…az oroszlán után. Sőt, még az oroszlánnál is erősebb, ügyesebb, ravaszabb, mert ha elveszik a frekvenciáját – mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akikkel nem értünk egyet –, akkor csak megvonja fekete-fehér csíkos vállát és azontúl az interneten szól. A zebra bízik az emberekben, mert ha megakadályozzák, hogy megéljen a reklámpiacról – amit kormánypropagandára szokás szórni – akkor kettőt toppant csíkos-patás lábával és az ő kedves közönségéhez fordul. Életet és vért nem kér, csak zabot.

Nem véletlen, hogy a zebra annyira népszerű mostanában. Például a zebratartásra igencsak alkalmas klímájú Hatvanpuszta zsebdiktátora, esetleg magyar hangja és bríftasnija – Mészáros – zebrákat tart. Mert a zebra menő. Annyit érsz, amennyi zebrád van. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, Orbán Viktor azért tart zebrákat, mert mint közismerten szerény és visszafogott közszereplő, így akarja kifejezni együttérzését és támogatását a Klubrádióval. Jó elvettük, kinyírtuk, megpróbáltuk tönkre tenni – gondolja –, de mégiscsak érzékeltetni kell, hogy a zebra az zebra, mégha frekvencia nélkül is.

A másik, hogy könnyen el tudom képzelni, amikor mint király/kormányzó/elnök bevonul a bűnös városba, akkor azt zebraháton kívánja megtenni. Fehér ló már volt, de annak nem lett jó vége. A zebra az mégiscsak más egy kicsit. Amúgy is, fehér lova errefelé minden bugris tengerésznek lehet. No, de zebrája?!

A másik kérdés az, miért gondolom, hogy király, kormányzó, elnök lenne. Ez csak egy gondolatkísérlet persze, a jövőbe még az sem lát, akinek egy egész csorda zebra áll a rendelkezésre. De a választási előjelek a Fidesz szempontjából nem olyan jók. Lehet ugyan csalni, miért ne lehetne, utolsó nap átírni a választási törvényt, letartóztatni az ellenzék esélyeseit, hadiállapotra hivatkozva betiltani a választást, de ezek azért elég durva dolgok. Lehet, hogy egyszerűbb, gyorsabb, tisztább átírni a gránitszilárdságú alkotmányt egy prezidenciális rendszerre, amelynek az élén egy teljhatalmú és örök király, kormányzó, elnök áll. Kell hozzá, persze, trónörökös, nagyherceg stb., de ezekben sem lesz hiány. A parlamenti többség nyilván örömest megszavazza és már az új díszmagyart is megrendelte a koronázásra. Az alapgránit percek alatt átszabható. Lehet választás is, lesz parlament akár, amelyik évente négyszer összeülhet és feliratban fejezheti majd ki a király, kormányzó, elnök iránti hódolatát. Az ellenzék demonstrálhat ott, kapnak majd büntit, kitilthatják őket és egymás közt megverekedhetnek a tekintetben, hogy akkor most érdemes-e maradni a parlamentben, hiszen a büfé jó, és ott legalább fedett területen lehet tiltakozni, vagy azonnal hagyják ott az egészet. Da capo al fine.

És hogy miért gondolom, hogy ez egy akár lehetséges opció is: egyrészt, mert logikus. Másrészt meg már többször előkerült. Igaz, elég rég, még 2008-ban szólta el egyszer magát Stumpf István, aki mégiscsak bennfentes orbánista, hogy Orbán gondolkozik rajta, hogy államfő legyen.

Aztán a jövendő király/kormányzó/elnök 2010-ben és 2012-ben is beszélt arról, hogy nem lenne ellenére egy prezidenciális rendszer: előbb a Kúrián mondta, hogy számos érv van az elnök központú rendszer bevezetése mellett. Két évvel később pedig a német Handelsblattnak adott interjúban fogalmazott úgy, hogy foglalkoztatta a prezidenciális rendszer, mivel az szerinte alkalmasabb a nehéz reformok végrehajtására. Akkor azt mondta: a jelenlegi demokratikus rendszerek „beépített problémája a vezetés gyengesége, és ezt nem szabad tabunak nyilvánítani”.

Úgyhogy azok a zebrák, lehet, nem dísznek tenyésznek ott, hanem csak a nagy bevonulást várják.