Jelenleg 500 békés tüntetőnek az ügyét karolták fel, akit nem súlyosan bántalmaztak, de kínoztak is a rendőrök. Emellett a politikai foglyok érdekében is eljárnak – mondja Natallia Satsunkevich, a Tavasz96 belorusz jogvédő szervezet egyik vezetője, aki abban bízik, hogy a parlament lesz az első, amelyik fel fogja vállalni a tüntetők ügyét, aztán jönnek a hatóságok és miniszterek is átállnak majd az ellenzék oldalára. (A nyitó képen: Natallia Satsunkevich [bal oldalt] közösen tiltakozik Aisha Younggal, az Amnesty International belarusz-felelős koordinátorával.)

Tényleg nehéz napokat élünk meg, személy szerint én is, akárcsak a kollégáim itt, a Veszná96-nál – ad tömör hangulatjelentést Natallia Satsunkevich, a belorusz emberi jogvédő szervezet vezető munkatársa.

– Minden nap egy újabb kihívás, mert óránként változik a helyzet, óránként fordulat áll be valamilyen ügyben, amit felkaroltunk.

Elmondja azt is, hogy Minszkben két irodájuk, országszerte pedig 16 dolgozik, mintegy 200 emberrel. S így sem győzik a munkát, ezért nagyon sok önkéntest is beállítottak maguk mellé. Amikor a legsúlyosabb esetükről kérdezem, elmondja, hogy a békés tüntetéseken letartóztatottak ütlegelése ügyében járnak el:

– Több száz embert bántalmazott súlyosan a rendőrség. Ezek az esetek mind egyértelműen személyiségi jogokat sértenek, a tömeges jogsértés esete áll fenn. S amit mostanáig nem is tudtunk volna elképzelni, arra is fény derült: a rendőrségen is napokon át kínozták a letartóztatottakat, méghozzá olyan súlyosan, hogy onnan szállítják kórházba a tüntetőket. Fegyverrel is megfenyegették őket, erre utaló sérüléseket is láttunk. Augusztus 9-e, a választás napja óta folyamatosak a súlyos bántalmazások és a rendőrségi kínzások, s vannak olyanok, akik azóta kórházban fekszenek.

– Hány embert képviselnek most?

– A tüntetések első napján 200 embert tartóztattak le és kínoztak meg, de most már országosan 7000 körül jár az ilyen esetek száma. Mi ebben a pillanatban 500 eseten dolgozunk, most állítjuk össze a bizonyítékokhoz szükséges dokumentumokat, de sajnos, egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy az emberek nem merik felvállalni az ügyüket, nem mernek nyíltan beszélni róluk. Nálunk van annak a három elhunytnak is az esete, akit a rendőrség vert halálra.

– Mivel félemlítik meg az embereket? Milyen következményekkel kell számolniuk?

– A probléma az, hogy hiába tettünk vagy tesznek esetleg maguk a bántalmazottak feljelentést, a kormány nem vesz róluk tudomást, az ügyészség semmilyen nyomozást nem rendelt el a rendőrség ellen, pedig most már idestova egy hónapja történtek ezek a súlyos kínzások. Hiába fenyegetőzik és gyakorol nyomást a rendőrség a tüntetőkre, utóbbiak nem adják fel. Az emberi jogok védelmének teljes hiánya miatt egyre válságosabb a helyzet.

– A sztrájkok ugyanúgy folytatódnak még országszerte, vagy kifáradtak a sztrájkolók a fenyegetések miatt?

– Ugyanúgy, méghozzá országszerte, annak ellenére, hogy a sztrájk vezetőit sorra letartóztatják. Egyre több olyan csoport jön létre, amelyik a szolidaritásáról biztosítja őket, a sztrájkok azonban már csak részlegesek, időlegesen szüntetik be a munkát – ezzel is jelezve, a megfélemlítés nem hat rájuk. Egymást is bátorítják, ez tartja bennük a lelket.

– Mit tudnak Szvetlana Tyihonovszkajáról? Még midnig Litvániában van?

