(Szerző: Mészáros F. Sándor) Amikor 1985-ben Mihail Gorbacsov lett a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) főtitkára, a magyar Külügyminisztérium szocialista világrendszer referatúráján dolgoztam. Feladataink közé tartozott a Varsói Szerződés (VSZ) politikai együttműködési fórumaival kapcsolatos ügyek intézése, így természetesen kiemelt figyelmet fordítottunk a szovjet politikus tevékenységére.
A VSZ PTT budapesti ülése záródokumentumának aláírása. A magyar küldöttség mögött áll Barity Miklós külügyminiszter-helyettes és Mészáros Sándor, a cikk szerzője (szemüvegben).
Az új szovjet pártvezető hatalomra jutása után elsődleges feladatként nevezte meg a gyorsítást, azaz országa pangó gazdasági-társadalmi folyamatainak a felpörgetését. Egy napon a Külügyminisztérium kapujában – kifelé igyekezvén – összeütköztem az egyik szovjet diplomataismerőssel, aki rohanvást igyekezett befelé.
– Apám, most aztán felgyorsultunk! – állapítottuk meg nevetve, majd siettünk tovább.
A gorbacsovi időszak vezető politikai fogalmai, azaz a peresztrojka (átalakítás), a novoje müslenyije (az új gondolkodás) a glasznoszty (nyilvánosság) valamivel később léptek a gyorsítás helyére. Mindenesetre: amikor a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó testülete (VSZ PTT), a tagországok legfőbb vezetőinek csúcstalálkozója 1986. június 11-én, Budapesten megtartotta soros ülését, a Szovjetunió már javában az átalakítási folyamatban élt. A tanácsokozás megnyitása előtt számos, nem tervezett szervezési feladattal kellett megbirkóznunk, a többi között kezelni például a konfliktust, ami abból adódott, hogy Ceausescu, román vezető mindenáron Gorbacsov előtt akart felszólalni. A tanácskozás hosszú záródokumentumának egyeztetése mintegy három hetet vett igénybe, viszont egy nagy újítással szolgált. Kezdeményezésünkre, a Videoton vállalat hathatós közreműködésével, a VSZ történetében először használtunk számítógépes szövegszerkesztést.
Felszólalásában Gorbacsov főtitkár lényegre törően összefoglalta a peresztrojka fő célkitűzéseit, addigi eredményeit. A többi között azt a felismerést fejtegette, hogy a folyamatok nem mehettek úgy tovább, ahogy az előző évtizedekben zajlottak, gyökeres változtatásra volt szükség. Szakértőik kiszámították, hogy radikális változtatások nélkül, elkerülhetetlenül beköveznék a Szovjetunió szétesése, méghozzá 5-6 éven belül. A megdöbbentő kijelentést a sok politikai harcban, a hatalomban töltött hosszú idő alatt ráncosra gyűrődött vezetői arcok minden látható külső érzelem nélkül fogadták. Ezek a koros vezetők vélhetően amúgy is erős fenntartásokkal tekintettek Gorbacsovra, aki alig leplezetten a távozásukat akarta elérni. Én azonban alaposan megdöbbentem a kijelentésen. (Peresztrojka ide, glasznoszty oda az előrejelzés pontosnak bizonyult: a Szovjetunió 1991. december 31-i dátummal megszűnt.)
A szünet bejelentését követően lassan kiürült a tanácsterem, néhányan maradtak csak benn, köztük a helyénél álldogáló Gustáv Husák csehszlovák pártvezető és Kádár János, az MSZMP első titkára. A magyar vezető lassú léptekkel közelebb került csehszlovák kollégájához, és állandó tolmácsa segítségével érdeklődött annak hogyléte felől. Miután Husák mikrofonja bekapcsolva maradt, így helyemen ülve a fülhallgatóban halhattam rövid beszélgetésüket. A csehszlovák vezető a rá nehezedő, nagy nyomásról tett említést, amellyel lemondását akarják elérni. Vállát megvonva azonban megjegyezte, hogy nem mond le. Kádár János bólintott, s csak annyit válaszolt, hogy ő sem vonul vissza.
Mihail Gorbacsovot egy év múlva, a VSZ PTT 1987. május 29-i, berlini tanácskozása alkalmával láthattam viszont. Azon a napon azonban nem a felszólalók beszédei hozták lázba a hallgatóságot, hanem Mathias Rust nyugatnémet fiatalember előző napi kalandos berepülése a Szovjetunióba: Cesna típusú gépével a moszkvai Vörös téren szállt le. A küldöttségek éppen a tanácsokozásról tértek vissza az NDK fővárosa szívében lévő szállodába, amikor megérkezett a Mihail Gorbacsov vezette szovjet küldöttség is. Az előcsarnokban hatalmas tévékivetítőn követte mindenki a szenzációs eseménnyel kapcsolatos nyugati tudósításokat.
Néhány percre a szovjet főtitkár, oldalán az idős Szokolov marsallal, a védelmi miniszterrel, ugyancsak megállt és elképedten követte a gyorsan pergő képsorokat. Arckifejezésüket figyelve döbbentem rá, hogy a Szovjetunió és a világ életében minden bizonnyal hamarosan valami egészen új szakasz kezdődik…