„Mi kell még, hogy megszólaljon Orbán Viktor és elnézést kérjen, amiért poloskázó beszédével kiszabadította az erőszak szellemét a palackból? Miniszterelnök úr, hívja vissza janicsárjait az utcákról! Fejezze be, hogy miközben a békéről papol, magyart magyar ellen uszít” – írta az MTI-hez eljuttatott közleményében Magyar Péter. (A nyitó képhez: Így kezdődött, vagy folytatódott egy régi „szokás”? MTI Foto/Szigetváry Zsolt felvétele.)

Ami Orbán uszítását és a palackból kiszabadított, oda-vissza már csak nehezen szuszakolható szellemet illeti, abban igaza van a Tisza elnökének. Van viszont, amiben téved: a szárba szökkent gyűlölet magját már évekkel ezelőtt elültette Orbán Viktor és a Fidesz.

Magyar Péter közleményének előzményei ismertek: a Tisza Párt országjárása nem megy atrocitások nélkül, alig van nap, hogy az aktivistáikat ne érné valamilyen támadás. Legutóbb például Rakamazon egy nő a tiszások asztalának vezette az autóját, majd a tiltakozók kérdésére azt válaszolta: „Szappan lenne belőled!” Ez késztette Magyar Pétert az idézett közlemény megírására, pedig az orbáni hergelés és gyűlöletkeltés már akkor jelen volt az országban, amikor a Tisza elnöke még különféle jól fizető állásokban a NER-t szolgálta, s Orbán évértékelőjén az első sorban tapsolt a szónoknak.

Orbán Viktor 2017-ben, húsvét vasárnapján a közrádióban arról beszélt, hogy a tüntetők szerinte meg nem engedhető mondatokat skandálnak, és emiatt sok békés keresztény embernek viszket már a tenyere. Nem kell magyarázni, mert mindenki tudja: a magyar nyelvben arra mondják, hogy viszket a tenyere, aki ütni készül, és akiről tudvalevő, hogy meg is van az ereje ahhoz, hogy üssön. Vagyis: Orbán nem vitatkozni akart az ellene tüntetőkkel, nem akarta érvekkel megvédeni az álláspontját, hanem azzal fenyegetett, hogyha a tiltakozók nagyon elszemtelenednek, és még jobban kihúzzák a gyufát, akkor a békés a keresztény emberek még arra is képesek lesznek, hogy ne békésen, és ne keresztény emberek módján viselkedjenek. Esetleg, ha nagyon elfajul a helyzet, az is előfordulhat, hogy az Orbán által hivatkozott békés, keresztény emberek tevőlegesen is fellépnek azok ellen, akik miatt viszketni kezdett a tenyerük. Kopasz, kigyúrt verőemberek, vagy éppen akasztással fenyegetőző részeg handabandázó alakját öltik, és ebben a minőségükben megfegyelmezik a Fidesz politikája ellen fellépő embereket.

Még ugyanabban az évben, tehát 2017 szeptemberében Őcsényben, egy dühös hangulatú falugyűlésen a helyi lakosság kinyilvánította, hogy nem kívánnak a falujukban menekült gyerekeket látni. Véleményüket azzal is nyomatékosították, hogy a fogadósnak, aki beengedte volna őket a vendégházába, kiszúrták az autógumijait. Egyetlen hétről lett volna szó, és olyan emberekről, akiket a magyar állam már igen szigorúan ellenőrzött, majd ezt követően oltalmazott státuszt adott nekik. A botrányos falugyűlés után megkérdezték Orbánt, mi a véleménye erről a keresztényinek nemigen nevezhető magatartásról, mire a miniszterelnök azt válaszolta, hogy ő egyetért azzal, ha a magyar emberek határozottan és egyértelműen kinyilvánítják a véleményüket. Vagyis, ahelyett, hogy igyekezett volna nyugtatni a kedélyeket, inkább hergelte az embereket.

A párt első számú szellemi verőlegénye, egyben a Fidesz 5-ös számú párttagkönyvének tulajdonosa is sokat tett azért, hogy az országban elharapózzon a gyűlölködés. Bayer Zsolt egy írásában a dicső múlton merengve, a következőket írta: „A híres-hírhedt berlini kabarékban estéről-estére azon röhögött a törzsközönség, hogy kifigurázták Trisztán és Izolda legendáját… Aztán egy este megjelentek a nagyon szőke, nagyon kék szemű, horogkeresztes karszalagot viselő német fiúk, és felismerhetetlen péppé verték a bártulajdonos arcát a pult szélén.”

Ez a „péppé verés” olyannyira megtetszhetett Bayernek, hogy a civilekhez is lett néhány bátorító szava. Az egyik önkormányzati ülést jelenlétükkel „fenyegető” civileknek azt üzente, hogy „ha még egyszer ezek vagy ilyenek megjelennek a parlament épületében, és ott megzavarják a munkát, akkor úgy kell őket kivágni, mint a macskát szarni. Ha a taknyukon és a vérükön kell őket kirángatni, akkor a taknyukon és a vérükön.”

Orbánnak miniszterelnökként csitítania kellene a növekvő társadalmi elégedetlenségből fakadó indulatokat, ám a magát békepártinak nevező, ellenfeleit háborúpártisággal vádoló utcai harcos inkább olajat önt a már amúgy is veszélyesen lobogó tűzre. Pedig, inkább vissza kellene venni az indulatokból, az arrogáns, pökhendi, senkivel sem egyeztetett kormányzati intézkedésekből. Nem az ellenzék, mostanság főként a Tiszta Párt aktivistái és az őket támogató emberek a valódi veszedelem, hanem a szegénység és az egyre növekvő kilátástalanság. Ez ellen kellene harcolni, ám ehhez még nem elég bátor a miniszterelnök és bizonyára már muníciója sincs hozzá elegendő.

Az országot vezető urak már régóta nem kormányoznak – ha netán tudták is valamikor, mára bizonyosan elfelejtették, hogyan kell egy nemzet felemelkedését és polgárainak boldogulását szolgálni.