Több mint 2200 nyilvántartott halgazdálkodási vízterületet (többségükben horgásztavakat, haltermelő tavakat) és sok száz halastavat tartanak nyilván az országban; több, mint kétharmadukat érinti az aszály miatt fellépő vízhiány, tizedüket kiemelten és súlyosan. Immár 120-nál több vízből pusztult ki teljesen a halállomány kiszáradás miatt, és legalább további 100 tavat fenyeget hasonló veszély a csekély vízmennyiség, illetve a miatta keletkező vízminőségromlás miatt.
A Dunántúl nagy részén azért különösen kritikus a helyzet, mert közeli folyóvizek és csatornák hiányában a völgyzárógátas tavakba történő vízpótlás eleve megoldhatatlan. Az Alföld körtöltéses halastavai sok esetben a Tiszából vagy a Körösökből részlegesen feltölthetők ugyan, ám ez a művelet az elszálló energiaárak és a víz mennyisége után fizetendő díjak miatt nagyon sokba kerül. Mindez a takarmányozáshoz szükséges termények árának és a munkaerő költségének dinamikus emelkedése miatt gyakran már kigazdálkodhatatlan terhet okoznak a kevés tartalékkal rendelkező ottani halgazdaságok számára is.
A kevés víz, a halpusztulások, illetve a magas takarmányköltségek miatt a haltermelés volumene, jövedelmezősége látványosan csökkent. Ugyanez a probléma a halgazdálkodási hasznosító horgászszervezeteknél is, ahol a kárelhárítás, -enyhítés többletköltsége mellett a kieső bevételek, illetve a magas haltelepítési költségek szintén válságspirált indíthatnak el.
A halgazdaságokat érintő problémák a fogyasztói árak gyors emelkedésében is tetten érhetőek: a termelők az élő ponty kilójáért a tavalyi 1000 forintnál általában 400-500 forinttal többet is elkérnek. A tisztított, előhűtött hal kilója már 2600 forint körül alakul.
Számos halgazdaság a tömeges halpusztulás elkerülésére kénytelen kényszerlehalászástalkalmazni, ez azonban csak a veszteség csökkentésére elegendő, hiszen az így piacra vitt hal még nem érte el az optimális méretét. A horgásztavaknál a halpusztulások mellett a veszteségek elsősorban ott jelentkeznek, hogy ahol a költséges vízvédelmi beavatkozásokat fizikai vagy anyagi lehetőség híján nem tudják végrehajtani, a tapasztalatok szerint drámaian visszaesik a napijegyes horgászat is.
Az idei aszály okozta veszteségek az ágazatban a következő évekre is kihatnak majd, hiszen ahol az idén elmarad a hosszabb tenyészidejű fajok telepítése, vagy csökken a termelésük (a ponty például három év alatt éri el piaci méretét és ivarérettségét), ott ennek a nemzedéknek a hiánya még évekig érezhető lesz majd.
„További aggodalomra ad okot, hogy a súlyos problémákkal küzdő halgazdaságok, halgazdálkodók a magyar halgazdálkodási operatív program – remény szerint jövőre megnyíló – forrásait kellő nagyságú önerő híján nem, vagy csak kis mértékben lesznek képesek igénybe venni a szükséges fejlesztéseik végrehajtására – figyelmeztet Dérer István, a Magyar Országos Horgászszövetség főigazgatója.
A haltermelők az idén csupán a Magyarország egész területére kihirdetett aszályhelyzet alapján igényelhetnek juttatást a kárenyhítési alapból, azt is akkor, ha erre a szükséges döntések megszületnek. Mindez azonban csak töredékét tudja kompenzálni a rendkívüli aszály okozta plusz költségeknek, illetve a bevételkiesésnek. A horgásztavak üzemeltetői esetében egyelőre nincs döntés arról, hogy honnan és hogyan érkezhet a segítség.
A halgazdálkodási ágazat eközben nem csupán mezőgazdasági szempontból tölt be fontos szerepet, de egyre nagyobb mértékben szolgál ki rekreációs célokat is. A MOHOSZ által közzétett statisztikák szerint csupán tavaly csaknem százezerrel nőtt a Magyarországon regisztrált horgászok száma: az év elején ez az érték már csaknem elérte a 800 ezer főt. A horgászat immár régen nem az idősek sportja: a szövetség az év elején már 92 ezer gyermek vagy ifjúsági horgászt tartott számon, miközben a 30–50 éves korosztály is a népesség arányát meghaladó mértékben van jelen a horgászok körében.