– Igen, és szervezi a koordinációs tanács munkáját, hogy leülhessenek tárgyalni Lukasenka elnökkel. Az a cél, hogy békés úton történjék meg a hatalomátadás, hisz’ Lukesenkát azóta sem ismerik el a választások legitim győztesének és így hatalma is illegitim.

– Akkor tér vissza, ha a tárgyalás konkrét időpontját megkapják az elnöktől?

– Nem tudom, mi a pontos stratégia, de az biztos, addig van biztonságban az élete, amíg haza nem jön, különben öt perc alatt a börtönben találja magát.

– És mi a helyzet a férjével, még mindig a börtönben van?

– Igen, az ellenzék egykori vezetője mind a mai napig nagyon népszerű, de a kampány óta börtönben tartják, és igazából semmit nem tudunk róla. Az biztos, hogy mi az ő ügyét politikai fogolyként tartjuk nyilván.

– Az oroszpárti, szintén népszerű ellenzéki vezető, Viktor Babaryka is börtönben? 

– Igen, vele ugyanaz a helyzet, őt is ugyanúgy bebörtönözték, mint esélyes ellenzéki elnökjelöltet, azóta semmilyen változásról nem tudunk.

Kérdésemre elmondja Natallia, hogy 41 politikai fogoly ül most börtönben.

– Mit tudhatunk az egységessé szerveződő új pártról? A Vmésztye, az Együttről?

– Szvetlana Tyihonovszkaja, az egykor esélyes Valerij Tyepkalo ellenzéki vezető és Babaryka már a kampány idején jelezte, hogy egyesül, de sajnos, ennek semmi eredménye, mert a hatalom azóta is semmibe veszi őket. És elképzelhetetlennek tartom, hogy ez a rendszer regisztrálna egy új pártot, hisz’ az elmúlt több mint 20 évben erre egyszer sem láttunk példát. Az elképzelést nem vitatom, sőt, mint emberi jogvédő csak támogatni tudom, de nincs esélyük így sem.

– A választások előtt két héttel Orbán Viktor magyar miniszterelnök Minszkben járt, hogy bátorítsa jó barátját. Mit tud a hivatalos vizitről, hogyan fogadták az emberek?

– Sajnos, a találkozó részleteiről semmit sem tudok, legföljebb annyit csupán, hogy mintegy tíz ország tartozik a Lukasenkát támogatók csoportjába, köztük Magyarország. Az összes többi viszont ellene van, és nem ismeri el a választások eredményét. Mi is folyamatosan sulykoljuk, hogy nemzetközi nyomásgyakorlással segítsenek megállítani az államilag intézményesített erőszakot, mert csak a nemzetközi összefogás segíthet rajtunk.

– Magyar jogvédőkkel, non-profit szervezetekkel is van kapcsolatuk?

– Igen, az Európai Nonpforfit Jogi Központtal volt kapcsolatunk, de az iroda tavaly elköltözött Hollandiába, azóta megszakadt a budapesti együttműködés.

– Vannak támogatóik, akik külföldről segítenek maguknak?

– Igen, sok segítséget kapunk. Egy-egy jó szó lelkesítés a további cselekvéshez, de hogy konkrét is legyek: a csehektől jogi segítséget kapunk, a bántalmazottak még orvosi segítséget is. Ezenkívül széleskörű az együttműködésünk Lengyelországgal, Litvániával. Innen is üzenem, ne hagyják abba, mert a jelen pillanatban a külföldi segítség a leghatékonyabb eszköz az elnökre való hatalomgyakorlás szempontjából, és Lukasenka is ettől tart a legjobban.

– Szerdán Minszkben tárgyalt az orosz kormányfő. Milyen forgatókönyvre számít?

