(Hajnal László/ujnepszabadsag.com) Végre a kastélyok sorsa is rendeződik. Sok, álmatlan éjszakát okozott Lázár Jánosnak, hogy a kastélyok még nincsenek a rokonok és haverok, de főleg a főnök tulajdonában. Pláne úgy, hogy az adófizetők több tízmilliárdért már felújítottak néhányat, ne kelljen kőművesmunkákkal, festéssel, glancolással vesződnie a neres arisztokráciának a birtokbavétel előtt. Ráadásul saját pénzből! Na, ne má!

Lázár tekintetes úr egyelőre 48 kastély átadását verte keresztül a 135 bátor fideszes képviselő kollaborációja mellett és megelégedésére, ők kedvezményes belépőt kapnak majd az objektumokba. Idő hiányában nem piszmoghatunk mind a 48 kastély ingatlanpiaci körbejárásával, érdemes egyet kiragadni, amire egyébként Lázár főméltóságú úr már korábban is szemet vetett. Ez biz’ a szabadkígyósi Wenckheim-kastély, amit Lázár nagyságos úr hozzácsapott volna az általa igazgatott ménesbirtokhoz, hogy legyen honnan irányítani a gazdaság marháinak és lovainak wellness-kényeztetését.

Elmélyedve a Wenckheim-kastély felettébb szórakoztató történetében, az egyöntetűen kijelenthető, hogy tudtak élni Lázár excellenciás úr elődei is. Bizonyos Wenckheim Krisztina grófnő például egyáltalán nem kívánta megkötni a kastély tervezésével megbízott Ybl Miklós kezét, hadd szárnyaljon a fantázia. A budapesti Operaház megálmodójától mindössze annyit kért a grófnő, hogy a kastélynak legyen annyi ablaka, ahány napja van az évnek, legyen annyi szobája, ahány hét van az évben, bejáratban viszont megelégedett az évszakok számával.

Az 52 szoba már akkor is sztenderdnek számított faluhelyen, a 365 ablak, illetve pucolásuk pedig egy új iparág meghonosítását eredményezte Békés megyében. Miután Wenckheimék és köreik két világháborúba is benevezték a térség és az ország lakosait, a család egy része menekülésre adta a fejét, s így a kiürült kastélyt a komenisták kénytelenek voltak egy középiskola nebulóival benépesíteni.

Na, ennek a közösködési vircsaftnak vetett véget Lázár nemzetes úr, hogy végre az arra érdemesek tulajdonába kerüljön a Wenckheim-kastély is. Az átadás előtt persze gondoskodni kellett az 52 szobás vityilló kipofozásáról, amihez mi, adófizetők 1500 milliót dobtunk össze, további 1700 millióval Brüsszel szállt be, hogy fordulnának fel a rohadt smucigok.

Némi durcáskodást keltett Lázár lófőben, hogy az azóta megbukott Novák Katalin elnök asszony, sőt még az alkotmánybíróság is büdösnek ítélte a társadalmi igazságosság és a keresztényi mértékletesség újabb kiterjesztését. A problémát aztán azzal orvosolta a nemzeti dohányboltok fejedelme, hogy írásba adják: korlátozás nélkül látogathatók majd a kastélyok és a hozzájuk tartozó parkok.

Ezzel minden akadály elhárult a „Szia, uram, kell egy kastély?” örökbefogadási program elől. Többen látni vélik például, hogy a kastélyparkba látogatók korlátlanul barátkozhatnak majd az oda rendszeresített pitbullokkal és tekesekkel. És persze az is életszerű, hogy a kastélyban fog téblábolni a pórnép az ötórai tea idején, amikor Tiborcz főméltósága eltartott kisujjal ozsonnázik, miközben Récsöl tekintetes asszony azzal feddi meg az asztal körül futkosó lurkóit, hogy már megint nem köszöntek vissza a kalapjukat a küszöbön gyűrögető alattvalóknak.

Szép új világ, azzal megtetézve, hogy az új tulajdonosok a kastélyok fenntartásához, további csinosításához is közpénzt igényelhetnek majd legalább 40-60 millákat évente, nehogy a saját számlájukról kelljen utalgatni.

De, hogy a jó hírt se titkoljuk el a puszták népe elől, már megjelent a hirdetmény. Azon honfitársaink, akik lecsúsznak egy zsíros, kínai akkugyáras robot lehetőségéről, azok elszegődhetnek napszámba és cselédnek Lázár tekintetes úrhoz, rokonaihoz, haverjaihoz. A felvétel már elkezdődött. A jelentkezéseket „Négy láb jó” jeligére várják a kastélyokban…