(Sebes György / 168 Óra) A magyar társadalom nagyon rossz mentális állapotban találkozik a jelenlegi kihívásokkal. Hiába hirdet a miniszterelnök összefogást, ez éppen miatta lehetetlen, hiszen elvesztette a bizalmat – mondja Inotai András közgazdász-professzor. Az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének volt igazgatója szerint a koronavírus fenyegetésekor visszaüt az a politika, hogy tíz év alatt minden területet tudatosan és felelőtlenül pénzügyileg kivéreztettek. Most valóban válságot kellene kezelniük, de ehhez nem értenek. Ebbe fognak belebukni. (Fotó: Marton Meresz)
– Amikor még szó sem volt a koronavírusról, ön már akkor járványról beszélt. Aminek jele, mennyire lehetetlenné vált egy minimálisan szükséges társadalmi kohézió kiépítése. Ezt nem is olyan régen, tavaly október végén éppen lapunkban fejtette ki. Most, a vírus fenyegetésekor ez még inkább aktuális.
– És éppen emiatt felmérhetetlen Orbán Viktor és körének felelőssége. A társadalom megosztása nem is tíz éve kezdődött, amikor először szerzett a Fidesz kétharmados többséget a parlamentben, hanem már 2002-ben, az elvesztett választás után. Akkor hangzott el, hogy a haza nem lehet ellenzékben, és azóta tekintenek ellenségnek mindenkit, aki nem támogatja a vezért. Mindvégig egyetlen cél lebegett Orbán szeme előtt: a hatalom megszerzése és megtartása. Ez vezetett a társadalom végleges megosztásához. Most azonban, a koronavírus fenyegetésekor visszaüt a politikája. Hiába hirdet a miniszterelnök összefogást, ez éppen miatta lehetetlen. Hiteltelenné vált, hiszen soha nem volt hajlandó sem együttműködésre, sem kompromisszumokra. Ha a rendkívüli felhatalmazásra nem hajlandók azonnal rábólintani, akkor a nép ellenségének kiáltják ki most is az ellenzéket, és megbélyegzik. Miközben a társadalom a jelenlegi helyzetben kész lenne a szolidaritásra, az összefogásra, csak a jelentős része már egyáltalán nem bízik a hatalom birtokosaiban.
– Ön azt is mondja, hogy a járványválság csak a jéghegy csúcsa. Valóban úgy véli, hogy a jelenlegi kormányzat tíz év alatt óriási lehetőségeket szalasztott el?
–2010 után páratlan esély kínálkozott a modernizációra. A nemzetközi és a hazai környezet jelentős fellendülést tett volna lehetővé. A politikai stabilitás és az uniós támogatás együtt elegendő lett volna a gazdaság megszilárdításához, a szakmai alapokon nyugvó intézményrendszer megerősítéséhez, az egészségügy és az oktatás fejlesztéséhez. Helyette minden területet tudatosan és felelőtlenül leépítettek, pénzügyileg kivéreztettek. A mostani krízis mélysége még inkább rávilágít erre. Az ország ugyanis ellenállóbb lehetne, ha a gazdaság versenyképes lenne, kiépült volna a politikától független, de nemzetközileg is versenyképes magyar kis- és középvállalati ipari és szolgáltatási struktúra. Mindemellett pedig a társadalom megbízna a politikai vezetőkben. Az esélyt eljátszották. Csak a haveri oligarchia kiépítésével foglalkoztak.
– A kormányzat büszkén állítja, hogy a gazdaságot most sokkal jobb helyzetben érte a sokk, mint a 2008-as válság idején. Ha ez így van, akkor miért látszik úgy, hogy szinte minden összeomlik, és nemcsak itt, hanem világszerte is?
– Mert óriási az ország sebezhetősége. Azzal kérkedtek például, hogy az uniós országok közül hazánkban a legnagyobb a növekedés, ötszázalékos. Csak azt felejtették el megemlíteni, hogy közben több mint öt százalékkal leértékelődött a forint, vagyis euróban mérve nem nőtt az egy főre jutó jövedelem. E tekintetben az uniós átlag 70 százaléka alatt vagyunk, és a magyar társadalmi termék is az uniós tagállamok 0,8 százalékával egyenlő. A kapitalizmus klasszikus jellemzője, hogy a tőkét értékteremtő céllal használják. Itt viszont elherdálták a beérkező pénzeket, sok milliárd euró veszett kárba, miután spekulációra és az oligarchia vagyonszerzésére, valamint egyeduralmuk megteremtésére, a diktatúra alapjainak lerakására fordították.
Egy Potyemkin-rendszer épült az autóiparra, valamint nagyrészt az unió által finanszírozott és keményen túlárazott infrastrukturális, valamint építőipari- ingatlanpiaci vállalkozásokra alapozva. Most pedig összeomlik az egész, ráadásul az egyoldalú függőség ezt a folyamatot felgyorsítja. Ennek sajnos mindannyian a kárvallottai vagyunk, nem csak azok, akik ezért felelősek.
– Ön azt mondja, a Fidesz és Orbán Viktor sosem tudtak válságot kezelni. Ezt mire alapozza? És ha most is így van, mit jelent a jelenlegi körülmények között?
– Még ráadásul mindig szerencséjük is volt. Emlékezzünk csak vissza, hogy amikor először kormányra kerültek, 1998-ban, a Bokros-csomag eredményeként konszolidált gazdaságot vettek át. Ha 2008-ban ők vannak hatalmon, a pénzügyi válság nemcsak a vezetőt, hanem egész pártját is elsodorta, maga alá temette volna. A Bajnai-kormány sikeres válságkezelésének is köszönhették, hogy 2010-ben kétharmados többséget szerezhettek, majd utána még két alkalommal. Az utóbbi tíz év bebizonyította, hogy mennyit értenek a gazdasághoz és mit tartanak fontosnak. Most valóban válságot kellene kezelniük, de ehhez nem értenek. Ebbe fognak belebukni. Amihez hozzájárulhat, ha hazatér a mintegy 500 ezer magyar jelentős része, aki messze nemcsak anyagi megfontolásból, hanem a kedvezőtlen vagy éppen káros társadalmi-politikai légkör miatt is hagyta el az országot az utóbbi tíz évben. Ők robbanótöltet lehetnek a hatalommal szemben. Nekik van nemzetközi tapasztalatuk, alkalmazkodóképességük, többnyire fiatalok, felelősségtudatosak, jövőorientáltak. Az is motiváló tényező lehet, hogy külföldön lévén – szemben a határon túli magyarokkal – a többségük nem tudott élni szavazati jogával, ami meghatározó tényező volt a kétharmados többség kialakulásában a választásokon.
– Csakhogy a bukásuk árát is az ország fizeti meg.
– Valóban, páratlan társadalmi-gazdasági kihívásokkal szembesülünk, de nagyobb veszély, ha megszilárdítják a hatalmukat és örökre maradnak. És tovább mérgezik a társadalom tudatát.
– Fontos kérdés: mennyit ront – netán javít – a helyzeten a rendeleti kormányzásra szóló felhatalmazás?
(Inotai professzor interjúja itt folytatódik, tessék kattintani!)