(Selmeci János jegyzete) Amennyiben tényleg igaz, hogy annak is kell valahol lenni, akire sehol nem vár senki, legföljebb Geert Wilders és Marine Le Pen, akkor persze a semmiben levés is levés, a létezés magányos és kevéssé hatékony formája, még sajnáljuk is, aki hasonlóan jár, talán még akkor is szánjuk kicsit, ha egyáltalán nem érdemel többet.
A hazája viszont többet érdemelne.
A külpolitika magyar géniuszának először sikerült kiléptetnie pártját az azóta tovább erősödő Néppártból, az uniós pártcsaláddal például olyasmiken sikerült összeveszni a magyar kormánynak, mint a CEU kiutálása az országból, vagy a Stop, Soros!-törvény elfogadása, tehát a fideszes EP-képviselők befolyásának és a magyar érdek képviseletének elvesztéséért cserébe elhagyta az országot egy elitegyetem, a civilek meg élnek virulnak azóta is.
De tényleg, önök emlékeznek még, hogy mi volt abban a törvényben?
Persze a szakításhoz az is kellett, hogy lejárató plakátokra nyomtatták az Európai Bizottság akkori néppárti elnökét, el tudjuk képzelni, ugye, mekkora veszélybe sodródott volna a Fidesz-kormányzás, ha nincsenek junckeres plakátok, viszont van CEU-s genderszak.
Nagyon megérte, ugye?
A Néppárt mellett erősödött még a Meloni nevével fémjelzett Európai Konzervatívok és Reformerek pártcsalád is, aminek már szintén nem kell a Fidesz, pedig két éve még alighanem örömtáncot járt volna a kettős a 11 képviselő láttán, de mivel a géniusznak a békepártisággal megnyert választás után is sikerült kitartania Putyin mellett tök feleslegesen, és a végletekig akadályozott mindent, amit az unió aztán úgyis megtett Ukrajnáért, ma már többet vinne, mint amennyit hozna az atlantista frakciónak. Marha hasznos volt az egyébként az azóta NATO-tag finnek meg pláne svédek csatlakozásának akadályozása is, többek között éppen ezen országok tagpártjai vétózták meg, hogy a magyar kormánypárt csatlakozni tudjon egy értelmezhető frakcióhoz.
Ha pedig szavazói még mindig kitartanak amellett, hogy a vezető külpolitikai zsenialitása párját ritkítja, akkor emlékeztetnék: ők már nem tagjai a legbefolyásosabb pártcsaládnak, legnagyobb hazai kihívójuk viszont igen. A Tisza Párt befogadása ráadásul sokkal inkább a Fidesznek szól, mint Magyar Péternek; a néppártiaknak ugyanúgy fogalmuk sincs arról, hogy pontosan kiket vesznek maguk közé, mint ahogy a magyar választók 30 százaléka sem igen tudhatta, hogy kire szavaz.
A géniusznak az itt emlegetett nagy eredményei után ráadásul visszakoznia kell; az eddig hazánk ellenségének számító holland fickó az ő támogatásával lesz a NATO főtitkára, az ukrán–román meccs szünetében pedig egy fideszes EP-képviselőre hivatkozva mondta be az egyperces híradó, hogy minden rendben, Ukrajna folytathatja a csatlakozást az unióhoz.
Micsoda sikerek, micsoda döntések, Magyarország érdeke meg köszöni szépen, hol van?