Néha vannak az életben egészen elképesztő egybeesések. Tegnap, amikor minden hírforrás a röszkei incidenssel és annak háttér-magyarázataival volt tele, egy ilyen pillanatot élhettek át azok, akik az Uránia Nemzeti Filmszínházban részt vettek a Budapest-művelet című olasz–magyar kooprodukció díszbemutatóján.
Varázsszóra megnyíló határzár, inkompetens biztonsági őrök és tehetetlen rendőrök, a Szépművészeti Múzeum felújítása…
Ismerős témák? Adjuk ezekhez egy itáliai gyilkosság szökésben lévő (feltételezett) elkövetőjét, egy görög olivagyáros műgyűjtőt, egy törökbálinti gödröt, Nicolae Ceaușescu fiát, egy „digózó“ magyar lányt, néhány maffiózót, egy ortodox kolostort, egy százhalombattai jutazsákot, és hét világhírű festményt.
Hollywood ennél kevesebb hozzávalóból, több tízmillió dollárból és sok száz közreműködővel olyan sikerfilmet forgatna, mint amilyen Mel Gibson Összeesküvés-elmélete volt.
Nálunk azonban, ahol az élet legtöbb területén (a labdarúgásnak nevezett kínlódáson kívül) a „Kis pénz, kis foci” elve érvényesül, írd és mondd 2 (kettő!) ember egy lenyűgözően izgalmas 50 perces filmet tudott kihozni szinte minden anyagi háttér nélkül. Persze, amikor Nagy Anna és az olasz rendező, Gilberto Martinelli két évvel ezelőtt belefogott a Budapest-művelet című film hosszadalmas előkészítő munkálataiba, aligha gondolhatták még, hogy alkotásukat éppen azon a napon mutatják majd be, amikor ismét rejtélyes módon megnyílik a határ (habár most az ellenkező irányba).
Akik már éltek akkor, avagy csak a (filmben is idézett) Markos–Nádas-duó kedvelői, azok bizonyára örökre emlékeznek „Az évszázad bűnügyére”, amikor 1983 egy novemberi estéjén a(z akkor is) felújítás alatt álló Szépművészeti Múzeum állványzatán feljutva elloptak hét híres festményt, Raffaello, Tintoretto és Tiepolo műveit. Erről a nálunk közismert történetről – mint a filmvetítést követő beszélgetésből megtudhattuk – hallott egy budapesti étteremben egy azután köddé vált ismeretlentől elképesztő részleteket Gilberto Martinelli, aki amúgy leginkább a 19–20. század fordulója körüli évtizedekkel foglalkozó dokumentumfilmes.
A „szagot fogott” rendező ezt követően forgatókönyvíró-operatőr-mindenes társával, Nagy Annával elképesztő vállalkozásba fogott, és felkutatta az akkori olasz elkövetőket (akik ma békésen és kedélyesen élik nyugdíjas éveiket), valamint az események idején teljesen tanácstalan magyar rendőröket és a később nagyívű karriert befutott ügyészt, és remekül kiválogatott korabeli fénykép- és filmfelvételek háttere előtt elmeséltette az akkor hatalmas port felvert eseményeket, amely mögött egy hihetetlen összeesküvés-elmélet is felsejlik, miközben a késő Kádár-kor dekadenciája, a korabeli pesti éjszakai élet fényei és árnyai, illetve a rendszer immanens slampossága éppúgy megelevenedik, ahogyan az Interpol közbeiktatásával együttműködő olasz és magyar rendőrség nyomozásából, sőt még a román titkosszolgálat estleges aknamunkájából is kapunk ízelítőt.
Ha másért nem, akkor már azért is nézzük meg minél többen ezt a remek filmet, hogy ennyivel is támogassuk ezt a tényleg csodás vállalkozást, hátha az alkotópáros újabb történetek feldolgozásához is erőt kap, vagy mások is elhiszik, hogy ketten is lehet lebilincselően (!) érdekes filmet készíteni.
Akik pedig ennél is bőkezűbbek, avagy csak szeretnének jól szórakozni, azok a moziélmény mellett most a film alapjául szolgáló történetből készült társasjátékot is megvehetnek, így önmaguk is nyomozóként vakarhatják a fejüket, hogyan oldják meg e nálunk szerencsére igen ritka műfajnak számító műkincsrablás bonyolult szálait.
Elolvasásra ajánljuk: Képtelen képrablás magyar módra