kell az EU súlyát, ezért elkerülhetetlen a bővítés. Ám szerinte az csak úgy lehetséges, ha áttérnek a minősített többséggel elfogadandó döntésekre. A helyszín Prága volt, noha a térség csak a fal lebomlása után szerezte vissza nemzeti önállóságát és ragaszkodik ahhoz, hogy ne szavazhassák le a nagyobb országok.

Ehhez megfelelő garanciát nyújt a vétójog. Scholz ugyanakkor elutasította a többsebességes Európa gondolatát, amit a franciák terjesztettek elő, éspedig azon az alapon, hogy így mérsékelni lehet a nemzeti ellentéteket és meg lehet könnyíteni az újabb keleti nyitást. Az elemzés úgy értékeli, hogy a kancellár egységre szólított fel, ám igazából csak világossá tette, hogy a jövőt illetően központi kérdésekben igen mély a megosztottság.

Frankfurter Allgemeine Zeitung Európának nem csupán magasztos elméletekre, hanem tettekre is szüksége van – hangsúlyozza az újság kiadója, miután a német kancellár átfogó reformokat szorgalmaz az EU megerősítésére. Berthold Kohler rámutat, hogy a reformokat nem lehet elodázni, mivel a Putyin-féle nagyorosz imperializmus akut veszélyt jelent az európai biztonság és jólét számára. A földrész ugyanakkor gazdaságilag még inkább függ Kínától, mint Moszkvától. Amerika a következő elnök alatt ismét elfordulhat az öreg kontinenstől, ahogy azt Trump is tette.

Ha az európaiak továbbra is demokráciát, emberi jogokat és piacgazdaságot akarnak, akkor minden fontos területen erősíteniük hatékonyabbá kell tenniük az együttműködést. Ugyanakkor a tegnapi javaslatok nem igazán voltak újak; Scholz pl. már régebben felvetette, hogy át kell térni a többségi döntéshozatalra. Sokra azonban nem jutott vele. Németország mintadiáknak tartja ugyan magát az Európai Unióban, de még ott is sokaknak hozzá kell szokniuk a gondolathoz, mármint hogy a migráció, az állami adósság vagy a katonai szerepvállalás ügyében leszavazhatják őket.

A szabad Európa nemzeteinek azonban világosan kell látniuk, hogy együtt jobban meg tudják védeni a szabadságot és a jólétet, mintha külön-külön próbálkoznak. A kormányoknak az egységet kell előmozdítaniuk, nem a nemzeti önzést és a megosztást. Éppen ez ügyben mutatott példát most Scholz a prágai Károly Egyetemen, akárcsak öt évvel ezelőtt Macron a Sorbonne-on.

Die Welt A konzervatív újság főszerkesztő-helyettese úgy ítéli meg, hogy Scholz most adta meg azt a választ Macronnak, amire Merkel nem volt hajlandó. Az egyik központi téma az európai katonai erő fejlesztése, a másik pedig egyértelmű üzenet a földrész keleti fele számára. Robin Alexander megjegyzi, hogy a francia államfő által bedobott Európai Politikai Közösség jó, mert abban a kontinens minden országa helyet kapna, ám nem alternatíva a Nyugat-Balkán számára az EU-tagsággal szemben.

A kancellár ugyanakkor ahhoz a feltételhez kötné a bővítést, hogy előbb meg kell reformálni az uniót, mert az csak akkor maradhat működőképes, ha elbúcsúzik a vétójogtól. Hét évvel ezelőtt Merkel menekültpolitikája összeforrasztotta a keleti fertályt: a visegrádiak szemben álltak a többiekkel. Csakhogy éppen az orosz agresszió szétrobbantotta a csoportot.

Scholz ezúttal bírálhatta Magyar- és Lengyelországot is, mondván, hogy azok illiberális demokráciáról szónokolnak, noha ez a kifejezés eleve belső ellentmondást rejt.  Ezért nem lehet tudomásul venni, ha jogállami elveket sértenek meg és leépítik a demokratikus ellenőrzést – hangsúlyozta.