Aggódnak és reménykednek Győr városvédői

Jó évtizeddel ezelőtt alakult a győri Arrabona Városvédő Egyesület. Tagjai szóval, tettel és gondolattal szolgálták városukat, amíg egyszer csak megfagyasztották körülötte a levegőt – adja tudtul a szerkesztőségünknek eljuttatott dokumentumában a Podmaniczky-díjas civil szervezet, majd ekként folytatja:

„…Közleményeit nem jelentették meg, javító szándékát meg nem hallgatták, cselekedni nem engedték. Kígyót-békát kiabáltak rá, visszaélve egyeduralmukkal, és az abból sajnálatosan következő teljes médiafelülettel.”

Azóta, hogy 2012-ben a várost vezető egyoldalúan felmondta az önkormányzattal kötött, kölcsönösen, csak közös akarattal felbontható együttműködési megállapodást, „számkivetettként kell élnünk a saját városunkban”, amelyhez több közünk volt és van, mint a várost felsőbb érdekből vezetők közül sokaknak – olvasható az egyesület dokumentumában. „Akkor sem csitult az ellenünk a fenekedés, mikor megkaptuk a Duna-bástya megmentéséért folytatott küzdelmünkért a kiemelkedően rangos kitüntetést, a Podmaniczky-díjat.

(A felvétel forrása: Figyelő/archívum.)

A győri önkormányzatot is kitüntették akkortájt: az ENSZ ICOMOS Citrom-díjával. A Duna-bástyával – miképpen a városházán emlegetik, a Duna-kapu térrel történtek miatt…”

A városvédő mozgalom tagjaiként sokfelé járunk az országban, így látjuk, hogy a városvédő egyesületek és az önkormányzatok között vannak ugyan kisebb-nagyobb súrlódások, de az egymást segítő kölcsönös munka nem állt le – olvasható ki a közleményből. Ahol eredmények vannak – és nagyszerű eredményekről kell beszélnünk –, ott nem divat a civil szakemberek által képviselt egyesületek kirekesztése, hanem a helyes és komoly vélemények, javaslatok meghallgattatnak. És megértésben, felkarolásban részesülnek. Győrött ennek ellenkezője tapasztalható, kisebb fenyegetéssel fölérő feljelentésekkel kombinálva. Az időközben a város éléről kénytelen-kelletlen távozott politikus elhitte, hogy mindenható, mindentudó, lakájai, vazallusai, talpnyalói csak jó tanácsokat adhatnak, a hatalom körül ólálkodók pedig remek szakemberek.

Tessék körbenézni városunkban, ahol a parasztvakító talmi csillogás mellett olyan technokrata jellegű – ők innovációnak hívták – építkezéseket láthatunk, melyeket kiagyalásuk idején is kétes glória övez. Győr városában csaknem minden talpalatnyi közművesített telket elöntöttek túlméretezett társasházakkal. Ebben a városban patinás és nyugodt városrészeket tettek átjáróházzá. Olyan közlekedési műtárgyak épültek itt, amelyek többet ártanak, mint használnak, azok helyett, amelyeknek már rég állniuk kéne. Nehéz szívvel, de tűrni kell a megszokásból ikszelők jóvoltából kezdődő új és újabb, keserves ciklusokat. Csak azért, mert az istenadta nép bevette a maszlagot és elhitte a sulykolt tant: «ami új, az modern, ami modern, az szép, ami szép, az hasznos, és mindemellett innovatív». Erre csak Karinthy örök szarkazmusa felelhet: „Ami jól hangzik, az igaz.”

Hát ennek (talán) vége, az a rendszer megbukott, a saját vezetője buktatta meg, dicstelen körülmények között levitézlett, ám itt hagyta keze s lába nyomát, melyet generációk munkája is nehezen tüntet majd el.

Furcsa helyzet alakult ki Győrött: elméletben beköszönhet a javulás, józanodás kora. Jó szándék, jó akarat és jó emberi-vezetői képességek mindennek a zálogai. Bárki legyen is majd az új vezető – akár már polgármesternek is hívhatjuk –, szüksége lesz a civilek, a városvédő egyesület segítségére. Szükség lesz új együttműködésre, mert rengeteg a feladat. Most, hogy egyelőre még csak jelöltek vannak, kérdezzük: Van-e szándékuk az egyszer már remekül működött kapcsolatot újjáéleszteni, van-e bátorság újra városépítő csatába hívni a kirekesztett szakembereket, van-e hajlandóság felvenni a lokálpatriotizmus palástját és szeretve segíteni, támogatni mindazt, amit mi helyinek és értéknek nevezünk? – zárul a győri Arrabona Városvédő Egyesület dokumentuma.