– Egyeztetnek a két héten belül esedékes Putyin–Luksenka-találkozó részleteiről, ami Moszkvában lesz. Nem értjük még mindig, miért támogatja az orosz vezetés továbbra is Lukasenkát. Az világos, hogy nem akar zavargásokat Oroszország a szomszédságában, még békés átmenetet sem, mert attól tart, ez az ő hatalmát is meggyengíti. Oroszországban sincs szabadság, az emberek nem mondhatják el a véleményüket és ott sem látják a jövőjüket.

– Szóval nem tart az orosz beavatkozástól?

– Csak remélni tudom, hogy nem küldenek katonákat. A két elnök találkozója azt akarja prezentálni a világ számára, hogy Putyin ura a helyzetnek. Ami persze Lukasenkának is borzasztóan fontos, mert ezzel a saját hatalmát is legitimálja, s vele együtt a folytatódó elnyomást. Mindketten ezzel a látványos akcióval fogják bebetonozni a hatalmukat és ezzel egyidőben félelmet ültetnek az emberekbe.   

– Ha Lukasenka hatalmon marad, meddig tartanak a tüntetések?

– Szerintem a többség nem tágít a cél mellől, nem akarják Lukasenkát többé a hatalomban látni és a tüntetők kitartanak, míg nem lesz váltás.

– Milyen szerepet vállalt az ismert belorusz írónő, Szvetlana Alekszejevics?

– Tagja a konzultációs tanácsnak, miután őt is kiengedték. Jelenléte és támogatása nagyon fontos az ellenzék számára, okos és ügyes nő, a mozgalom egyik éltető eleme.

– Ennek ellenére, ha nem bízhat az ellenzék semmilyen tárgyalásban, akkor végül is miben?

– Lukasenka nem egyedül tartja fenn a hatalmát. Más hatóságok és miniszterek támogatásában is bízhat az ellenzék.

– Mire gondol, végül is kikben bízhat? És vannak-e ilyesminek érzékelhető jelei?

– Igen, például a parlamentünk, látva a tömeges rendőri erőszakot, két héttel a tüntetések kirobbantása után emberjogi szervezeteket hívott meg tárgyalni. Bár a parlamentnek nincs valami nagy érdekérvényesítő ereje, dekoratív szerepet tölt be, de az ő átállásában is bíznak az emberek, mert az is nyilvánvaló, hogy a parlament nem támogatja Lukasenkát. Itt az ideje az elnöki rendszertől áttérni a parlamenti demokráciára.

– Lukasenka ebben sem lesz partner…

– Igen, de két évvel ezelőtt senki sem gondolta volna, hogy az emberek ilyen bátran kimennek tüntetni az utcára.

– Önök milyen támogatásból tudják fenntartani magukat?

– Kapunk támogatást önkéntes és nonprofit szervezetektől, de most minden eddiginél több támogatásra lenne szükség, tehát szívesen fogadunk minden segítséget. Az a faramuci helyzet állt elő, hogy a szervezetünk bejegyzését nem fogadták el, és hivatalosan nem vagyunk a regisztrált szervezetek között. És ráadásul a szervezetünk vezetőjét kitalált indokokkal 2011-ben négy évre bebörtönözték. Ugyanakkor azt el tudom mondani, hogy külföldi szabványok alapján szervezetünk működése minden tekintetben megfelel a jogi és formai elvárásoknak.

– Az újságírók, gondolom, segítik az önök munkáját? Viszont most vették el a legnagyobb külföldi hírügynökségektől is az akkreditációjukat.

– Ez így van. Nem csupán elvették tőlük az akkreditációt, de az egyetemisták tüntetésén szeptember 1-jén jó néhányat le is tartóztattak közülük, és még mindig ott vannak a rendőrségi fogdában. Mert ki volt tűzve ugyan az első tárgyalás, de eredményt nem hozott, semmilyet és 72 órán át még fogva tarthatják őket. Ráadásul a határokat pár napja lezárták a koronavírus-járványra hivatkozással, és különféle karanténszabályok vonatkoznak a külföldiekre. Így állunk… – nyilatkozta Natallia Satsunkevich, egykori akadémiai kutató, a Tavasz-96 belorusz emberi jogvédő szervezet egyik vezető munkatársa.