Sokkolja, amit most Orbán tesz

Hogyan hat a politikára a koronavírus? Milyen politikai védekezési, vagy éppen támadó stratégiák születtek eddig? Még izoláltabb lesz a világ ezentúl vagy még globálisabb? Elsöpri-e a nacionalistákat és a populistákat a COVID-19? (A nyitó kép: Orbán Viktor miniszterelnök (b4) a koronavírus elleni védekezés keretében felállított akciócsoportok vezetőinek jelentését hallgatja meg a Karmelita kolostorban 2020. március 19-én este. MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)

Ezekről kérdeztük Judy Dempseyt, a Carnegie Europe Alapítvány vezető elemzőjét, az Európai Stratégia blogportál főszerkesztőjét, aki 40 éve követi hazánk sorsának alakulását.

Miként éli meg a korlátozásokat, ezeket a válságos napokat? – kérdezte először a Klubrádió riportere Judy Dempseytől, aki egyébként önszorgalomból tanulja magyart is, és azzal kezdte, az nagyon nehéz számára. Majd az aktuális közérzetét firtató kérdésre válaszolva elmondta, kibékült a koronavírus-járvány feltartóztatása miatt bevezetett szabályokkal, illetve az ebből adódó helyzettel.

– Rendben vagyunk, kimehetünk itt, Németországban is az utcára, persze meg kell tartani a javasolt távolságtartást. A gyerekkel kinn futunk, a kisebb boltok, pékségek, élelmiszer-áruházak nyitva vannak, de az emberek, azt látom, roppant óvatosak. Ugyanakkor ijesztő is, mert a tömegközlekedés változatlan, de a buszok szinte teljesen üresek. És persze az időseken tartjuk a szemünket, akik a legveszélyeztetettebbek. Az iskolák még zárva vannak, úgyhogy sok munkát ad most a család. De alapjában véve, tényleg minden rendben van.

De az élet önöknél is hamarosan visszazökken a régi kerékvágásba, ahogy a híreket halljuk?

– Nem vagyok ebben teljesen biztos, Angela Merkel (német kancellár) nagyon óvatos. Persze mindenkinek van véleménye, és ismerjük a konspirációs teóriákat is, de tényleg nem lehet még tudni, mi lesz. Azért tudjuk azt is, hogy Japán északi részén korábban teljesen feloldották a korlátozásokat, majd pár napja visszatért a járvány. Ezek figyelmeztető jelek. És persze, Judit tudja, ezek nagyon nehéz kérdések. Először is szerintem hinni és bízni kell a vezetőinkben. Abban kell bízni, hogy az igazat mondják. 

Németország eddig remek adatokat produkált. Angela Merkel valamit megint nagyon jól csinált… Vagy más az oka?

– Igen, ő tényleg megint jót lépett. Nem ígért semmit, nem tett szenzációs bejelentést, általában nem fordul a tv nyilvánosságához, nem nyilatkozgat. De amit a járvány elején láttunk tőle a rendkívüli tévébeszédében, az döbbenetes volt. Egyrészt – a tényeket teljes részletességgel ismertette, miközben az érzelmeket sem mellőzte. Azt mondta, sokat kockáztat az, aki nem figyel mások egészségére sem. Elmondta, hogy az orvosa is elkapta a koronavírust, ezért ő is két hétre önként karanténba vonult, és otthonról intézte az ügyeket. A beszédében semmi, de semmi politika nem volt. Csak a realitások.

Ezt viszont nem mondhatjuk el a mi kormányfőnkről. Ön is így látja?

– Ne is mondja, ez borzasztó! Egyenesen sokkoló! Ami a lényeg: nem is csak az, amit már 2010 óta látunk, hogy Orbán folyamatosan bővíti hatalmi jogosítványait, hanem az, hogy látva a parlament jogosítványainak a felfüggesztését, a parlament semmibevételét, és ezzel saját hatalmának további koncentrációját, bebizonyította, hogy valójában mennyire nem tiszteli, nem szereti a demokráciát. Hogy nem szereti a felelősségre vonást, az elszámoltathatóságot. Hogy nem hisz a saját országában, az emberekben. Ez nemcsak sokkoló, de az Európai Unió válasza roppant gyenge is.

