(Megjelent hirklikk.hu oldalon.) Interjút adott Áder János a Magyar Nemzetnek. Sok témát érintett a leköszönő államfő, arról is beszélt, hogy elégedett volt a munkájával, mert, mint mondta, amit megválasztásakor ígért, azt teljesítette. „2012-ben, megválasztásomkor az Országgyűlésben elmondott beszédemben hangsúlyos elem volt, hogy a magyar érdekek és értékek képviseletére vállalkozom. Visszatekintve az elmúlt tíz esztendőre, a magam és kollégáim nevében is nyugodt szívvel mondhatom, hogy ezt a vállalást teljesítettük.” (A nyitó képhez: amihez Áder igazán ért; a kép forrása: blikk.hu)
Áder hamarosan szögre akasztja az államfői jogkört, és beköltözik a sajtóhírek szerint számára egymilliárd forintért felújított, az építési szabályok módosításával 362 négyzetméteresről 720 négyzetméteresre bővített villába. Ádernek nincs ezzel gondja, nem lát benne problémát, szerinte ugyanis helyes, hogy „a törvény 1990 óta úgy gondoskodik a volt államfőről, hogy nem kerülhet méltatlan helyzetbe, nem kell például állásért kuncsorognia”.
A szenvedélyes horgász hírében álló Áder arról is beszélt az interjúban, milyen volt, amikor az Afganisztánban szolgáló magyar katonáknak halászlét főzött. Némi számtani művelet előzte meg a kulináris tevékenységet, mivel az államfő korábban csak maximum 20 embernek főzött, ám ebben az esetben 120 embernek kellett, ezért alaposan ki kellett számítani a hozzávalókat. Áder az egész receptet nem volt hajlandó elárulni – ezt talán majd egy leendő szakácskönyvből megismerhetjük –, ám valamennyire mégis bepillantást engedett főzési technikájának kulisszái mögé. „Én azt szeretem, ha a bőrtől, zsírtól megtisztított színhús kerül vissza a hagymával együtt a passzírozás után az alaplébe. Végül hetven liter lett az alaplé, amit lefagyasztottunk”.
Áder Jánosnak – mint minden korábbi és leendő államfőnek – az volt az alapvető feladata, hogy őrködjék a törvényesség fölött, és megtestesítse a nemzet egységét. Utóbbit úgy kell elképzelni, hogy legyen pártatlan, ne egyetlen párt, hanem az összes magyar ember érdekeit szolgálja. Ebben a tekintetben sok kritika érte a tevékenységét, mert voltak, akik úgy gondolták, hogy Áder nem Magyarország, hanem a Fidesz államfője. Erről azt mondta, „Sokszor az ember úgy érzi, olyankor is kritikával illetik a munkáját, amikor a legjobb tudása szerint, az alkotmányos szabályoknak megfelelően jár el. Ha ezt valaki nem szokja meg, akkor elmenekül a pályáról.”
Áder nem menekült, most, a búcsúzásnál viszont elmulasztotta, hogy legalább utólag a pártatlanság látszatát keltse. Megtehette volna ugyanis – nem az ellenzéknek, hanem az országnak tett gesztusként –, hogy kivételesen nem a kormány szócsöveként működő Magyar Nemzetnek, hanem valamely másik újságnak, rádiónak, vagy portálnak nyilatkozik. Olyan médiumnak, amelyet eddig ő és politikustársai nagy ívben elkerültek. Áder János elbúcsúzhatott volna a magyaroktól például a Népszavában, esetleg a Klubrádióban, vagy a Magyar Narancsban, netán, ne adj’ isten, nálunk, a Hírklikken.