(Forrás: helyben.hu) Novák Katalin az, aki teljes mértékben azonosul az orbáni politikával. Államfőként elvileg főként reprezentatív szerep jut neki, de a választás után ez könnyen megváltozhat. Nem kizárt ugyanis, bár nem valószínű, hogy az ellenzék nyer. De ha mégis, akkor az elnök vajon javasolni fogja Márki-Zay Pétert kormányfőnek? A hat párt közös jelöltje már belengette, hogy szükség esetén népszavazással módosíttat alkotmányos rendelkezéseket, amire az elnök úgy reagált, hogy gondoskodni fog az alaptörvény megtartatásáról – ígéri Novák Katalin – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

Jelölése azt mutatja, hogy Orbán okult, mert korábban nem éppen kedvezően nyilatkozott a női nem politikai tehetségéről. De Novákból előbb államtitkárt, majd családügyi minisztert csinált. Márpedig ez a terület a Fidesz választási kampányának központi elemét jelenti. Az új legfelső közjogi méltóság teljes mértékben azonosul a párt konzervatív társadalompolitikájával. Legyen szó, az LMBT-közösség nyilvános ábrázolásáról, a házasság és a családok anyagi támogatásáról, valamint a bevándorlás elutasításáról.

Egy lelkész Orbán ellen. Így mutatja be a német értelmiség lapja, a Die Zeit Iványi Gábort, aki azt mondja kettejük viszonyáról, hogy ma már nem barátok. Alapvetően az választja el őket, hogy miként viszonyuljon Magyarország a legszegényebbekhez és a leggyengébbekhez. Az Oltalom Karitatív Egyesület azokról gondoskodik, akikről a kormány nem hajlandó, így most már az ukrán menekültekről is.

A hatalom bezárkózása folytán már az is feltűnő, hogy egyáltalán lehetnek olyanok Magyarországon, akiket az Oroszország által indított háború űzött le. A magyarázat részben az, hogy az érkező tömegben vannak, akik a Fideszre szavaznak. A kárpátaljai magyarok hagyományosan a párt hívei, akik választás idején át szoktak jönni, hogy leadják voksukat. Orbán hatalmon akar maradni, ezért nem nélkülözheti a támogatásukat. De hogy megmagyarázza a politikai fordulatot, kitalálta, hogy a migránsokat nem engedik be, viszont a menekültek megkapnak minden segítséget.

A korábbi tapasztalatok alapján Iványi egyáltalán nem hisz neki. Az egykor liberális politikus átment nemzeti konzervatívba, viszont nem tudott vagy nem akart mit kezdeni azzal a gondoskodással, amit korábbi barátja a legelesettebbek iránt tanúsít. Ezek után a pap kiállt mögüle. Orbán azóta igyekszik megnehezíteni az életét. A rászorulók jóformán nem kapnak semmiféle állami támogatást, önkéntes szervezetek törődnek velük.

Iványi szerint a miniszterelnök megváltozott, de már jó régen. Már akkor, amikor beszállt a politikába. Vagy talán a szívében mindig ilyen is volt. És csak megjátszotta magát, hogy kihasználja a liberális mozgalmat. Ő azonban nem hagyja magát megfélemlíteni, még az adóhivatali kommandósoktól sem. Még azt is elvállalta volna, hogy az ellenzék államfőjelöltje legyen, noha semmi esélye nem lett volna a megválasztásra. De a barátai, a segítők, az önkéntesek számára fontos volt a kiállás. Azt mutatta, hogy nem hagyják magukat lenyomni.

Putyin rajongói, köztük Orbán már nem áradoznak úgy az orosz elnökről, mint eddig – írja a The Wall Street Journalbanmegjelent legfrissebb elemzésében William Galston, a Brookings Intézet vezető munkatársa, aki hat elnökválasztási kampányban működött közre, és Clinton elnöksége idején a belpolitikáért felelős miniszterhelyettesként dolgozott.

Salvini, aki sokáig fenntartás nélkül odavolt az orosz vezetőért, elítélte az inváziót, bár arra már nem vitte rá a lélek, hogy név szerint is bírálja „hősét”. Berlusconi sokáig haverkodott az orosz államfővel, most viszont azt mondja, hogy Putyin már nem olyan, mint amilyennek ismerte. A francia szélsőjobbos elnökjelölt, Zemmour csodálta Putyint, amiért megpróbál helyreállítani egy „hanyatló birodalmat”; most viszont azt mondja róla, hogy túl messzire ment.

Le Pen, akinek pártja pár éve hatalmas kölcsönt kapott egy orosz banktól, ezúttal kénytelen volt visszavonni több mint egymillió kampánylevelet, mert egy kép azt mutatta, amint éppen kezet ráz az orosz államfővel.

Az agresszió miatt Orbán megkukult, ami nála ritkán szokott előfordulni, mi több, rákényszerült, hogy elfogadja az európai szankciókat.

