(Szerző: Hardy Mihály) Ki gondolta volna tíz évvel ezelőtt, hogy „füles-gulyáslevesnek” titulálják majd egy hétvégi német tévékabaréban a magyar miniszterelnököt? Vagy ki gondolta volna, hogy minden hölgykorosztály legszívdöglesztőbb filmszínésze, George Clooney majd elrettentő példaként említi az Orbán-rezsimet?

Tartok tőle, hogy a nemzetközi színtéren az Orbán-kormány közel jár ahhoz a kritikus tömeghatárhoz, amikor a sok-sok, pálfordulás, hitszegés és aljasság összeadódik, majd láncreakció-szerű válaszokat kelt. A baj csak az, hogy ennek az eredményére cseppet sem leszünk majd büszkék, mi magyarok!

Mostanában egyre kevésbé vagyok, vagy inkább lehetek büszke arra, hogy magyar vagyok.

Persze, tudom, a születés szerinti hovatartozás nem is büszkeség tárgya, hanem leginkább a sors különös szeszélye, bár azért nem mindegy, hogy az ember Tanzániában, Magyarországon vagy mondjuk Norvégiában látja meg a napvilágot. Azt is szögezzük le gyorsan, mielőtt valaki gondosan félremagyarázza, hogy embernek egyformán ember, akárhol látja meg a napvilágot. Csak éppen az életkilátásai nem ugyanazok. Egészen mások ezek a kilátások, ha maszáj legénynek, alföldi magyarnak vagy éppen vörös vikingnek születik az ember. A történetem azonban másról szól.

Arról, hogy tíz év nemzeti-kereszténynek csúfolt kormányzás után, külföldön egyre inkább a korrupt csalókkal, a kiszámíthatatlan hitszegőkkel, és a mindezt eltűrő megalkuvókkal azonosítják azt, hogy magyar. Ez is az Orbán-kormány tízéves mérlegéhez tartozik, kérem szépen. Tessék ezzel is szembenézni, drága honfitársaim!

Ki gondolta volna tíz évvel ezelőtt, hogy „füles-gulyáslevesnek” titulálják majd egy hétvégi német tévékabaréban a magyar miniszterelnököt, akiről egy boldogabb korban azt sem tudja a derék bajor hentes vagy a stuttgarti gépszerelő, hogy egyáltalán létezik, hogy a világon van.

Vagy ki gondolta volna, hogy minden hölgykorosztály legszívdöglesztőbb filmszínésze, George Clooney majd elrettentő példaként említi az Orbán-rezsimet, tűpontosan idézve, hogy Magyarországon elhallgattatják a szabad sajtót! Igaz, kedves Klubrádió hallgatók? Meg hogy az adóhivatal drákói szabályaival sújtják a cégeket és démonizálják a kisebbségeket a szélsőjobb térfelére kacsingatva. Mindezt annak az amerikai filmszínésznek a szájából kapjuk meg, akinek igazság szerint azt sem kellene tudnia, hogy Magyarország egyáltalán a bolygón van, nemhogy kicsoda a rezsim vezetője. Nincs ez így jól…

Létezik a fizikában a kritikus tömeg kifejezés, ami cseppet sem a rendszerrel elégedetlen szavazókkal azonos. Arról a helyzetről van szó, amikor egy-egy, külön-külön veszélytelen anyagból olyan mennyiség gyűlik össze, ami már kiszámíthatatlan, robbanásszerű változásokat hoz magával, például az atomfizikában. Tartok tőle, hogy a nemzetközi színtéren az Orbán-kormány közel jár ehhez a kritikus tömeghatárhoz, amikor a sok-sok, pálfordulás, hitszegés és aljasság összeadódik, majd láncreakció-szerű válaszokat vált ki.

A baj csak az, hogy ennek az eredményére cseppet sem leszünk majd büszkék, mi magyarok! És a kilátásaink sem a legjobbak…