A New York-i székhelyű Tabletmag digitális újság azt a kérdést feszegeti, miért maradt ki az új magyar iskolai tantervből az első magyar irodalmi Nobel-díjas, Kertész Imre és életműve.
Azért, mert a populista kormány így tesz kísérletet arra, hogy „naggyá tegye újra Magyarországot” – utal a szerző cinikusan a Trump-féle választási szlogenre. Persze Kertész „Sorstalanság” című könyvét már a megjelenésekor, 1975-ben is igyekeztek mellőzni az irodalmi és politikai körök is – jegyzi meg. Bizonyos körökben vitát keltett már 2002-ben, mivel kifogásolták, hogy miért nem egy „igaz magyar” kapta meg a Nobel-díjat. De akkor már nem lehetett nem tudomást venni életművéről, és kötelező olvasmány is lett az iskolákban.
Most megint fordult az életmű sorsa, mert kivették a kötelező olvasmányok közül, ám szerepelni fog az ajánlottak között – a minisztérium ígérete szerint. Helyette viszont olyanokat raktak a Kertész-mű helyére, akik a 20. századi irodalmi kánonban nem szerepeltek, feltehetően azért, mert ők dicsőítik a magyarság mítoszát és a nyugati hatalmak áldozataként állítják be az országot. Herczeg Ferencben, Nyírő Józsefben és Wass Albertben az is közös vonás volt, hogy mind a hárman antiszemiták voltak, s itt a szerző, Susan Rubin Suleiman közbeszúrja, hogy Kosztolányi is, de az ő tehetsége vitathatatlanul messze felülmúlta a többiekét, akik ellenben a nyilasokkal is szimpatizáltak. Velük erősíti az Orbán-kormány a maga nacionalista és irredenta nézeteit.
A Politico uniós verziója az Európai Néppártnak írt Orbán-féle memorandummal foglalkozik, kiemelve, hogy élesen jobbra kellene fordulni, különben a néppártnak vége. Eddig uszító tartalmú beszédeiről ismerték, s most az Orbán-műfaj egy új típusú „szerelmes levéllel” bővült, mert úgy állítja be magát, mint aki aggódik a brüsszeli közösség sorsáért. Mert az középpárttá vált, miután elkövette azt a hibát, hogy keresztényi mivoltában jobbról balra tolódott. A médiát okolja a „brüsszeli játékrend” rovatában megjelent összegzés, mivelhogy nem vette fel a harcot a balliberális értelmiséggel szemben, amelyik teljes mértékben uralja, és kontroll alatt tartja a sajtót. Ironikusan kiszól, hát, igen, sajnos nem minden EPP-vezetőnek van olyan barátja, aki független sajtóorgánumokat tud vásárolni, hogy elhallgattassa a balliberális médiát a nagyvezér kedvében járva.
Orbán új szövetségeseket javasol, mint a szélsőjobbos Berlusconit megspékelve Matteo Salvinivel, akiből akár még miniszterelnök is lehet, s a régi szövetségestől pedig meg kell szabadulni, mivelhogy Donald Tusk – a magyar kormányfő szerint – a lengyel belső konfliktusokat és érdekekeit vitte be a pártcsaládba.
A moszkvai Regnum portál Szijjártó Péter üzbég energetikai miniszterrel folytatott találkozójáról számol be azzal a címmel, hogy Magyarország támogatja atomerőmű építését Üzbegisztánban (Венгрия поддержала строительство АЭС в Узбекистане). Indoklásképpen a magyar külügyminiszter azt hozta fel, hogy a károsanyag-kibocsátás mérséklését csak így lehet elérni. A cikk arra a részletre is kitér, hogy a tárgyalófelek megállapodtak: az atomenergiát békés célokra használják fel Magyarországon teljes egészében, „Üzbegisztánban pedig részben”.
A brit The Guardian megtudta, hogy miután Tony Abbott volt ausztrál kormányfő a migrációt és Orbán politikáját támogató ominózus beszéde elhangzott Budapesten, arra kérték őt, hogy külföldi ügynökként regisztráltassa magát a brit Konzervatív Politikai Akciók Ügynökségén, amelyik az amerikai republikánus párttal is kapcsolatban áll, és a politika befolyásolásán dolgozik. Egyébként Abbott beszédet a cikk írója erősen vitatott, ellentmondásos jelzővel illette.
A volt ausztrál kormányfő örömmel vette a felkérést, legalábbis az igazságügyi tárca egyik munkatársa ezt mondta, majd később a sajtóban már abszurdnak nevezte a felvetést is. Végül a határidőből való kicsúszásra hivatkozva Abbott külföldi ügynökként történő regisztrációja elmaradt.
Az Euractiv a Direct36 munkatárásnak, Panyi Szabolcsnak a magyar korrupció rövid történeti áttekintéséről szóló elemzését vette át, amely a Forbes Magazin szerint 1300 millió eurós, adózás utáni vagyonnal büszkélkedő Mészáros Lőrinc bemutatásával indít, s jut el oda, hogy a kormányzati szerződésekkel elért eredmények az ország javát nem szolgálják, mert a globális piacon a nem versenyképesek az előnyhöz juttatott nemzet tőkései.