A felettes torz és még torzabb tükörképe


Nos, Maruzsa Zoltán államtitkár, aki úgy tett, mintha ő maga lenne Maruzsa Zoltán, holott egy francokat, hisz’ azt sem tudja már, ki ő maga, akkor hát segítek: Maruzsa nem más, mint felettes torz énjének még torzabb tükörképe, lenyomata és üres visszhangja, szóval ez az eltorzult vagy eltorzított visszhang – mint az Iványi Gábor közleményéből kiderül – a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségtől (MET) meg kívánja vonni azt a normatív támogatást, amely minden, állami és egyházi iskolafenntartónak jár. (Nyitó kép: www.dw.de)

Eddig annyi történt, hogy a felettes én ócska és pitiáner magánbosszújának következtében a hatalom megtaposta minden demokrácia egyik legfontosabb pillérét, a vallási és lelkiismereti szabadság alapjogát, s alkotmánysértő módon, visszamenőleges hatállyal megfosztotta az egyházat egyházi státuszától, továbbá a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága által megítélt kártérítésre fittyet hányt, most pedig a felettes torz én torz visszhangja azt mondja, hogy azért nem kaphat a MET normatív támogatást, mert szerintük nem térül meg az, amit az elmúlt tizenöt évben a MET oktatási intézményeire fordítottak.”
Nem térül meg! Iványi Gábor elmondta ugyan, hogy „több száz gyerek végezte el az általános iskola nyolc osztályát, közülük igen sokan érettségiztek vagy szereztek szakmát, s miután nagy hányaduk mélyszegénységből jön, az iskola nyújtotta egyéb támogatás, mint családgondozás, szociális ügyintézés, utógondozás, mentálhigiénés segítségnyújtás (étkezés, ruházat, sőt családi segítség, főleg télen és élelmiszercsomagok formájában) miért ne lenne egyfajta jó megtérülés”, a felettes torz én torz visszhangja mérhetetlen szofisztikáltsággal annyit mondott, hogy „ez is lehet egyfajta szempont.”
Szóval mindez nem térült meg! A jó édesanyátok! Akkor hát minden tételes felsorolás helyett gondoljunk csak bele, mi minden térült meg remekül ennek a torz felettes és számtalan még torzabb alattas énnek, mert pompásan megtérült a nemzet gázszerelője, a nemzet saját lábon álló leánygyermeke, a nemzet veje, a szétlopott Balaton, a kastélyok, a luxusjachtok, a magán-nyugdíjpénztárak, a Mátrai Erőmű, a lélegeztető készülékek, a Questor-kötvények, az Elios-féle utcai lámpák, a csinos pénzért kiárusított baltás gyilkos, a letelepedési kötvények, a be nem teljesedett gyermekkori vágyak és álmok hatalmi pozícióból való retardált kiélése, a stadionok meg a kisvasút, és folytathatnánk napokon, heteken, hónapokon át.
Tudja, Maruzsa Zoltán, mi nem térült meg és nem fog most már sosem megtérülni?

Az az évtized, amit maguk okoztak az országnak, ami alatt kizárólag hatalmi és gazdagodási ábrándjaikkal voltak elfoglalva, továbbá nem fog megtérülni mindaz, ami csatatérré változtatta, s a gyűlölködés otthonává tette a maguk által széthordott országot, nem térülnek meg a maguk által tönkretett emberi sorsok, s nem térül meg a gyermekeimtől maguk által ellopott és tönkrevert jövő.
Mert, tudja, Maruzsa Zoltán, a maga torz felettes énje mondta azt egy alkalommal, karrierje kezdetén, egy maguk által már rég elfeledett temetésen, hogy „a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkezendő húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik.”

Mindenesetre felettes énjének, továbbá magának, Maruzsa Zoltánnak és valamennyiüknek egy újabb gigakoporsót sikerült legyártaniuk. A ravatalozót pedig a maguk bulinegyedévé alakították át.