Máig tart a vita, van-e létjogosultsága az atomenergiának? Az Energiaklub Szakpolitikai Intézet és Módszertani Központ ma online sajtóbeszélgetésen két tanulmányt adott közre az atomenergia hátrányait bizonyítandó. Az Energiaklub két tanulmánya igyekszik eligazítani a fogas kérdésekben
Az atomenergia a 21. században több problémát gerjeszt, mint amennyit megold – derül ki az Energiaklub elemzéseiből, amelyek az atomenergia működési anomáliáiról szólnak. Ugyanakkor, mint a tanulmányok szerzői is hangoztatják, a nukleáris energiatermelés nem csak a mérnökök, a műszaki emberek területe – ahhoz a közgazdászoknak, környezetvédőknek, a zöldmozgalmaknak is hozzá kell szólniuk.
Ebből az is következik, hogy az energiakérdések – legyen szó atomenergiáról, vagy a megújulókról – sem pusztán technikai, technológiai problémák, hanem környezeti és mindenek előtt hatalmi kérdéseket is felvetnek. Sok milliárd dollárt megmozgató érdekcsoportok, nagyvállalatok működnek mindkét oldalon, azaz az atomenergiát ellenzők és az azt támogatók mögött. Mint a tanulmányokból is kiderül, szerfölött szerteágazó és bonyolult folyamatokról van szó, amelyekbe a nagypolitika is beleszól.
Az első tanulmány az atomerőművek működtetésekor keletkezett sugárzó hulladékok tárolásának súlyos problémáiról szól. Mint kiderül, Magyarországon például a tanulmány szerzői szerint nincs olyan kőzet, amely nagyon hosszú távon garantálhatná a benne vájt helyiségekben az atomhulladék biztonságos tárolását vízbetörés, kimosódás veszélye nélkül. És itt évszázadokban, ha nem évezredekben kell gondolkodni.
A második tanulmány az atomenergia működési anomáliáiról szól. A magyarországi helyzetről is szólva rámutat: az atomenergia-források használata 100 százalékos importfüggőséggel és idegen országoknak (az Oroszországi Föderációnak) való kiszolgáltatottsággal jár. Továbbá: a szerzők állításai szerint rossz energetikai hatékonyság, elavult technológia, magas költségek és kockázatok jellemzik az atomerőműveket. Egy atomerőmű mindig kiemelt célpont lehet egy esetleges fegyveres konfliktusban.
A tanulmány szerzői megjegyzik, hogy a Paks-1 reaktorait még az esetleges támadó gépek kamikaze becsapódásától is csak korlátozott módon védik, és a drónok elterjedése új veszélyforrást gerjeszt. A tisztánlátást elhomályosítja a némelykor szükségtelen titkolózás, a viták elfojtása.
Vitatható és tisztázatlan témákat is érintenek. Erre példa a hagyományos (atom-, illetve fosszilis energiaforrású) erőművek működése, amely az egyik tanulmány szerint „rugalmatlanul” állandó, „zsinóráramot” szolgáltatnak, ezzel zavarják az időszakosan működő, megújuló (szél, nap) energiaforrásokkal működtetett rendszereket. Úgy vélik, hogy a centralizált, nagy erőműveken alapuló (atom- és hagyományos) energiatermelési rendszer már sokáig nem tartható fenn.
Joggal érvelnek amellett, hogy a nagy rendszerek bizonyos tekintetben antidemokratikusak, a háztartások ki vannak nekik szolgáltatva. Ha a háztartások átállnak a megújulókra (napelemek), ez a kiszolgáltatottság csökkenthető, emelik ki. Ugyanakkor a tanulmány szerzői nem reagálnak a világgazdaság szerkezetváltására, Kína, mint a világ műhelye szerepének csökkenésére. Ebből az is következik, hogy a fejlett nyugati országok, Európa, Észak-Amerika ismét „hazahozzák” az ipari termelés egy részét, amelyhez állandó, megbízható energiaforrásokra, „zsinóráramra” van szükség, ami ismét javítja az atomenergia-termelés fennmaradási esélyeit.
A nukleáris forrásokból (izotópokból) kinyert energiának, mint minden, jelenleg ismert energia-forrásnak vannak előnyei és hátrányai. A világ egyik vezető szakportálja, a power-technology.com három három előnyt, illetve hátrányt jelöl meg.
Előnyök:
1. Alacsony CO2-kibocsátás. Az atomenergia minden előállított gigawattóra (Gwh) energiamennyiséggel 29 tonna szén-dioxidot is termel. A napenergia-erőműveknél ez a mérőszám 85, a szélerőműveknél 26 tonna.
2. Folyamatos energiatermelés, ellentétben a szél, vagy a napenergia-erőművekkel.
3. Olcsóbb üzemeltetni, mint a szén, vagy gáz-erőműveket.
Hátrányok:
1. Ha baleset történik, nagyon nehéz, drága és veszélyes kezelni, lásd a világ három legsúlyosabb erőmű-katasztrófáját: Three Miles Island (1979), Csernobil (1986) és Fukushima (2011) súlyos atom-baleseteket.
2. Sugárzó atomhulladék. Évi 34 000 köbméternyi, nehezen tárolható, veszélyes anyag keletkezik a világban az atomerőművek üzemeltetésével.
3. Elképesztően drága, sok tízezer millió dollárba kerül egy átlagos teljesítményű atomerőmű felépítése.
Az Energiaklub Szakpolitikai Intézet és Módszertani Központ korrektül jelzi, hogy az atomenergiával kapcsolatos nehéz kérdésekben nem középen áll, hanem egyértelműen a megújulók oldalán. Ezt jelzi a honlapján található tevékenység-meghatározás: „…Célja a fenntartható energiagazdálkodás megteremtése, az energiafogyasztás csökkentése és a megújuló energiaforrások dominánssá válása…”
Azaz, mint a sajtóbeszélgetésből, illetve a két tanulmány online ismertetéséből kiderül: rendkívül sokrétű, komoly nemzeti, szövetségi érdekeket érintő problémáról van szó. És a nemzetközi környezet is változik. Joe Biden új amerikai elnök, aki egyértelműen a „zöld” energiaforrások híve, nem zárja ki az atomerőműveket a jövő energiaszolgáltatói közül. Hasonló nézeteket vall Boris Johnson brit kormányfő és az Európai Unió vezetőinek egy része.
Ugyanakkor nincs egységes, érvényes EU-szintű, a valamennyi tagország által elfogadott atomerőmű leállítási program. Franciaország, az EU leginkább atomenergiára ráutalt országa 2035-ig az atomenergia részét a villamosenergia-termelésben a jelenlegi több mint 70 százalékról 50 százalékra csökkentené.
Ezzel a gonddal például Európa legerősebb gazdasága, Németország is nehezen birkózik meg. Jövőre (!) le kellene zárni az összes német atomerőművet, ám az ország vezetői közül sokan kitolnák a határidőt. Egy évvel a lezárás előtt Németországban még hat atomerőmű van a német energiaszolgáltató rendszerre kapcsolva.
És az atomerőművet nem úgy állítják le, mint amikor az ember kimegy a konyhából és lekapcsolja a villanyt.