(Szerző: Gonda Gréta, mentor: Csaba Beatrix) Az izraeli háború több, mint egy éve tart és több, mint ezer ember életét követelte már, azonban még mindig nem látni a végét. Székely Róbert, az Izraelinfo.com munkatársa első kézből rendelkezik információkkal a témában. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének tagja 1972 óta él Tel-Avivban, akit magyarországi látogatásakor a közel-keleti helyzet komplexitásáról kérdeztük. A beszélgetést László József vezette.

László József és Székely Róbert

Székely Róbert: „Az a probléma, hogy sokan elvesztették a kritikus gondolkodás mikéntjét” Az izraeli újságíró 2024. október 8-án, majdnem napra pontosan az izraeli háború kirobbanásának évfordulóján érkezett a Magyar Sajtó Házába. Az Izraelről szóló, legnagyobb, magyar nyelvű médium, az Izraelinfo.com alapítója. A tízezer olvasót elérő, nonprofit online-újság összes munkatársa önkéntesen dolgozik a portálnál, ahogy Székely Róbert is, aki főállásban informatikus. Az izraeli háború sorsa sokakat foglalkoztat, ezért is telt meg a rendezvény helyszíne. A találkozóról idézünk fel fontosnak tartott gondolatokat.

László József az indító kérdésével egyből a téma közepébe vágott:

– Lesz-e nagyobb háború a Közel-Keleten vagy sikerül-e legalább egy ideiglenes megoldást találni?

– Itt nagyon sok erő feszül egymásnak. Nem csupán egy izraeli-palesztin konfliktusról van szó, hanem sokkal mélyebb dolgokról, ezért nehéz megérteni azt, hogy pontosan mi is történik a Közel-Keleten. A probléma komplexitását tükrözi, hogy az arab országok külön-külön is rivalizálnak egymással. Azon versengenek a többi közt, hogy melyikük legyen a Közel-Keleten a legnagyobb erő, milyen legyen a vezető vallási irányultság; továbbá olyan geopolitikai tényezőkért harcolnak, mint például a földközi-tengeri kijárat. Bonyolítja a helyzetet, hogy még az arabságon belül sincs egyetértés. Egymással szemben áll a síita és a szunnita arabság. A mai legnagyobb síita állam, Irán Izrael felszámolásán túl szeretné elérni azt, hogy a síita legyen a világon a vezető vallás. Izrael felszámolása azonban nem csak Irán célja. 1979-ben kezdődött a muzulmán forradalom, ami előtt Irán egy viszonylag nyitott, Nyugat-, Amerika- és Izrael-barát állam volt. Akkor azonban az ajatollah átvette az irányítást és attól kezdve Irán taktikája az, hogy rengeteg proxy-hadsereget hozzon létre a Közel-Keleten. Ilyenek például a libanoni Hezbollah és a jemeni hútik.

(A kép forrása: izraelinfo.com)

László József közbevetette, hogy ezek a szervezetek azért tudnak beépülni a társadalomba, mert egyszerre nyújtanak szociális szolgáltatásokat és ezzel párhuzamosan építenek hadsereget.

Székely Róbert megerősítette, hogy ez egy állandó taktika. A libanoni Hezbollahnál lehetett először azt tapasztalni, hogy a szervezet a legnagyobb katonai és politikai tényezővé vált egy országban. Mint mondja, a nyugati világban ebből annyi látszik, hogy a politikai erő egy szociális hálót tart fenn. A Hamász számára ez azért előny, mert ezzel a nemzetközi közvéleményt Izrael ellen tudja fordítani, például, amikor egy iskolát lebombáznak. A valóságban ezeket a területeket megszállva tartják, hiszen rajtuk keresztül folyik a pénz, és akinek a kezében van a pénz meg az irányítás, annak a kezében van az erő és a hatalom. Székely Róbert kiemelte: ezzel szemben Izrael hátránya az, hogy megtartja a nemzetközi törvényeket és igyekszik egy etikus hadsereget fenntartani.

László József felvetette azt a kérdést, hogy az előző évtizedekben a Közel-Kelet a Szovjetunió, majd Oroszország és az Egyesült Államok egymásnak feszülését is szimbolizálta. Mi maradt ebből?

– Ez most is érezhető, de kevésbé, mert a különféle arab belső viszályok lehetetlenné teszik azt, hogy egyetlen, nagy, közös front legyen. Példaként említhető Szíria esete, ahol Oroszország Szíria, Asszad oldalán – áll Iránnal együtt, miközben a Szíria feletti hatalom megszerzéséért a Hezbollah, Oroszország és Irán még egymás ellen harcol, sőt még Törökországgal is folyik a küzdelem, hiszen mindegyikük szeretné megszerezni a hozzáférést a Földközi-tengerhez. Törökország harcol Iránnal „a legnagyobb muzulmán erő” cím elnyeréséért, és Szíriában egymásnak feszülnek ezek a frontok, ahol 6-8 érdekszféra ütközik, különböző kérdésekben másféle csoportosulásban. Az azonban nem valós forgatókönyv, hogy Törökország szeretné bekebelezni Szíriát, ugyanis, mivel NATO-tagország, korlátozott a mozgástere.

