Magyarországot is naggyá lehet tenni, ha megvalósul a Trump–Orbán barátságtól fűtött amerikai–magyar védelmi- és energiapolitikai együttműködés – erről beszélt a woke ideológiát és a kirekesztő gyűlöletet mellőzve az új amerikai ideiglenes ügyvivő, akit az amerikai vezetésű Magyar Külügyi Intézet úgy mutatott be, mintha nagykövet lenne.  (A nyitó képen az amerikai ügyvivő, Palladino és a külügyi intézet vezetője, dr. Pappin.)

Bemutatkozott az amerikai ügyvivő. Szokatlan, hogy úgy prezentálnak a nagyérdeműnek ügyvivőt, mintha nagykövet lenne. Ez volt ugyanis a benyomásunk, amikor Robert Palladinót, a frissen érkezett amerikai ideiglenes ügyvivőt a Magyar Külügyi Intézet ceremoniálisan, színpadi beszélgetésen mutatta be – méghozzá a nagyon elegáns, budapesti, VIII. kerületi Reviczky utcában álló Károlyi–Csekonics-palotában. Ügyvivőnek nem szokott ilyen hangsúlyos szerep jutni. Mi lehet a háttérben?

Meglepő volt az is, hogy bár már a múlt hónapban megérkezett az ügyivő, de hivatalosan csak április 7-étől foglalta el helyét, és másnap már közönség elé állt, hogy illusztris vendégeknek mondhassa el jövetele célját. Miért volt ez ennyire sürgős? – vetődött fel bennünk a kérdés. A meghívottak alapvetően a Budapestre akkreditált nagykövetek – a német például az első érkezők között tűnt fel –, első beosztottak, illetve a diplomáciai testület beosztottjai voltak. És a sajtót sem zárták ki a keddi eseményről.

Megütötte a fülünket, hogy az amerikai külügyminiszter, Marco Rubio mindössze hét napot adott neki a csomagolásra, úgyhogy alaposan össze kellett szednie magát, hogy magyar ügyekben tájékozottnak tűnjék. Ebből a szempontból a bemutatkozás meglehetősen jól sikerült, a diplomata tájékozottan emlegette a Mátyás templomot, Budai Vár az hatalmas rekonstrukcióját, beszélt a magyar koronáról, aminek hazahozatalát Carter elnöknek köszönhetjük. És nem volt kényelmetlen a számára a demokrata elnököt dicsérni. Valószínűleg ebből is levonható, nem hiába emlegetik karrierdiplomataként.

Egyébként Marco Rubio Trump első, elnöki mandátuma idején sem érezhette magát mellőzöttnek: főkonzulként szolgált Irakban, aztán hazahívták és a külügyminiszter-helyettes kabinetfőnöke, majd külügyi szóvivő is volt. Még előtte Ázsiában és a Közel-Keleten teljesített szolgálatot. Beszéli a kínai mandarint (!) és olaszul is tud. Nős, két lánya van. Egyébként a hétnapos felkészülési időt arra hozta fel példának, hogy Trump elnök nagyon gyors tempót diktál, nemcsak önmagának.

Furcsa párost láthattak az eseményre meghívottak: Palladino mellett a Magyar Külügyi Intézet elnöke, a szintén amerikai dr. Gladden J. Pappin foglalt helyet. (Az ám: mindeddig nem adott magyarázatot a jelenlegi magyar kormány, hogy miért amerikai a magyar intézet vezetője…) Megvolt az összhang a két amerikai között. Egy nyelvet beszélnek. Így is, meg úgy is. Palladino mindazonáltal nagyon alaposan felkészült a beszélgetésre, mert jóformán folyamatosan nézte a térdére szorított jegyzetét, hogy véletlenül se csússzék szövegébe egy „rossz” kifejezés, félremagyarázható kijelentés.

A bő fél órás beszélgetés közben egyetlen egyszer sem tért ki a NATO megváltozott szerepére, mindössze egyszer hangzott el a NATO-szövetségesek kifejezés – kritikus jelző kíséretében. Annál nagyobb nyomatékot kapott viszont a két, az USA és Magyarország közti védelmi-katonai együttműködés.

Palladino sejtetni engedte, hogy nagy eseményre készülnek azzal, hogy a jövő héten Magyarországra érkezik a Pentagon egyik miniszterhelyettese. Ilyen magas rangú, kétoldalú megbeszélésre az utóbbi időben nem került sor.

A beszélgetés visszatérő eleme volt, ami Pappin számára fontosnak látszott, hogy a Biden-kormány diplomáciai képviselete nem építette ki a hagyományosan elvárható, jó kapcsolatot a fogadó országgal, tehát Magyarországgal. Csak éppen azt nem tette hozzá, hogy ez nem a liberális demokrata nagyköveten múlott. David Pressman nevét egyszer sem kiejtve, jó néhányszor kifogásokat fogalmaztak meg vele szemben. Ám azt a korántsem mellékes körülményt tekintetbe kell vennünk, hogy ugyebár a magyar külügyminiszter egyszer sem hívta meg hivatalába, a külügyminisztérium épületébe be sem tehette a lábát. Fotó készült arról, hogy egyszer valami nyilvános helyen – kávézóban, étteremben? – titokban találkoztak, de a kormánynak esze ágában sem volt felvenni a hivatalos kapcsolatot az Amerikai Egyesült Államok ez év januárjáig Budapesten szolgált nagykövetével. Sőt, kifejezetten mellőzte a hivatalos politikai vezetés, minden bizonnyal azért, mert Orbánnak az alkotmányban is rögzített családmodelljétől messze állt a demokrata nagyköveté. Mark Palmer (1986–90) amerikai nagykövet óta kevés olyan diplomáciai képviseletvezető volt itt, akit valóban érdekeltek a vidék, a hétköznapi emberek, a mindennapok valósága. David Pressman viszont nemegyszer nyakába vette az országot, civil szervezeteket, jótékonysági intézményeket, iskolákat, egyetemeket keresett fel, hogy megismerje a magyarokat. És persze keményen bírálta a jogállam hiányát, a sajtó nagy részének kormányzati kontroll alá hajtását, a civilek elhallgattatásának politikáját.