Az amerikai jobboldali populisták lementek hídba, hogy valahogy összecsiszolják korábbi és jelenlegi álláspontjukat. Még Trump is visszakozott, a maga módján. Egy ilyen populista számára azonban elfogadható az erő erkölcsi korlátok nélkül. Az ő szemében a jó és gonosz viszonya az erős és gyenge, az okos és ostoba harcaként jelenik meg.

Pence kijelentette, hogy a republikánusok soraiban nincs helye azoknak, akik Putyint védik. Ám ha a párt Trumpot indítja a Fehér Ház meghódítására, akkor a volt alelnök tévedett.

Zelenszkij az ukrán Dávid, aki nemcsak saját országát, hanem Európát is védi az orosz Góliát ellen, ezért májusban soron kívül ki kellene tüntetni Nagy Károly-díjjal, amelyet olyanok kapnak meg, akik sokat tesznek az egységes földrész álmának valóra váltására. Mint Kohl, Horn Gyula és Vaclav Havel. Ezt javasolja az egyik legtekintélyesebb német szemleíró, Heribert Prantl, aki 8 évig volt a Süddeutsche Zeitung szerkesztőbizottsági tagja.

Szokásos vasárnapi kommentárjában azt írja, hogy az ukrán elnök számára a mobiltelefonja a parittya, digitális fegyverként használja. Virtuóz módon él az internet kínálta lehetőségekkel. Így bálvány lett, szabadsághős, államférfi. Mindenütt jelen van, a twitteren, facebookon és így tovább. A közösségi hálón keresztül szól honfitársaihoz és a világhoz. Mindenkiben tartja a lelket. Azt szokta mondani: Itt Ukrajna, itt Európa, itt 2022.

Mozgósít, agitál, meggyőz, sürgős és jelentős segítséget kér. Lenyűgöző az elszántsága és eddig nem látott nyugati szankciókat csikart ki. Pedig pár hónapja már rászámoltak elnökként, jelenleg viszont karizmatikus vezető. Ez nagyon sokat ér és él is vele, igyekszik ily módon ellensúlyozni az orosz fölényt. Eredeti foglalkozása ellenére nem színészkedik, elnökként tartást ad népének. Épít arra a döbbenetre, amit az orosz pusztításról készült képek keltenek a világban.

Nem könyörög, méltósággal és szinte szent büszkeséggel követeli a NATO beavatkozását és az ország uniós felvételét. Még akkor is, ha tudja, sok reménye nem lehet rá. Ám ily módon igen sokat ért el a Nyugatnál. De ettől még nem szabad repülési tilalmat elrendelni, mint ahogy túlzás lenne Ukrajnának egyelőre uniós tagságot adni. Viszont a Károly-díj irányt mutatna az ukránoknak. Az pedig most nagyon fontos.

Európa felébredt, az Ukrajna elleni agresszió váratlanul átformálta az uniót. Egy hónapja még nemigen lehetett gondolni, hogy az EU ilyen határozott választ ad, szuperhatalomként viszont immár képes befolyásolni a nemzetközi rendet, a világon mindenütt támogatja a liberális értékeket – állapítja meg a The New York Times. Európa eddig leginkább a gazdasági növekedésre összpontosított, nem volt hajlandó növelni a védelmi kiadásokat.

Ám Putyin hadjárata folytán fölébredt. Ez az elszántság pedig segíthet ellensúlyozni a demokrácia globális visszaszorulását. Az Oroszországnak küldött jelzés mutatja, hogy a demokráciák hajlandók mozgósítaniuk erőiket az autokrata hatalmak ellen. Michael Abramowitz, a Freedom House elnöke azt mondja: a demokratikus nemzetek és népek egységes üzenetet küldtek Moszkvába, mármint hogy a demokrácia fontos és a tekintélyelvű politikusok nem ússzák meg szárazon.

A háború ugyanis ráébresztette a kontinenst, hogy az EU nem tudja elérni egyik legfőbb célját, a béke megőrzését. És bár paradoxként hangzik, de nagyobb katonai erőt kell felmutatni, hogy ne legyen több fegyveres viszály. Viszont az ismét erőre kapó Európa segíthet megújítani a több sebből vérző világrendet. Ennek egyik módja, hogy többet tesz a saját védelmében, mert akkor Amerika jobban oda tud figyelni az Ázsiában jelentkező kínai veszélyre.

Az unió is mozgósíthatja alapjait, hogy kivédje a veszélyeket saját maga, illetve a demokrácia ellen. Szankciókkal, befektetésekkel, kereskedelempolitikával. A jövő nem egyszerűen új hidegháború a jogállamok és a tekintélyuralmi rezsimek között. India nem ítélte el az ukrajnai háborút. Az USA saját illiberális mozgalmával küszködik. Európán belül rosszabbra fordult a demokratikus intézmények sorsa a lengyeleknél, de még inkább a magyaroknál. A nagy kérdés az, megmarad-e a földrészen az új elszántság. Itt a menekültválság, emelkedik az élelem és a gáz ára a háború és szankciók folytán. Ez pedig visszaüthet azokra a politikusokra, akik egyértelműen kiállnak Ukrajna mellett, ami azután eltorlaszolhatja a jelenlegi utat.

