Valójában végtelen történet, talán még összefoglalni sem lehet. Cikksorozatunk pusztán néhány jellegzetes esettel igyekszik összefoglalni azt, hogy mekkora kárt okoz az alkohol az egyén, a család, a közösség életében. A legközvetlenebb rokonok – szülő–gyerek, férj–feleség, barátok, munkatársak, ismerősök – kapcsolatát képes egyszer s mindenkorra megmérgezni. Azt pedig, aki iszik, aki beteg pedig egy életre tönkreteszi az ital, elveszíti józan ítélőképességét, lecsúszik, a társadalom, az orvostudomány csak akkor képes segíteni rajta, ha ő is akarja. Sorozatunk ötödik része első alkalommal 1971. július 16-án jelent meg a Kisalföldben.
Borvélemény. Ha Plautust borral kínálták, sohasem fogadta el, és ezt válaszolta: A bor álnok, mert legelőször is a lábadat üti ki alólad.
A. B., 27 éves, falusi fiatalember nyolcadszor is önként vállalkozott a kórházi alkoholelvonó kezelésre. Két éve nős, néhány hónapja állást változtatott, vendéglátó-ipari felszolgáló volt, most vasipari munkás.
– Eljöttem a szakmából, hogy ne legyek az ital közelében – mondja.
– Mi vitte rá az ivásra?
– A bánat – mondja.
– Feleségem már harmadszor nem tudta kihordani a gyermekünket.
– Említette, hogy nagyon fiatalon, még serdülő korában kezdett inni. Akkor miért?
Nem tud felelni. Bátortalanul mégis megpróbál magyarázkodni:
– A többiek is ittak. Én sem akartam kihúzó lenni.
– Van-e a családjában alkoholista?
– Nincs. Édesapám egyáltalán nem iszik.
– Kényszerítették az ivásra?
– Csak meg akartam mutatni…
– Mielőtt megnősült, ötször volt a kórházban. Akkor aligha a gyermek elvesztése miatti bánat kergette az italba, a kocsmába. Mennyit iszik hetente?
– Két-három alkalommal két-három féldecit meg sört.
– Mit szól hozzá a felesége?
– Nem veszekszik, csupán kér, hogy hagyjam abba. De a felszolgáló szakmában nagyon nehéz ellenállni a csábításnak…
– Hiszen fél éve állást változtatott, mégsem sikerült leszoknia. Sőt, az utóbbi időben egyre gyakrabban visszatér ide. Már négy évvel ezelőtt kiderítette a vizsgálat, hogy az ital kikezdte a máját…
– Ez lesz az utolsó ittlétem. Le akarok szokni…
Mind ezt mondják
Le akarok szokni az italról. – Hiszek az emberekben, az emberi akaratban, amely ha elég erős, nagy változtatásokra képes. Talán még a nyolcadik után is.
Az A. B-vel folytatott beszélgetésünkkor megemlítettem a fiatalembernek, hogy nem gondolja-e: felesége gyermekvesztéseinek nem csupán az asszony esetleges gyenge alkata, hanem a férj gyenge akarata is az oka lehet. Hogy nem tud az asszonyka lélekben jól felkészülni az anyaságára, annak oka, az állandó idegizgalom: józanul vagy ittasan tér-e haza az ember… Születhet-e, nevelkedhet-e ép, egészséges, kiegyensúlyozott kislány vagy fiúcska az olyan családban, ahol mindennaposak a zsörtölődések, állandó a szorongás, ahol a férj csupán férfi, de nem apa, nem odaadó, szerető hitves, aki asszonyával együtt készül a kis jövevény legméltóbb fogadására, vigyázza felesége minden lépését és a legnagyszerűbb emberi érzést, a szülővé válás örömeit képes családi harmóniában, meghitt boldogságban eltölteni?
Optimista vagyok, lelkem mélyén érzem, jó húrt pendítettem meg A. B. szívében…
Magyarázat mindig van
Napokig delíriumos állapotban gyötrődött a kemény kötésű, jó negyvenes férfi. Hallucinációi voltak: „Értem jöttek, elvisznek, nézd csak, karmai vannak, és véres a szeme!” Odarohant a falhoz, minden izma megfeszült, támasztotta: „Ránk dől, ha nem fogom!”
Összerogyott, négykézláb vánszorgott az ágyához, a hideg rázta, és melege volt, egy falat étel nem ment le a torkán.
Zaklatott, kimerült álmából hangok, süvöltések riasztották, „Megmarnak a dögök!’’ „Nemibeteg vagyok, elrohadok!’’ – üvöltötte… Felesége és 12 éves kislánya tehetetlenül bámulta a delírium tremenszest, és negyedszer is elvonókezelését kérték. Most itt van, nyitott börtönkapuval a háta mögött, ittas vezetésért kellene felelnie. Az adóhivatal lefoglalta a fél házát tartozásai fejében. Az asszony éjjel-nappal gürcöl, fizet a férje helyett. A feleség – ki tudja, hányadszor –megbocsátott, visszavonta a bejelentett válókeresetet, elfelejtette az égő pofonokat, a gyermek előtti, a szomszédok, a társadalom előtti megaláztatásokat, mert még mindig szereti a férjét. A férjét, aki egyébként jó szakmunkás, ha józan, megfogja a dolog végét, és jól keres, és kérkedve mondja: – Ezzel a két kezemmel keresem a kenyerem, akár a téglát ketté töröm kalapács nélkül, hát nincs jogom inni valamit a haverokkal, a munkatársakkal, ha megszomjazom? Mert a mi szakmánkban hamar megszomjazik az ember, a verejtéket pótolni kell… Csupán egy a baj: nem „valamit”, hanem szeszes italt iszik, nem keveset, nyolc-tíz kört is egy ültő helyben, és hetente nem egyszer.
– Mit szól mindehhez a kislánya?
– A gyereknek nem tartozom magyarázattal! – robban belőle a dacos indulat, és megmarkolja a kórházi ágyat.
Ifjúságellenes bűntett
Igenis magyarázattal tartozik az apa a gyermekének! Mert bűnt követ el ellene, italozó, részegeskedő életmódja nem csupán betegség, szenvedély, hanem alapvetően hibás, bűnös magatartás, elrettentő példa. – Az ifjúságellenes bűntetteknél az esetek felében kimutatható az alkoholista életmód.
(A cikksorozat 4. része itt jelent meg.)