Robert Palladino többször kiemelte, hogy újra kell éleszteni az amerikai–magyar kapcsolatrendszert, amiben nagy könnyebbség a hagyományoson is túlmutató Trump–Orbán-barátság. A nagy barátságra tekintettel nem esett szó arról, hogy Rogán Antal is jó barát, és csak kicsinyes bosszú miatt (ahogy azt a magyar kormány hangoztatja) kellett szankciót hozni ellene. Ugyanakkor még csak utalást sem hallottunk arra, hogy Rogán esetleg kikerülne a szankciók hatálya alól. Sőt, a világot megbotránkoztató Trump-féle vámtarifák említésekor sem került szóba, hogy a többi között a magyar közbeszerzések miatti korrupció is oka volt az uniós bűntetővámok kivetésének. Ezt a lesújtó korrupciós jelentést – a magyar kormány állításával szemben – nem David Pressman diktálta.

És ha már Európánál tartunk, akkor az ukrajnai béke kérdése összeköti a két vezetőt. Az ügyvivő itt beismerte, hogy olyan fázisba jutottak a diplomáciai tárgyalások, amelyeken – őszintén szólva – nagyon nehéz kiharcolni a tartós békét. A mostaninál is több erőfeszítésre van szükség – szögezte le Palladino.

A vezető diplomata azt is nagyon határozottan leszögezte, hogy Európának sokkal több felelősséget kell vállalnia a saját biztonságáért. Nem függhet Amerikától, ki kell építenie a saját védelmét. Egyértelművé tette, amit már a müncheni biztonsági konferencián az alelnök felvezetett, és amire Trump minduntalan figyelmeztet: Európa ne számítson Amerikára – legalábbis a következő szűk négy évben, amíg le nem jár a jelenlegi elnök mandátuma. Ennek ellenére cáfolta, hogy megromlott volna a kapcsolat Európa és Amerika között:

„Túlzó az a megállapítás, hogy szétváltak volna Amerika és Európa útjai. Ez egyszerűen nem igaz. Hisz’ közös a történelmünk” – utalt a világháború közös harcaira, a vérontásra, az áldozatvállalásra, és hangsúlyozta, hogy a nyugati civilizáció értékeit kölcsönösen elismerjük. Gyerekeink jövőjét is a közös útban látja. „Ma Amerikának erős és biztonságos Európa lehet az igazi partnere.”  Nem mellesleg a háború kapcsán beszélt arról is, hogy az oroszok elleni szankciók támogatásában számít hazánkra.

Szijjártó Péter legutóbb Londonban lepte meg hallgatóságát, amikor előadásában arról beszélt, hogy Trump elnök nyomásának engedve, megváltozik a magyar kormány szankciós álláspontja, ha kell, akkor nem vétóz többé Brüsszelben. A 180 fokos fordulatról nem kis cinizmussal számolt be a nemzetközi sajtó. Miután elég sok jó pontot szerzett a Kremlnél, most ideje Trumpnál is hasonlóképpen cselekedni… Egyet ide – egyet oda. 

Palladino ügyvivő az energiapolitikát az első helyen említette, amikor az amerikai–magyar kapcsolatok prioritásait sorolta. Rögtön konkrétumokkal is szolgált, mert rövid ittléte, gyakorlatilag kinevezésének hivatalos megkezdése előtt találkozott Lantos Csaba miniszterrel és Magyar Levente külügyi államtitkárral. Sőt, ellátogatott Paksra is. „A nukleáris fűtőanyag – fontos. Mert tudják, az energiafüggetlenség egyben a nemzetbiztonságot is jelenti.” – Arra viszont nem kaptunk magyarázatot, hogy az oroszokkal való atomenergetikai együttműködésből hogyan lesz amerikai, és egyáltalán miként értelmezhető állítása alapján a magyar szuverenitás kérdése. „Ellenben óriási növekedési potenciált látok a kisebb moduláris reaktorok kiépítésében” – jelezte az atomipari együttműködés új irányait. Ezek a kisebb reaktorok már működnek Tennessee-ben, Texasban és Wyomingban. Közölte:

„Nem látom annak okát, hogy Lengyelország és Románia után miért ne lehetne ilyeneket Magyarországon is megépíteni, különös tekintettel arra, hogy az autóipari akkumulátorgyártás felpörgetésével Magyarországnak különösen sok energiaforrásra van szüksége. Ebben amerikai vállalatok készek segíteni.” Tudomása szerint népes magyar delegáció készül Amerikába a kereskedelmi kapcsolatok bővítése céljából.

A beszélgetésen hallhatta a közönség a legnépszerűbb trumpi szlogent is, ami szerint Amerikát ismét naggyá kell tenni. Az ügyvivő örömmel nyugtázta, hogy Orbán Viktor is hasonlóképpen gondolkodik.

Optimizmusát azzal erősítette meg, hogy szerinte „az amerikai–magyar kapcsolatok magukban hordozzák az «aranykorszak» eljövetelét”. Biztató jelként értékelhető, hogy eközben nem beszélt woke-ideológiáról, nem érezte magára nézve is kötelezőnek a kisebbségek elleni orbáni gyűlölet hirdetését, nem beszélt ideológiai összetartásról. Ami persze lehet a problémák szőnyeg alá söprésének a jele is…