Gazdaság, politika, történelem: Shell és a többiek…

Történelmi jellegűnek minősítette Szijjártó Péter azt, hogy hosszú távú gázvásárlási megállapodás született az angol–holland multinacionális Shell-lel: lekötötték a visszagázosításhoz szükséges kapacitásokat, ezzel mindkét feltétel teljesült a cseppfolyósított gáz (LNG) érkezéséhez a krk-i LNG-terminálról. (Nyitó illusztráció: gáztávvezeték; forrás: Lutz Schneider Immobilienbewertung)

Eszerint az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. földgázkereskedő vállalata jövő január 1-jétől 2027. október 1-jéig évente egymilliárd köbméteres kapacitást foglalt le a horvátországi Krk LNG-termináljában, amely a jövő januárban kezdi meg működését. Vagyis évente ezermillió köbméter cseppfolyósított gáz érkezik majd, amelyet a visszagázosítást követően Magyarországra szállítanak a magyar–horvát gázvezetéken keresztül. Így 2027 végéig a magyar gázszükséglet tíz százalékát a krk-i terminálról fedezik.

A minősítéstől – „történelmi jellegű” – a Bem tér bizonyára azt reméli, hogy a Lajtától nyugatra kezdődő világ egy újabb, más tényezőket felülíró gazdasági érdekként értékeli a megállapodást, amely egyebek mellett befolyásolja Brüsszelt és Strasbourgot abban, hogy minél kevésbé foglalkozzék a magyar és általában a kelet-közép európai politikai viszonyokkal. 

Talán még csak nem is téved…

És ha így van, Záhonytól – pontosabban az ukrán–orosz határtól – keletre Putyin szívhatja ugyan ezért a fogát, de tudja, hogy Oroszország továbbra is számíthat a Gazprom Magyarországon átmenő nyugati irányú gáz- és olajszállításainak magyar útvonalára. S például a régi és új paksi atomerőmű (orosz érdekeltségű) hosszú távra szóló hozamára.

Nem utolsó sorban pedig a magyar EU-tagság sokszínű politikai és gazdasági hozadékára.

A Kremlből nézve sem lebecsülhető (nem mellékesen), hogy az EU-ba irányuló, tavaly összesen mintegy 163 ezer millió köbméteres orosz gázexport legnagyobb része, 74 000 millió köbméter Ukrajnán keresztül érkezett hozzánk, vagy „utazott át”, s ez a szállítási útvonal egyben az évente kereken 10 000 millió köbmétert felhasználó magyar gazdaság ellátása szempontjából is a legfontosabb. Ez a nagyrészt hosszú távú szerződésekkel Magyarországra importált földgáznak mintegy 60 százaléka; a fennmaradó 40 százalék zöme Ausztria felől érkezett, érkezik, de jórészt az is orosz eredetű.

Másoknak viszont a Shell-megállapodás valóban jelzés lehet… Az EU-nak és főként Németország felé például az immár gazdaságilag perdöntő gépkocsi-„audikrácia” mellett a német hadiipar magyarországi becsatornázása: Leopárd tankokat vásároltunk a hadseregnek. Trumpnak, de főként a mindenkori washingtoni politikát meghatározó amerikai gazdaságnak szól, hogy – ugyancsak hadsereg-fejlesztés címén – az Egyesült Államoktól veszünk légvédelmi rakétarendszert mintegy ezermillió dollárért, amiről a szándéknyilatkozatot Benkő Tibor honvédelmi miniszter és David Cornstein, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete nemrég írta alá Budapesten. És: hogy Macron és a francia gazdaság se maradjon ki a lekötelezettek közül: már az idén nyáron A330-as Airbus teherszállító repülőgépet vett a kormány. (Az origo.hu szerint amikor a most beszerzett repülőgépnek a jövőben nem kell állami feladatot ellátnia, akkor a Wizzair légitársaság használja majd.)        

Eközben az is a valóság része, hogy a V4-es csoport politikai és gazdasági érdekegyesítésének ösztönzése, erősítése és annak érvényesítése – a résztvevők fontos részletekben, például Oroszország megítélésében meglévő eltérő érdekei dacára – a „nagypolitikában” gyorsulónak látszó folyamat (mostanság sajátos módon hangsúlyozva ebben Lengyelország vezető szerepét). Ennek csak egyik gazdasági eleme a Visegrádi Négyeknek a Varsótól Magyarországon és Szerbián – a Balkánon át – vezető, mind gyakrabban emlegetett, frissen megerősített szándék a nagysebességű, akár óránként 250 kilométerre képes vasútvonal építésére, amely olyan gazdasági szereplőket köt össze, amelyek közül a legnagyobb éppen a legtávolabbi: Kína.

Dél-nyugatabbra pedig reális valóság az Olaszország „salvanizálásért” folytatott iszapbirkózás, ami szintén Európán túlmutató politika.  

Ezért se feledjük a történelmet, főként a 20. századét ne!