(László József/Újnépszabadság jegyzete) Ma kicsit felhúztam magam egy előadást hallgatván arról, hogyan dőlt be a közszolgálati rádiózás és tévézés Magyarországon. Az előadásból nekem az derült ki, hogy az itteni újságírók alkalmatlanok a klasszikus BBC-típusú munkára.
Némileg indignálódva közbe is szóltam, hogy a közszolgálatiság nem bedőlt, hanem bedöntötték, mégpedig először 1994-ben, a rádiós újságírók politikai alapú tömeges elbocsátásakor, aztán a politika 1995 végén, az első médiatörvény megszavazásakor rúgott bele, amikor nem biztosították az ún. normatív finanszírozást, tehát azt, hogy tervezhető és garantált bevétele legyen a közmédiának, és ne legyen ez minden évben alku tárgya. (Bécsben ezt úgy mondták, hogy ha az Osztrák Rádió és Televízió (ORF) vezére nem akar köszönni a kancellárnak, akkor nem köszön, attól még az ORF pénze megmarad.)
Harmadszor akkor döntötték be, amikor megszüntették az előfizetői díjat, és végképp kiszolgáltatták a politikusoknak az intézményeket, a negyedik, a totális politikai uralom pedig 2010-től következett be és mára teljesedett ki, amikor párt- és kormánypropaganda-eszközt fabrikált magának a politika, amely közben sajtószabadságról papol…
