A mindenkire kiterjedő gyanakvás

(Szerző: Hardy Mihály) A Völner–Schadl–Rogán-féle botránysorozat éppen arra bizonyíték, hogy még egy látszólagos totális kontrol esetén sem képes a hatalom megálljt parancsolni a saját alattvalóinak. Különösen nem akkor, ha azok a törvények és a szabályok felett állóknak hiszik saját magukat.

Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában a hatalom természetéről? Arról, hogy vajon a hatalom mennyire öncél, mennyire önmagáért való vagy hogy mennyire pusztán egy eszköz a közjó szolgálatában? Az első esetben az önjelölt népboldogítók mindig egy eszme győzelemre vitelét, egy nemzet felemelését ígérik, amiből persze egyetlen szót sem szabad vagy kell elhinni. A második esetben általában kevesebb a látványelem, több a szolgálat; ott a latin mondásból (panem et circenses) a kenyér és nem a cirkusz dominál. Azt az önök fantáziájára vagy tapasztalatára bízom, hogy vajon a mai Magyarországon milyen hatalomgyakorlás korszakát éljük.

Hanem a legújabb hírek egyszerre kétféle magyar világot is kirajzolnak, amelyek paradox módon élnek egymás mellett, az egyik szinte feltételezi a másikat; összenőtt itt az ok és az okozat. Mert: egyfelől a végtelenül központosított hatalom egyben súlyosan paranoiás jegyeket mutat. Egyszerre gyanakvó, bizalmatlan, kegyetlen és bosszúálló. Másfelől: meg ugyanez a hatalom képtelen kezében tartani a gyeplőt, nem képes kontrollálni az embereit, a cselekedeteiket és végképp nem képes megfékezni határtalan mohóságukat, pénzéhségüket. Még a látszat kedvéért sem.

A Pegasus-botrány mai fejezete éppen a hatalom mindenre és mindenkire kiterjedő gyanakvását vetíti elénk, amikor még a sajátjait vagy a társutas közéleti személyiségeket is megfigyelteti és kontrollálni próbálja az első számú vezető.

A másik, a Völner–Schadl–Rogán-féle botránysorozat pedig éppen arra bizonyíték, hogy még egy látszólagos totális kontrol esetén sem képes a hatalom megálljt parancsolni a saját alattvalóinak. Különösen nem akkor, ha azok a törvények és a szabályok felett állóknak hiszik saját magukat. Ez utóbbira pedig jó okuk van: tizenkét éve szajkózzák nekik és ők saját maguknak, hogy különbek, szebbek, okosabbak és igazabbak mindenkinél, nekik ez egyszerűen jár. Hogy valójában mi jár nekik, arra ott vannak, pontosabban lennének a Büntető Törvénykönyv, a BTK különféle pontjai, csak legyen olyan bíró, aki majd alkalmazza is ezeket a paragrafusokat!

A rossz hírem csak az, hogy ezek az élősködők évtizedekig a nyakunkon maradhatnak. Például, ha áprilisban nem a megfelelő helyre rajzoljuk be az ikszet…