Tavalyi felmérések szerint a világlakosságának tizede cukorbeteg; csak Magyarországon 1,1 millióan. A világon 44 millióan küzdenek az Alzheimer-kórral. Magyarországon pedig, mintegy 220 000 demenciában szenvedő beteg él. Az Alzheimer-kóros betegek felénél az inzulinszint valamiféle zavara állapítható meg.
A 2-es típusú diabétesznek számos súlyos szövődménye lehet, ha a betegség már évek óta fennáll. Orvosok által széles körben elfogadott tény, hogy a 2-es típusú diabétesz és a túlsúly nemcsak a stroke és szívbetegségek, de az Alzheimer-kór kialakulásának is magas kockázati tényezője.
A legújabb kutatások viszont azt mutatják, hogy korábbra is visszavezethető ez a kapcsolat, és azt állítják, hogy már a cukorban gazdag étrend és a folyamatosan fennálló magas vércukorszint is megágyazhat az Alzheimer-kór kialakulásának.
Ez annál is érdekesebb, mert egyáltalán nem biztos, hogy azok az emberek, akiknek hosszú időn keresztül magas a vércukorszintje, cukorbetegek is lesznek, az viszont igen, hogy a cukor hatására hanyatlani fognak a kognitív képességeik, ami az Alzheimer-kór kialakulásához vezethet.
A 2-es típusú cukorbetegség általában felnőttkorban alakul ki, a nem megfelelő táplálkozás következtében jön létre és jellemzően az inzulinrezisztencia az első lépcsőfoka. De az inzulinszint-problémák az alzheimeres betegekre is jellemzőek; bizonyos kutatások közben ugyanis a betegek mintegy felénél egyértelműen megállapították az inzulinszint zavarát is. Ez kialakulhat az étrend hatására is, bár teljesen még nem tisztázott a folyamat, az mindenesetre tudható, hogy a magas cukortartalmú étkezés mellett vannak más hajlamosító tényezők is, például a genetika és bizonyos fehérjéket tartalmazó rostcsomók, amik inzulinrezisztenciát okozhatnak az agyban.
Így vagy úgy, de a végeredmény az, hogy agyunk glükózfelhasználása sérül. Ám pont ez a nagyon fontos különbség a hagyományos cukorbetegséghez képest: az Alzheimerrel kapcsolatban megállapított inzulin-felhasználási zavar nem a szervezet egészében, hanem kizárólag az agybanalakul ki. Emiatt kapta a 3. típusú diabétesz elnevezést, mert ez merőben másfajta cukorbetegség, mint az eddig ismertek. Úgy is emlegetik, az Alzheimer-kórt, mint az agy cukorbetegségét. Kialakulhat tehát a cukorbetegség nyomán is, de felléphet különálló egyfajta elszigetelt agyi cukorbetegségként is.
Az Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél az agyban egyfajta inzulinrezisztencia alakul ki, ami miatt az agy glükózfelhasználása elégtelenné válik. Agyunk is, mint szervezetünk egésze, az inzulin segítségével szabályozza a cukor mennyiségét a szövetekben, így, ha agyunk inzulinrezisztenssé válik, az agysejtjeinkben sem tud kialakulni és tartósan fennmaradni az optimális vércukorszint, ami egészséges működésükhöz szükséges.
A cukor, azaz glükóz, a szervezet egyik legfontosabb energiaforrása, elengedhetetlen az alapvető életfunkciók működéséhez. Így van ez agyunkkal kapcsolatban is: ha az agysejtek nem kapnak elég glükózt, az alapvető kognitív funkciók sérülnek, pl: a memória és a feladatmegoldó képesség. Ezzel meg is kezdődik a szellemi hanyatlás.
A cukorban gazdag étrenden kívül más folyamatok is okozhatnak inzulinproblémákat az agyban. Ezek pontos fetérképezéséhez még további kutatásokra van szükség, ami azonban biztos, hogy még az Alzheimer-kór kialakulása előtt, agyunkban először egy olyan állapot jön létre, amikor a vérben túl sok az inzulin (hiperinzulinémia); ez az állapot, tulajdonképpen az inzulinrezisztencia.
Amikor inzulinrezisztenssé válunk, szervezetünk, jelen esetben agyunk, nem tudja megfelelően hasznosítani a glükózt. Ennek a csökkent glükózfelvevő képességnek hátterében egyes elméletek szerint agysejtelhalás állhat, ami korlátozza az agy információtovábbító képességét, így okoz idővel szellemi hanyatlást.
Az Alzheimer-kórban szenvedők agyában elsősorban bizonyos rostszerű csomók okozzák ezt az elhalást. Ezek a csomók rendkívül nagy számban fordulnak elő a betegek agyában és egy tau nevű fehérjét tartalmaznak. Ez a fehérje felgyorsítja az agyi sejtek működését s a halálukat okozza. Így halnak el a betegek agysejtjei és így sérül agyuk információ-továbbító képessége.
Másik fontos tényező, ami agysejtelhalást okozhat, az Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél, a sejteken kívül megjelenő amiloid-plakkok. Amikor az immunrendszer észleli az amiloid-plakkokat, aktiválja az agy immunválaszát, ami igen sok ideig áll fenn, és egy olyan toxikus környezet alakul ki, amely szintén az idegsejtek pusztulásához vezet. De a béta-amiloid plakkok az agy inzulin-receptroaira is hatnak, és csökkentik az inzulinnal szembeni érzékenységét, ami idővel szintén inzulin-rezisztenciához vezethet.
Az inzulinzavarok és az Alzheimer-kór összefüggése egyszerre jó és rossz hír, hiszen, ha úgy vesszük, egy súlyos szövődménnyel több, amelytől az inzulin-rezisztenciával küzdőknek, illetve a cukorbetegeknek tartania kell…
De ha valóban egyfajta cukorbetegség az Alzheimer előszobája, akkor a legtöbb esetben a folyamat lelassítható, megállítható vagy talán vissza is fordítható, hiszen csak az agysejtek inzulinháztartását és vércukorszintjét kell helyreállítani, hogy a betegséget megszelídítsük.
A legjobb persze, amit tehetünk, mint mindig: a megelőzés. Ha kizárólagosan nem okolható is étrendünk az Alzheimer kialakulásáért, sokat javíthatunk esélyeinken, ha kiegyensúlyozott, rostban, vitaminokban, zöldségben, gyümölcsben gazdag étrendet tartunk, jellemzően sovány húsokkal kiegészítve, és rendszeresen mozgunk, hiszen a testmozgás is szabályozza vércukorszintünket.
A szűrővizsgálatok is nagyon fontosak! Egy kutatóorvos szerint, ha idejében sikerülne felismerni a hiperinzulinémiát, csökkenthető lenne az alzheimeres betegek száma, hiszen ebben a stádiumban még könnyen kezelhető a betegség. Ha pedig már kialakult a diabétesz vagy a demencia, orvosunkkal konzultálva a gyógyszeres kezelés mellett alakítsunk ki cukorbeteg-étrendet, hogy ezzel is támogassuk a gyógyulást.