Putyin legjobb barátja: Orbán

Az Ukrajna közelében fekvő államok legtöbbje felkarolta a NATO azon terveit, hogy erősíti katonai jelenlétét a fekete-tengeri térségben, miközben Magyarország arról beszél, hogy korlátozottak a lehetőségei Kijev támogatására – írja a Financial Times. A tekintélyes londoni lap mindazonáltal úgy vélekedik, hogy a feszültség további növekedése esetén Budapest is kiveszi a maga részét az atlanti szövetség keleti szárnyának megerősítéséből.

A cikk idézi Klaus Iohannis román államfőt, a NATO-előkészületek szilárd támogatóját, aki úgy nyilatkozott, hogy az Oroszország által keltett feszültség nemcsak Ukrajnát érinti, hanem az egész euroatlanti térség biztonságát. Románia, aminek 600 kilométeres közös határa van Ukrajnával, felkészül a háború olyan lehetséges velejáróira, mint a menekültválság, a gazdasági visszaesés, illetve az orosz energiaszállítások elakadása – mondta Iohannis. Közvélemény-kutatási adatok szerint a románok kétharmada úgy látja, hogy az orosz–ukrán konfliktus fenyegeti Románia biztonságát, a megkérdezettek háromnegyede pedig helyesli a NATO-tagságot és az amerikai katonai támaszpontok jelenlétét az országban.

Ami Bulgáriát illeti, Kiril Petkov miniszterelnök Twitter-bejegyzésben közölte: tovább erősítik az ország katonai képességeit, és ahol szükséges, ott igénybe veszik a szövetségesek segítségét. Sztefan Janev bolgár védelmi miniszter kilátásba helyezte, hogy zászlóaljszinten részt vennének NATO-gyakorlatokon, és úgy fogalmazott: „nehéz lenne az orosz álláspontot pozitív jelzésként értékelni”.

Szlovákiában Ivan Korčok külügyminiszter kijelentette: a mostani kritikus helyzetben logikus lépésnek tekinthető, hogy NATO-csapatok küldésével kívánják megerősíteni az atlanti szövetség keleti szárnyának védelmi és elrettentő képességét.

Mindeközben Magyarország csendben maradt azt a kérdést illetően, hogy részt kíván-e venni a NATO-erők növelésében. Külügyminisztere, Szijjártó Péter arról beszélt, hogy el akarják kerülni a hidegháborút, és előnyben részesítenék a közvetlen tárgyalásokat Oroszország és a Nyugat között – írja a Financial Times, és kitér arra is, hogy Orbán Viktor a jövő héten Oroszországba látogat, hogy találkozzék Vlagyimir Putyinnal.

Rímel erre a beszámolóra, hogy a bécsi Der Standardban Lendvai Pál e heti elemző cikke is Putyin legjobb barátjaként említi Orbánt. Emlékeztet arra, hogy a magyar miniszterelnök – az EU-, illetve NATO-országok kormányfői közül egyedül – szolidaritásáról biztosította az autokrata kazah elnököt, miután Oroszország katonai segítséget nyújtott neki. „Orbán Magyarországa Putyin legszorosabb nyugati szövetségese” – állapítja meg Lendvai a tervezett moszkvai látogatás kapcsán.

Orbán a balkáni politika tekintetében is hasznos partnere Moszkvának – folytatódik a Der Standardban megjelent értékelés. Lendvai szerint téves döntés volt Ursula von der Leyentől, az Európai Bizottság elnökétől, hogy a kulcsfontosságú EU-bővítési biztos pozícióját juttatta Várhelyi Olivérnek, aki ebben a minőségében segítséget tud nyújtani Boszniában Milorad Dodik oroszbarát szerb nacionalista vezetőnek, valamint a macedóniai ellenzéki jobboldali nacionalistáknak.

Lendvai Pál idézi Lengyel László véleményét, amely szerint a nyugati jogi és erkölcsi normáktól való eltávolodás fatális rendszerváltozással ér fel, az uralkodó és politikai-gazdasági klánja 12 év alatt bűnöző autokráciát épített ki, eljátszotta a történelmi lehetőséget, és zsákutcába vezette a nemzetet.

Mindeközben Brüsszelben arról nyilatkozott a Politicónak Didier Reynders, az Európai Bizottság belga liberális igazságügyi biztosa, hogy az április 3-i választások előtt nem fogja sújtani pénzmegvonással járó elmarasztalás Magyarországot a jogállami elvárások megsértése miatt. Itt most nem az EU-alapszerződés 7. cikke szerinti eljárásról van szó, ami az európai alapértékek vélelmezett sérelme miatt indult, és aminek az ügyét a soros francia EU-elnökség lenne hivatott a tagállamok képviselőiből álló Tanács elé terjeszteni, hanem a 2020 decemberében a tagállami vezetők által elfogadott mechanizmusról, amely arról szól, hogy ha valamely tagállamban az EU-források felhasználása közben jogállami hiányosságok ellentétbe kerülnek az unió pénzügy érdekeivel, akkor e források folyósítását felfüggesztheti az Európai Bizottság. Arról, hogy ez a mechanizmus jogszerű-e, február 16-án hirdeti ki ítéletét az Európai Bíróság.

Didier Reynders az interjúban elmondta: ha a Bizottság meg is indítja majd az eljárást, azt Brüsszel és Budapest közötti üzenetváltások sora követi, és reálisan nem várható, hogy a választások előtt végleges pénzügyi döntés születnék Magyarországot illetően.

Egy név nélkül nyilatkozó bizottsági illetékes ráadásul azt is elmondta a Politicónak: hogy egyáltalán megindítsák-e az eljárást április 3. előtt, politikai döntés kell hozzá, ugyanis „vita lehet arról, hogy ez nem beavatkozás-e a választásokba”.