Egymilliárd dollár gyűlt össze nem egészen két nap alatt a leégett párizsi Notre-Dame újjáépítésére: Európa, a világ minden részéből, hívőktől és nem hívőktől, keresztényektől, urambocsá’ hivatalos és nem hivatalos zsidóktól, és a többiek között a jelek szerint magyar ateistáktól is.
Szeged városa például (jaj, istenem, az MSZP-s Botka László ott a polgármester!) 10 ezer euróval száll be a Notre-Dame újjáépítésébe; a Tisza-parti város így viszonozza, hogy száznegyven éve Párizs segítséget nyújtott a nagy árvíz után Szeged újjáépítéséhez.
Íme: ez kézzel fogható globális szolidaritás annak megmentéséért, ami szívszorongatón példázza azt, amit valójában az európai kultúra jelent mindannyiunknak. Ha tetszik azért, ami az ebben a kultúrában történelmileg egyesült európai nemzetek (de jó név lehetne a Dobrev Kláráék által naponta ajánlott Európai Egyesült Államok elnevezés helyett) közösen örökbecsű egyházi, építészeti s egyben spirituális kincsét – történetesen a francia Párizsban sújtotta.
És ezzel egy időben tartja szükségesnek Semjén Zsolt kereszténydemokrata „magánemberként” azt mondani a tűzvészről, hogy „ebben a francia szekularista egyházellenes politika vastagon benne van”. Bővebben: „Én ebben egy tragikus szimbólumot látok. Az a Franciaország, amelyik megtagadta – mint az egyház legidősebb leánya, úgy hívták régen Franciaországot – saját történelmét, megtagadta önmagát, megtagadta saját kereszténységét és hitét, ez az égő templom valahogy kifejezi azt az apokaliptikus értékvesztést, aminek a nyugati világban tanúi lehetünk. Adja isten, hogy ez a tragédia egy olyan jel legyen, ami felrázza a francia nemzetet és nemcsak a templomnak az újraépítése tekintetében, hanem a saját nemzeti önbecsülésük, a saját történelmük, a saját franciaságuk, a saját kereszténységük tekintetében.”
A szívem szakad bele!
Billy Graham, a tavaly 99 évesen elhunyt legendás amerikai prédikátor mondta Budapesten, a zsúfolt Népstadionban, anno, 1989-ben: „Csak a fanatikusoktól ments meg, Uram, minket!” Itthon és mindenütt a nagyvilágban.
Nagy bajok, katasztrófák idején meg különösen – mondom én, itt és most…