A valóság, ahogy mondani szokták, olykor meredekebb, mint a fikció. A nemzetközi sajtóból is árad a hír, hogy noha Pablo Escobar, a hírhedt drogbáró már évtizedek óta halott, öröksége még ma is fenyeget – és nem csupán azon tudatmódosító szerek okán, amelyekre a birodalma épült, hanem a maga mögött hagyott víziló-populáció nyomán.
Az első példányokat ugyanis nagyzolásból ő vitette Afrikából Kolumbiába, és a jelenlegi 100-150 állat szabadon tenyészve, valóságos ökológiai katasztrófával fenyeget. A Vadászat Escobar vízilovaira című dokumentumfilm, amely március 4-én este hét órától debütál a Viasat Nature műsorán ezt az elképesztő történetet tárja fel…
Pablo Escobar még az 1980-as években szállíttatott Kolumbiába négy vízilovat – egy hímet és három nőstényt. A drogbáró fel akart vágni velük a haveroknak, de mikor az illegálisan behozott állatok megszöktek Escobar saját kis privát állatkertjéből, hogy bevessék magukat a kolumbiai vadonba, azzal olyan invázió kezdődött, amelyhez hasonlót legföljebb a Jurassic Parkban láthattunk.
Az ottani dinókhoz hasonlóan ugyanis a vízilovaknak semmi keresnivalójuk Dél-Amerikában: kevesen tudják, de az otthonuktól 9000 kilométerre elhurcolt állatok veszélyesebbek, mint az oroszlánok vagy az orrszarvúak, ugyanis Afrikában is évente jó néhány ezer emberrel végeznek. Ennek ellenére a múlt évtizedekben szabadon szaporodhattak a dél-amerikai paradicsomban, a kolumbiai törvények szerint ugyanis nem szabad levadászni őket, ráadásul Pablo „kokós vízilovai” állítólag kétszer olyan gyorsan szaporodnak, mint afrikai rokonaik. Jelenleg száznál is több él szerte Kolumbiában, és nemcsak az emberekre, de a vadonban élő többi állatra is veszélyesek. Nagy kérdés: be lehet még fogni őket, vagy már késő?
A Vadászat Escobar vízilovaira egy állatorvost és egy vadállatok befogására szakosodott férfit kért fel a helyzet megvizsgálására és esetleges enyhítésére. Mint kiderült, Escobar egykori farmján még most is legalább 30 víziló él, szabadon jár ki-be a parkba. A páros rögzített kamerákkal követte nyomon az állatok mozgását, és arra jutott, hogy éjszakánként, amikor az állatok a legaktívabbak, több mint 10 km-re elvándoroltak a drogbáró haciendájától. De ez még nem minden: onnan 60 km-re is találtak teljes egészében vadon élő példányokat, magyarán az állatok közül jó néhányan végleg elhagyták egykori lakhelyüket, hogy a vadonban letelepedve sokasodjanak.
A vízilovak Afrikában szárazság idején nem tudnak szaporodni; Kolumbiában, ahol mindig zöld a fű, folyamatosan nőhet a populáció, és ez teljesen feldúlhatja a helyi ökoszisztémát. Már csak az ürülékük tetemes halpusztuláshoz vezethet, ugyanis tőle a víz zavarossá válik és csökken az oxigéntartalma. A helyi halászok szerint a vízilovak által meghódított folyókból a halakon túl eltűntek a tengeritehenek és kevesebb a teknős is.
A szakértők szerint – mivel levadászni őket szigorúan tilos – az egyetlen mód, amivel a szaporulat megállítható, az a születésszabályozás, az ivartalanítás. Ez pedig óriási kihívás egy kéttonnás állat esetében, melynek befogására és szállítására Kolumbiában senki sincs felkészülve…
Annak ellenére, hogy a kolumbiai vízilovak a helyiek körében egyfajta látványosságnak számítanak, a legújabb híradások szerint a kormány mégis bármikor dönthet – a kiirtásuk mellett. A Vadászat Escobar vízilovaira szakértői tehát versenyt futnak az idővel, hogy bizonyítsák: van humánusabb módszer is a katasztrófa megállítására.