Átmenet – Május 9-től a mozikban a „Leonardo 500”

Sfumatónak nevezik azt a különleges technikát, amellyel Leonardo da Vinci képeit festette. Lényege a lágy és éles részletek összemosása, fátyolos átmenete. Hasonló „átmenet“ volt jellemző a zseni életére és a munkásságáról most készült filmre is. (Cikkünk képeinek forrásai: www.repubblica.itwww.mentelocale.itwww.mymovies.ithttps://vkalendare.com)

Leonardo egész életében határokat lépett át, ahogyan már gyerekkorában is valahol a nagypolgári és a házasságon kívül születettekre váró lét közötti furcsa mezsgyén mozgott. A Pannonia Entertainment forgalmazásában, „A művészet templomai”-sorozat legfrissebb elemeként hamarosan bemutatandó film pedig folyamatosan a szép és a jó, a dokumentum- és a művészfilm határán billeg.

A rendező, Francesco Invernizzi (aki a jövő heti díszbemutatóra Budapestre érkezik) cseppet sem ismeretlen e sorozat kedvelőinek, hiszen producerként az ő nevéhez fűződnek a legsikeresebb részek, köztük a Vatikáni Múzeum, a Firenze és az Uffizi-képtár és a Raffaello – A festőfejedelem című 3D-filmek is, de talán szerencsésebb lett volna ez esetben is másra bízni a rendezés kényes feladatát, hiszen Leonardóról filmet készíteni ugyanis hatalmas kihívás. Invernizzinek nem sikerült tökéletesen megoldania a magára osztott feladatot, habár ez az alkotás így is kihagyhatatlan a kultúra iránt érdeklődők számára.

Szebbnél szebb tájakon repít végig bennünket a rendező, pazar operatőri munkával megkomponált jelenetek sorával illusztrálva azt, hogy Toscana, majd Lombardia természeti és emberkéz alkotta csodái miként hatottak Leonardóra, miként tették fogékonnyá csaknem minden iránt, amit csak hosszú élete alatt látott és tapasztalt, és a megfigyelteket miként rakta újra egybe hol művészeti alkotásokká, hol az életünk jobbítását szolgáló találmányokká.

Azt hihetnénk, hogy a kódexeknek nevezett, csodás ábrákkal ellátott, mintegy nyolcezer oldalnyi napló, amit Leonardo az utókorra hagyott, és amely mintegy képregény módjára mutatja be munkásságát, nagyszerű háttér lehet egy róla szóló filmhez. Ám ez esetben a rendező kissé beleveszett ebbe a végtelennek tetsző alapanyagba, így az alkotás nem áll össze egységes művé. Inkább olyan érzést kelt, mintha egy kaleidoszkópba néznénk, amelyet meg-megrázogatva a lángelméből kipattanó újabb és újabb szikrák ugrálnának a szemünk előtt.

Nem lineáris a történetvezetés, inkább csak bele-belepillantunk Leonardo da Vinci felfoghatatlanul gazdag gondolatvilágába és alkotásainak nemkülönben sokszínű tárházába, ezért ne is úgy nézzük tehát ezt a filmet, mintha egy krimit vagy egy életrajzi filmet néznénk, hanem inkább úgy, mintha egy művészeti könyvet lapozgatnánk, amelyet bárhol nyitunk is ki, gyönyörű és érdekes dolgokat találhatunk benne.

Persze elképesztően nehéz másfél órában bemutatni a világ valaha élt legkíváncsibb és legzseniálisabb emberét, aki szinte minden elképzelhető területtel foglalkozott az anatómiától a zenéig, a térképészettől a repülésig, a hadászattól a tájépítészetig, miközben „mellékesen” festegetett, sőt szobrokat is alkotott.

A rendező bevallva-bevallatlanul Leonardo életét és művészetét alig-alig érinti, habár néhány pillanatra valamennyi ismert festményt, sőt a halálának 500. évfordulójára most eredeti méretben megvalósított lovasszobor-tervet is felvillantja, ugyanakkor – egy művészeti film esetében igen szokatlan módon – Leonardo találmányai kapcsán bemutatja a mai Olaszország műszaki-technikai „nagyszerűségét“, a metróépítéstől a nehézbúvárokon át a vadászgépgyártásig. Ezek a túlságosan hosszú és túlságosan lelkes részletek inkább egy populista propagandafilmbe valók, mint egy ilyen, máskülönben nagyon színvonalas, művészet-népszerűsítő alkotásba.

Nagy kár értük, mert így a Leonardo 500 inkább csak szép, mintsem jó film, ám ezzel együtt se hagyja ki senki, mert a már említett káprázatos tájak mellett a festmények és grafikák ilyen hatalmas méretű, nagy felbontású, részletekben gazdag megjelenítése önmagában is szemkápráztató élményt kínál, amihez számos értékes, még a Leonardót jól ismerők előtt sem feltétlenül ismert információ járul.