A hivatalos inflációs adat szerint a fogyasztói árak áprilisban 9,5%-kal emelkedtek az előző év azonos időszakához képest. Ehhez képest a Gazdaságkutató Intézet (GKI) ezer háztartás körében végzett, reprezentatív felmérése szerint a lakosság 22%-os áremelkedést érzékelt. Igaz, ez utóbbi adat nem tényeken (pl. árfelírás, kérdőív stb.), hanem érzékelésen alapszik (amit erősen torzíthatnak a közeli múlt eseményei.
Csakhogy van alapja az érzetnek. Ez részben statisztikai okokra, részben azonban a megfigyelési módszertanra vezethető vissza. A KSH a két évvel ezelőttinek megfelelően súlyozza össze a megfigyelt árakat, ami torzítást visz az eredménybe (különösen, ha egyes nagy volumenű termékek ára gyorsan változik, pl. üzemanyag), illetve a kiválasztott reprezentánsok (944 áru és szolgáltatás) és a ténylegesen vásárolt termékek köre eltér.
További eltérést okozhat, hogy az árfelíró munkatársak a sokféle, csaknem azonos termék körül melyik árát jegyzik fel. Ráadásul a felírás is a boltok egy viszonylag szűk körére terjed ki (reprezentánsonként 130 árat írnak fel). A KSH által mért és a lakosság által érzékelt infláció alakulása, 2018–22 (százalék, az előző év azonos hónapjához képest) Forrás: KSH, GKI
A múlt négy évben a hivatalos és a felmérésből származó érzékelt infláció különbsége havi átlagban meghaladta a 11%-pontot, ráadásul az olló folyamatosan nyílik. Mindez azzal együtt igaz, hogy mindkét mutató 2021 közepétől kezdve erőteljes emelkedést mutatott.
A GKI az Európai Bizottság számára végzett reprezentatív felmérésében havonta felméri a lakosság körében a következő 12 hónapra várt fogyasztói áremelkedést is. Az idén márciusban 23%-ot várt a lakosság a következő egy évre, ami kis mértékben meghaladja az előző 12 hónapra érzékelt pénzromlási ütemet. Ez utóbbi pesszimizmus az orosz–ukrán háború hatásainak a következménye, mivel az ezt megelőző egy évben csaknem minden hónapban alacsonyabb volt a következő évre várt infláció mértéke (átlagosan 1,5 százalékponttal), mint az előző évben érzékelt.
Mindennek fontos tovagyűrűző hatása is van. Ha az emberek a hivatalosnál jóval magasabb áremelkedést érzékelnek, akkor arra reagálni próbálnak: nagyobb fizetést/nyugdíjat/szociális juttatást akarnak, hogy a vásárlóerejük ne csökkenjen, illetve nagyobb hozamot várnak el a befektetéseikért. Az előbbi esetben az inflációkövető, azt kissé meghaladó keresetemelkedést (14% 2022-ben) is kevésnek érzik (miközben a statisztika számottevő reálbérnövekedést jelez), az előbbi pedig kihatással lehet a bankbetéti és az állampapír-piacra is (az adott hozamok mellett csökken/stagnál a befektetési volumen).
Ráadásul: ha a mért és a valós árindex erősen eltér egymástól, akkor minden reálmutató sokkal jobbnak látszik (reálnyugdíj, reálfogyasztás, reálkereset, végső soron a reál-GDP is), mint amilyen a valóságban.
Talán ez is közrejátszik abban, hogy bár hivatalosan a magyar gazdasági növekedés és a lakosság jövedelememelkedése az inflációt kiszűrve látványos volt a múlt években, mégis a magyar az egyik legboldogtalanabb nemzet az Európai Unióban.