Oroszország csúfos vereséget fog szenvedni

(Szerző: Csernyánszky Judit, 07:08) ) A merész, sorsrontó elméleteiről is ismert, és rendkívül népszerű Francis Fukuyama meglehetősen biztató prognózist tett közzé az orosz invázió nyomán átalakuló világunkról – erről a Politico számolt be, eredeti írását az American Purpose-ban jelenttette meg a politológus.

Oroszország csúfos vereséget fog szenvedni. Moszkva rosszul mérte fel a helyzetet, mert azzal számolt, hogy többségben vannak az oroszpártiak Ukrajnában, ami az ukrán hadsereg gyors összeomlásához vezet. Nincs kit segítségül hívnia Oroszországnak, pedig számos helyen megrekedtek a külvárosokban, az ukránok ellenállásával nem tudnak megbirkózni és eközben fölélik a tartalékaikat, utánpótlás pedig nincs. Az összeomlás pedig hirtelen és katasztrofális lesz, nem elhúzódó háború közben következik be. Nem csak utánpótlás nem lesz a hadseregben, de már visszavonulni sem tudnak, és morálisan is szétzüllik a katonaság. Ami most még csak az északi térségekre igaz, délen jobban tartják magukat, azonban kérdéses, ha Észak-Ukrajnában vereséget szenvednek az oroszok, akkor délen sem nagyon fogják tudni fenntartani pozícióikat.

Nincs diplomáciai megoldása a konfliktusnak, mint ahogy ezt a háború megakadályozását célzó hiábavaló erőfeszítések is bebizonyították. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa ismételten bebizonyította: haszontalan intézmény. A közgyűlési szavazásnak azonban volt értelme, mert azonosítani lehetett, hogy kik a rossz oldalon álló szereplők és kik a megingathatóak. Fukuyama szerint bölcs döntést hozott a Biden-vezetés akkor, amikor nem engedett a repüléstilalmi övezetre vonatkozó ukrán kéréseknek és nem küldött MIG-gépeket a lengyeleknek sem. A lélektanilag legnehezebb pillanatokban is tartotta magát az amerikai vezetés, mert sokkal célravezetőbb hagyni, hogy az ukránok győzzék le az oroszokat, minthogy Moszkva azzal magyarázkodhasson, hogy a NATO támadta meg. És ezzel egy egészen nyilvánvaló világkatasztrófát is el lehet kerülni. Miközben a MIG -gépek nem sokat adtak volna az ukránok erejéhez, addig a különféle amerikai és NATO-fegyverszállítmányok annál inkább nyomnak a latban. Nem beszélve a NATO hírszerzéséről, ami nagy segítséget jelent Ukrajnának. 

Ugyanakkor – ismeri be Fukuyama – mindezért valóban nagy árat fizetnek az ukránok. De nem a MiG-ek és nem is a repüléstilalmi övezet bevezetése dönti el a háborút, az orosz mészárlást a szárazföldi ütközetek tudják csak megállítani, mert csak ott lehet legyőzi az orosz hadsereget. Putyin pedig nem fogja túlélni hadserege vereségét. Az invázió már magában súlyos károkat okozott a világ populistáinak, Matteo Salvininek, Jair Bolsonaronak, Éric Zemmournak, Marine Le Pennek, Orbán Viktornak és természetesen Donald Trumpnak. Ez a háborús politika amúgy is felfedte rendszerük autoriter karakterét.

Eközben Kínának is feladta a leckét. Hiába fejlesztette high-tech színvonalon Oroszországgal együtt katonai erejét, harci tapasztalata messze lemaradt mögötte. Remélhetőleg a várható orosz kudarc eltántorítja Pekinget attól, hogy Tajvanért harcba induljon. Fukuyama végkövetkeztetése: az oroszok veresége a szabadság újjászületésével ér majd fel. Ami majd megszabadít mindannyiunkat a demokrácia globális hanyatlása miatti félelmektől: 1989 eszméje tovább élhet a bátor ukránoknak köszönhetően.

Csehország a Visegrádi Négyek elé viszi azt a javaslatát, hogy Ukrajnát fogadják be soraikba, az amúgy sem hivatalos uniós formációjukba – ezt a cseh védelmi miniszter jelentette be, ami a Hírek orosz nyelvű portálon, illetve a RIA Novosztyi orosz hírügynökség oldalán is megjelent. Jana Černochová ennek kapcsán úgy fogalmazott, hogy az aligha nyerte el Orbán Viktor tetszését, hisz’ azt mondta, sok közös vonás van az ukránok és köztünk, a többi között az Oroszországról szerzett negatív tapasztalatok.

Erre annak ismeretében került sor, hogy a múlt heti informális uniós csúcson Versailles-ban Emmanuel Macron elég egyértelművé tette, hogy Ukrajna gyorsított felvétele mindaddig nem aktuális, amíg zajlik a háború. Szerinte a háború kimenetele nem lesz gyors. Zelenszkij ukrán elnök csalódottságát fejezte ki ennek kapcsán, mert meggyőződése, hogy az európaiak többsége kiáll Ukrajna leendő tagsága mellett.