Mit mond ön a rendeleti kormányzásról?

– Senkinek nincs szüksége ilyen rendeleti kormányzásra. Hitelt érdemlően és átláthatóan kell kormányozni. Párbeszédet kellene folytatni az emberekkel, mindenkivel. Ki fogja most őt ellenőrizni? Ez nagyon szomorú, hogy idejutott épp az az ember, aki véget akart vetni a kommunista rendszernek, és támogatta a berlini fal lebontását is 1989-ben, sőt az előtt is. Ő az, aki Magyarországot fél autokrata rezsimmé alakította át Európa szívében úgy, hogy közben az Európai unió és a NATO tagja is.

Hihetnek neki az emberek, amikor azt mondja, hogy a járvány elültével vége lesz ennek a rendeleti kormányzásnak?

– Ha egyszer már bevezettél egy rendszert, akkor nem fogod a régit visszaállítani. Ez az egyik. A másik: nagyon erős civil szervezetekre és egységes ellenzékre lenne szükség, akik együtt mondják azt, hogy meg fogjuk védeni és visszaköveteljük a demokráciánkat! A rendeleti kormányzás egy demokratikus országban – ez önmagában is ellenmondó állítás.

De az ellenzéknek nincsenek olyan eszközei, amelyekkel Orbán rendeleteit felülírhatnák, amivel kivédhetnék ezeket a támadásokat!

– Csakhogy az ellenzék már nagyon hosszú ideje gyenge és megosztott. Igaz, hogy mindvégig igyekezett megteremteni ezt az egységet, és most Budapest valóban fordulatot hozott ebbe a folyamatba, és mégis csak tíz évről beszélünk. Tíz év alatt nem sikerült erős koalíciót kiépítenie. Budapest megnyerése szerintem nem elegendő a további változásokhoz. De valóban, ebből a szempontból, különösen érdekes Magyarország. Mert Orbán felismerte a civilek erejét, és ezért adóztatja őket. Tudja, így törheti meg az erejüket. Felismerte, hogy a demokratikus társadalom alappillérét kell meggyengítenie, ez pedig nem más, mint az, hogy a saját állampolgárait támadja be és gyengíti folyamatosan.

Első beszélgetésünkkor említette, jól ismeri Orbánt. Lassan negyven éve. Azóta követi a pályáját?

– Így van 1987-től. Még ellenzékiségi korszakából, amikor kis csoportokban budapesti magánlakásokban tartottak megbeszéléseket ’89-ig. De nemcsak Orbánt, hanem Haraszti Miklóst és Demszky Gábort is ismerem abból a korszakból. Nagyon jól ismertem Heller Ágnest is. Tudom, hogy az ellenzékiség nem könnyű, egyszer fenn, egyszer lenn, és talán naiv is vagyok, de még mindig úgy érzem, Magyarország képes a változtatásra. De a volt kommunisták nem tudták véghez vinni a reformokat, ezzel teret adtak Orbánnak. De mindez már régen volt, nem lehet a múlt hibáira hivatkozni. Gyurcsány alatt sem sikerült jól strukturálni a politikát. Teljesen tiszta lappal kellett volna indítani a rendszerváltást.

De Orbán – a hatalom rendkívül sajátos megragadásával – hamar rájött, hogy a korrupciós ügyekre való hivatkozással borítani tudja a korábbi struktúrákat. De hát, ezek tényleg nagyon régen voltak, nem is érdemes talán erről beszélni! Azt viszont jól látjuk, mennyi mindent tett azóta Orbán a hatalomért.

(Az interjú itt folytatódik, tessék kattintani!)