Vásárhelyi Győző (1906-97) Pécsett született, de kétéves korában szüleivel Budapestre költözött. (A nyitó képen a mester és művei.)
Pályája a magyar fővárosban kezdődött: 1921-től francia és német nyelvű üzleti levelezést tanult és felső kereskedelmi iskolai érettségi bizonyítványt szerzett. Közben egy festőiskolába járt esti aktrajzolásra, emellett megtanulta a festék-előállítást, a vászonalapozást, a keretkészítést is.
Tizenkilenc éves korában, 1925-től segédkönyvelő volt a „Labor” Gyógyszer- és Vegyészeti Gyárban; ott kapta első reklámgrafikusi megbízásait. Egy grafikai pályázat nyerteseként kijutott Párizsba, 1930-ban pedig végleg a francia fővárosba költözött.
Hosszú élete alatt Victor Vasarely néven a nonfiguratív művészet világhírű alkotója lett, munkássága eredményei a legnagyobb francia múzeumok büszkeségei. Választott hazájában sem felejtette el szülőföldjét: 1968-ban, harmincöt év után először látogatott Magyarországra, 123 szitanyomatot ajándékozott a budapesti Szépművészeti Múzeumnak és több köztéri szobrot is adományozott, a pécsi Zsolnay Porcelángyárral együttműködve. 1976-ban megnyílt a Vasarely Múzeum Pécsett, 1987-ben pedig, művészünk jelenlétében az óbudai Vasarely Múzeum.
De kanyarodjunk vissza Franciaországba, ahol többfelé is megörökítették Vasarely nevét és emlékét. Közülük időben a legutolsó a Párizstól húsz kilométerre délre található Antony településen megnyitott kulturális központ, a 3500 négyzetméter alapterületű, háromszintes Espace Vasarely, amely sokcélú kialakításával, különleges hangszigetelésével és a legkorszerűbb technikai megoldások alkalmazásával francia viszonylatban is rangos létesítménynek számít. Ötszáz személyes, három részre osztható nagyterme előadások és konferenciák befogadására is alkalmas, az épületben három próbaterem és egy zenekari stúdió is létesült.
Az üvegpalota a kulturális, művészeti és sportrendezvények mellett kétszáz környékbeli civil szervezet és egyesület székhelyeként is szolgál.
Az épület Antony önkormányzata, Hauts-de-Seine (Felső-Szajna) megye és a Párizs környéki Île-de-France régió, valamint a franciaországi Vasarely Alapítvány összefogásával 12 millió euróból két év alatt készült el.
A város a névadással tisztelegni kívánt a névadó előtt, aki 1992-ben ott avatta fel a művészetek házát, nagy lendületet adva a helyi kulturális fejlődésnek. (Nem mellékes körülmény, hogy Vasarely egyik fia, André ebben a városban él, nyugdíjas orvosként és megbecsült polgárként…)
A franciaországi emlékek közül feltétlenül megemlítendő a Marseille-től északra fekvő Aix-en-Provence-ban – a művész tervei alapján – 1973–76 között felépült Vasarely Alapítvány – Építészeti Központ (Fondation Vasarely – Centre Architectonique). Ez a modern művészetet népszerűsítő kísérleti építészeti centrum a képzőművészet és az építészet közötti szoros kapcsolatot hangsúlyozó különleges épület tizenhat hatszög alakú, méhsejtekhez hasonló elemből áll, valamennyit üvegpiramis fedi. Vasarely az ismétlődő fekete és fehér színeket a kör formájával kombinálta, előkészítve ily módon a látogatót az őt odabenn váró optikai élményre. A földszinten kiállító- és konferenciatermek, könyvtár, raktárak, az emeleten pedig irodák és tervezőműhelyek találhatók.
Az épületet nemrégiben felújították – remélhetőleg az ezt megelőzően készült fotónkon látható, hiányos pécsi csempe-elemeket is sikerült pótolni…
Nagyon köszönöm Erdős André fotóit és segítségét.