(A kép forrása: internet)

  • Belép-e Izrael a NATO-ba?
  • Nem hiszem, hogy belátható időn belül csatlakoznék Izrael a NATO-hoz, mert ezt a konfliktust a nemzetközi szervezet nem akarja felvállalni. Ennek ellenére Izraelnek sok egyezménye van NATO-tagállamokkal, illetve a NATO-val, és rendszeresen részt vesz NATO hadgyakorlatokon, együttműködik közös fejlesztésekben.
  • A Hamász támadása egyébként egy békefolyamatot is megakasztott, az Ábrahám-szerződésekét. Ez kinek állt az érdekében?
  • Az Ábrahám-terv elsődlegesen Irán érdekeit sérthette, mert ez alapján Izrael elsősorban a szunnita országokkal alakított ki területi rendezést, és ezeket az országokat az amerikai érdekszférához rendelte hozzá.

A rendezvény közönségének a kérdéseire is válaszolt a Tel-Avivban élő újságíró:

– Míg Izrael háborúzik, Európában és Amerikában is tüntetnek a palesztinok mellett, Izrael ellen. Mi ennek az oka?

– A tüntetők az eléjük tárt adatok alapján levonják azt a következtetést, hogy Izrael népirtást hajt végre, s ez ellen tüntetnek. Szerintem nem ez a probléma, hanem az, hogy sokan elvesztették a kritikus gondolkodás mikéntjét, véleménybuborékokban élnek, a közösségükben divat ezt vagy azt gondolni, és nincs igényük arra, hogy utánaolvassanak a tényeknek.

A szakértő hangsúlyozta, hogy aki kimegy tüntetni, véleményt alkot, az nézzen utána a tényeknek. Mindenkinek azt javasolja, hogy sokféle helyről tájékozódjanak, mindenféle médiumot olvassanak, és egyedül vonják le a következtetéseket. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy Izrael elkövette a hibát, ami felháborodást kelt, és okot ad a tüntetőknek: több millió palesztint tart megszállás alatt.

– Mi az oka?

– 1967-ben Izrael megszállt palesztin területeket, amikről nem akar lemondani. Nem annektálja, hanem megszállva tartja ezeket a területeket, miáltal milliók élnek alapvető emberi jogok nélkül. Természetesen igazságtalanság a kitelepítés, vagyis mindkét oldalnak igaza van a saját szempontjából, azonban a béke legnagyobb ellenfele az igazságkeresés. Béke akkor lesz, ha a megoldást keressük, nem pedig azt, hogy kinek van igaza.

– Vajon a tényekhez való ragaszkodás a jövőben semmibe vész? Létezik-e egyáltalán objektivitás?

– Szerintem mindannyiunknak kihallatszik a véleménye, ami teljesen rendben van. A kérdés az, hogy azt miként adjuk elő, teret adunk-e a másik véleményének? Ezért fontos az újságírók munkája, hogy utánajárnak-e alaposan egy-egy témának, érdekli-e őket az, és érzik-e a felelősségét annak, hogy mennyire alakítja a cikk olvasóinak tudását a témáról.

– A háború megmentette Benjamin Netanjahu miniszterelnököt?

– Netanjahu sok szempontból ugyanazt csinálja, mint Orbán Viktor Magyarországon a vészhelyzet bejelentése óta. A háború kitörése óta az izraeli miniszterelnök a háború árnyékában olyan törvényeket akar átvinni, amelyek nem támogatottak széles körben, sokkal inkább ütközők a társadalomban. Emiatt a társadalom egy része nem tudja Netanjahut teljes mellszéllességgel támogatni, bírálja, mert nem csak a háborúval foglalkozik. Az pedig, hogy ki a felelős azért, hogy a háború kirobbant, egy nagyon komplex kérdés. Fel kellene állítani egy vizsgálóbizottságot, amit a kormány egyelőre nem tett meg. Ki kellene vizsgálni például, hogy mi az, amit a hírszerzés tudott, és mit nem. Vagy megvizsgálni, hogy mennyire pontosan tudták azt, hogy melyik nap történhet a támadás, és amikor megtörtént, miért tartott olyan sokáig a katonaság válaszcsapása…Talán már sosem fog kiderülni, hogy miért így alakult a háború kitörése. A dátumot miért nem egyeztették pontosan Iránnal és a többi proxy-szervezettel, vagy hogy mennyire felelős a kormány, vagy éppen Netanjahu…

A több, mint kétórás beszélgetés által olyan nézőpontokat ismerhettek meg a találkozó résztvevői, amelyek tartalmazzák a konfliktus-övezetben élők mindennapi tapasztalatait. Ennek köszönhetően sikerülhet jobban megismerni a háború kiváltó okait.  A világpolitikai folyamatokat, a szövevényes kapcsolódási pontokat és a rendkívüli veszélyeket is rejtő konfliktust szemlélve, mindenképpen felvetődik a kérdés, hogy kiderülhet-e, kinek van igaza, van-e megoldás és lesz-e ebből valódi béke.

 „Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.”