Az Egyesült Nemzetek Szervezete 2014, az ukrajnai háború kirobbanása óta folyamatosan foglalkozik az Oroszország által kezdett katonai cselekményekkel. A világszervezetnek az a szerve, aminek legfőbb feladata és felelőssége a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, tehát az ENSZ Biztonsági Tanácsa, természetesen sosem tudott egyezségre jutni az orosz–ukrán háború kérdésében, mivel vétójoggal rendelkező egyik állandó tagja, Oroszország az ilyen próbálkozásokat rendre leszavazta.
Ez volt aztán az oka annak, hogy – ritka eseményként – maga a valamennyi ENSZ-tagállamot tömörítő közgyűlés 2014-ben határozatával elítélte a Krím-félsziget bekebelezését az oroszok által. Ez év március 2-án pedig egy ritkán összehívott „sürgős rendkívüli Közgyűlés” fogadott el határozatot, helytelenítvén a február 24-én megindult orosz agressziót, egyben Moszkva csapatainak azonnali, teljes és feltétel nélküli kivonását követelte Ukrajnából.
A Biztonsági Tanács határozataival ellentétben a közgyűlési határozatok nem kötelező jellegűek, erkölcsi és politikai erejük viszont rendkívül nagy. Ugyancsak az Ukrajnával kapcsolatos biztonsági tanácsi viták eredménytelensége késztette pár nappal ezelőtt a Közgyűlést egy újabb határozat elfogadására, ami biztonsági tanácsi vétó esetén előírja egy ezúttal tíz napos határidőn belül (!) megtartandó sürgős rendkívüli közgyűlés összehívását az adott vétóval kapcsolatos kérdések közgyűlési megvitatására.
Ezek az események példa nélküliek az ENSZ történetében, s bár a vétójog körüli viták már régóta zajlanak a világszervezet berkeiben, e témát radikális és sürgető módon hozta felszínre az orosz hadsereg támadása Ukrajna ellen. Maga António Guterres ENSZ-főtitkár ebben az ügyben utazott tárgyalásra Moszkvába és Kijevbe is.
A történet legújabb fordulata az volt, amikor május 6-án a Biztonsági Tanács elnöki nyilatkozatot tett közzé az ukrajnai helyzetről. Tudni kell, hogy a Biztonsági Tanácsban ritkán folyamodnak elnöki nyilatkozatok közzétételére, melyeknek a szövegét az egyhangúság alapján előzetesen jóvá kell hagyni, mindenekelőtt a testület állandó tagjainak beleegyezésével. Így történt ez most is, s ennek érdekes mozzanata, hogy a Biztonsági Tanács május havi soros elnöki tisztét éppen az Egyesült Államok tölti be. Az elnöki nyilatkozatot két nem állandó tag, Norvégia és Mexikó fogalmazta meg, és rávilágít egyrészt arra, hogy szükség volt már végre-valahára egy olyan szöveg publikálására, amely a Biztonsági Tanács egységes álláspontját fogalmazza meg az ukrajnai események kérdésében, másrészt viszonttartalmi vonatkozásban kimutatja, miért volt lehetséges egy ilyen nyilatkozat elfogadása.
Nos, a testület elnökének nyilatkozata mély aggodalmát fejezi ki az ukrajnai béke és biztonság fenntartása kapcsán, emlékeztet arra, hogy az ENSZ valamennyi tagállama kötelezettséget vállalt nemzetközi vitáik békés eszközökkel történő megoldására, továbbá erőteljes támogatásáról biztosítja az ENSZ-főtitkár ez irányú erőfeszítéseit.
Ez a szöveg jelzi, hogy nem sokat ér az Ukrajnában dúló háború leállítása ügyében, s létrejötte csak azért volt lehetséges, mert nagy ívben kikerüli a lényeget, nevezetesen azt, hogy páratlan és éles szembeállás mutatkozik a nemzetközi közösség döntő többsége és a „speciális katonai akciót” végrehajtó Oroszország között. A világszervezetnek és főtitkárának folytatnia kell politikai, humanitárius, gazdasági erőfeszítéseit a konfliktus megszüntetése végett, azonban nemzetközi jogilag kötelező döntéseket aligha tud majd hozni. Az egész világ jövőjét drámai módon befolyásoló eseménysorozatban más utakon jöhet létre megoldás.