Mint az a hírekben már többször elhangzott, Orbán Viktor miniszterelnök ma Brüsszelben találkozik Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével. A megbeszélés témája hivatalosan a járvány miatti gazdasági visszaesés következményeinek elhárítására hivatott, összesen 750 000 millió eurós európai újjáépítési alap Magyarországnak jutó részének a felhasználási terve lesz.
Mint azonban a La Croix című francia lap előzetese hangsúlyozza, az ezzel kapcsolatos országspecifikus részletek áttekintése előtt még van egy általánosabb nyitott kérdés, nevezetesen az, hogy Magyarország azon tíz EU-tagállam egyike, amelyek egyelőre nem ratifikálták magát az európai intézkedéscsomagot.
Az, hogy Orbánnak meg kell győznie Von der Leyent a magyar pénzköltési terveknek az uniós ajánlásokkal való összhangjáról, bizonyos értelemben összecsúszik azzal a teendővel, hogy Budapestnek a saját jogrendjébe be kell illesztenie ezt az EU-projektet. A La Croix mindenesetre hangsúlyozza, hogy az időtényezővel játszó magyar kormányfő ebben a késlekedésben történetesen koránt sincs egyedül a tagállami vezetők között.
Most folytassuk a kínai kapcsolattal – igaz, nem Magyarország, hanem Montenegró kínai kapcsolatával. Az EU-tagságra pályázó, 600 ezer főt számláló ex-jugoszláv kisállam saját törlesztési képességeit meghaladó mértékben adósodott el Pekingnek, és ezzel Európa többi részére is nyomást gyakorol – írja a Die Zeit című német hetilap, a Montenegrót átszelő, Szerbiából a tengerpartig vezető autópálya kapcsán, amelyet a kínaiak építenek. A podgoricai kormány 2014-ben 944 millió euró hitelt vett fel a kínai állami Eximbanktól a gigantikus autópályaépítési munkálatok finanszírozására. Az idén júliusban kellene megkezdeni a visszafizetést, de a montenegrói pénzügyminiszter azt jelezte, hogy erre nem lesznek képesek. Az ország uniós segítséget kér, ám Brüsszelben a dolgok jelenlegi állása szerint azt mondják, harmadik országokkal szemben fennálló hiteltartozást nem hajlandóak finanszírozni. Montenegróban most a Hambantota-jelenségtől rettegnek. A szó Srí Lanka kikötővárosának a neve. A szigetállammal, az egykori Ceylonnal 2017-ben esett meg az a szégyen, hogy nem tudta tovább fizetni kínai bankokkal szembeni adósságát, és a kötelezettség alóli szabadulás fejében kénytelen volt 99 évre Kínának átengedni legnagyobb kikötőjét, Hambantotát.
A Srí Lanka-i ügy óta Kínát úgy könyvelik el, mint amely hajlamos az adósságcsapdába csalogatás módszerével függő helyzetbe hozni kisebb országokat – idézi a Die Zeit Brahma Chellaney indiai geostratégiai szakértő figyelmeztetését, miszerint Peking az általa kezdeményezett kereskedelmi infrastruktúrahálózat, az úgynevezett Selyemút mentén vazallus államok sorát kívánja megteremteni.
A Die Zeit emlékeztet arra, hogy a kínaiak 2016-ban már megszerezték a görög Pireusz kikötőjét, és Montenegróban Bar kikötője lehet majd a másik európai hídfőállásuk. A Selyemút Szerbián és Magyarországon keresztül vezethet tovább Európa szívébe. A Szerbiát Barral összekötő, Montenegrót átszelő autópálya a kontinens egyik legköltségesebb közútja: kilométerenként 21 millió euróba kerül. Hossza összesen 167 kilométer, és egyik végétől a másikig ezer méter szintkülönbséget kell leküzdeni, negyven híd és kilencven alagút beiktatása mellett. Még csak az első negyven kilométer készült el, de már csaknem teljesen kimerítették a kínai hitelkeretet.
A Die Zeit cikke megszólaltatja Aleksandar Kovaćević szerb közgazdászt, aki felteszi a kérdést, mi értelme van ennek az autópályának Montenegró szempontjából. Az egyik hivatalos magyarázathoz, a Bar–Belgrád összeköttetés gazdaságélénkítő hatásához azt a kommentárt fűzi, hogy egyelőre semmilyen fejlesztés nem folyik a bari kikötőben, a szerb fővárosban pedig nincs egyetlen árufogadó terminál sem.
A másik állítás, hogy az autópálya segítheti a montenegrói turizmust. Kovaćević szerint viszont az nem szorul ilyen támogatásra, az ország strandjai így is tömve vannak – mondja. A német magazin felidézi, hogy európai pénzügyi körökben már a tervezéskor gazdaságtalannak ítélték a projektet. Hogy a hatóságok mégis a megvalósítás mellett döntöttek, abban gyaníthatóan szerepet játszott a korrupció lehetősége, sok pénz folyhatott el sötét csatornákon.
Végezetül röviden egy kissé elméletibb jellegű írásról. Az osztrák Der Standard Kelet-Európával foglalkozó blogja közli Dieter Segertnek, a Bécsi Egyetem politikatudós professzorának a fejtegetését arról, hogy térségünkben súlyos nehézségekkel küzd a szociáldemokrácia. Az eszmefuttatás kiinduló pontja, hogy a nemrég tartott bulgáriai parlamenti választás az ottani szocdemek súlyos vereségét hozta, de a szövegből aztán kitűnik, hogy a jelenség ennél sokkal általánosabb érvényű. A szerző a kelet-európai szociáldemokrácia mélyrepülésének az alapvető okát abban látja, hogy ezek a pártok az ezredforduló táján, nyugat-európai iránytűt keresve, a Blair és Schröder által fémjelzett, harmadik útnak is nevezett irányvonal hívévé szegődtek, ami a neoliberalizmushoz való közeledést jelentette.
A gazdaságbarát szemlélet, a munkapiaci rugalmasság azonban a társadalom leginkább elesett rétegeinek a kárára történt.