Autoriter hatalmi játékok

(Pompéry Judit, Berlin) A magyar kormány korlátlan ideig érvényes szükséghelyzeti-törvényével kiiktatta az törvénykezést és a jogállamot – az EU-nak sürgősen lépnie kell.

A fenti címmel közölt cikket Paul Hockenos Berlinben élő amerikai újságíró tollából az IPG (Internationale Politik und Gesellschaft), az SPD-közeli Friedrich Ebert Stiftung politikai alapítvány online hírportálja. (A cikk eredetije itt; tessék kattintani!)

Mint a szerző írja, a koronavírus megfékezésére szerte a világon születnek megszorító intézkedések. Ezek a bejáratott demokráciákban is veszélyeztetik a demokratikus normákat. Magyarországon elsőként most egyértelműen teljhatalomra törő próbálkozás történt: Orbán Viktor, Európa összes populistájának példaképe olyan törvényjavaslatot terjesztett elő, amellyel a parlament felhatalmazza, hogy időbeli korlátozás nélkül rendeletekkel kormányozzon a jövőben. Ez a mindenre kiterjedő hatalom, amivel a kormány megkerüli a törvényhozást és ellenőrizni tudja a médiát, túllép minden eddigi európai szükségrendelkezésen.

A korlátlan ideig érvényes és mindenre kiterjedő szükséghelyzet idején az olyan valótlan vagy csúsztatott tények közlése, amelyek veszélyeztetik az eredményes védekezést és/vagy zavart, zavargást kelthetnek, öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújthatóak. A szükséghelyzet akkor ér véget, amikor a kormány úgy ítéli meg, hogy elmúlt a vészhelyzet. Ezalatt nincsenek választások, sem népszavazás.

A szerző idézi Bozóki András politológust, aki szerint 1-3 hónapi érvényesség esetén a törvényt akár az ellenzék is megszavazta volna. Bozóki tart attól, hogy Orbán élethossziglan kívánja magát bebetonozni a hatalomba. Lejárati idő nélkül a törvény a maradék demokrácia felszámolását is lehetővé teszi.

A szerző idézi Andor László közgazdászt. A volt EU-biztos szavai szerint Orbán eddig sem hagyott ki egyetlen lehetőséget sem hatalmának apránkénti konszolidálására.

Brüsszelben Christian Wigand, az Európai Bizottság szóvivője azonnali reakciójában hangsúlyozta, hogy minden intézkedésnek szükségszerűnek és mértékletesnek kell lennie. Demokráciák nem létezhetnek független média nélkül. A szükségintézkedéseket korlátozni kell a válság idejére.

A magyar rendelkezések nem csak szigorúbbak, mint bárhol másutt Európában, de mindenféle szakmai, társadalmi, politikai egyeztetés nélkül születtek – szemben pl. Németországgal, ahol szoros egyeztetés történt a 16 tartományi miniszterelnökkel. Andor szerint a törvény komoly fenyegetés az újságírók számára, hiszen minden a kormányétól eltérő nézőpontot, véleményt, leközölt tényt a kormányzat rémhírnek minősíthet és börtönnel büntethet.

Különösen válsághelyzetben fontos a szabad sajtó. A kormány mindent megtett azért, hogy a vírusjárványt a menekültek és az egyébként az országban tartózkodó külföldiek nyakába sózza. Ezt a hazugságot sikerült a “444” internetes hírportálnak lelepleznie. Ezzel szemben a kormány komoly hibákat vétett, sokáig tétel volt, illetve későn reagált a veszélyre.

A Princeton Egyetem szociológiaprofesszora, Kim Lane Scheppele az Orbán-kormány Achilles-sarkának nevezi a színvonal alatti magyar egészségügyet. Állami finanszírozás hiányában kb. 5000 orvos és még több ápoló hagyta el az országot, és a jelenlegi törvény semmivel sem járul hozzá, hogy az egészségügyi rendszer megjavuljon. Szerinte a törvény szabad kezet ad Orbánnak a lakosság elleni fellépésre abban az elkerülhetetlennek látszó esetben, ha a lakosság a veszteségek ellen fellázadna – ahelyett, hogy megvédené a veszteségtől. Orbán hatalma lehetővé teszi, hogy bezárja a lakosságot. Ehhez ad diktatórikus felhatalmazást a törvény, amit a kormányfő felhasználhatna a hatalmon maradáshoz.

A magyarokon kívül van elég hasonló felfogású nacionalista-populista, aki szintén megpróbál majd Orbán nyomdokaiba lépni. Más kormányok is szimpatizálnak az erős, illiberális állam gondolatával mint pl. Lengyelország, Csehország és Szlovénia. Ezek is felhasználhatják a vészhelyzetet a szabadság korlátozására, hatalmuk további kiépítésére, az ellenzék és a civil társadalom kritikusainak elhallgattatására. A szükségtörvények a krízis alatt normalitássá válhatnak, amit utána nehéz lenne visszacsinálni.

A szerző kiemeli: fontos, hogy az EU védekezzék azon autoriter államok ellen, amelyek a Covid-19-krízist hatalomkiépítésre használják. Az eddigi figyelmeztetések túl elővigyázatosak, amint az európai kritikai is gyenge volt a magyar és lengyel antidemokratikus fejlődéssel szemben. A Magyarország és más országok ellen fellépés a világjárvány idején még nehezebb. Ha azonban ezek az országok még inkább illiberális államokká válnak, az magát az uniót áshatja alá. A brüsszeli lépéseknek nem szabad a krízis befejezéséig váratni magukra. Bármennyire nehéz is: még mindig könnyebb lesz azonnal lépni, mint az autoriter hatalmi játékokat egy év múlva visszaszorítani.

Eddig a cikk.

A szerzőnek minden szavával egyetértek. Sajnos azonban nem konkretizálja, hogy mik lennének az azonnali, jogilag lehetséges, egyben hatékony, eredményes lépések, amelyekre Brüsszelt biztatja. A kritika fontos, de kijelenteni, hogy valami nem jó, az nem elég.

Esetleg tanulmányozni kellene Orbán módszerét. Példának javaslom az új Művészeti Akadémia történetét. Megtanulni, hogy miként lehet kiüríteni a mára időszerűtlen szabályok korlátozta unió héját.Ezzel egyidejűleg az alapító régi/új tagok létrehozhatnának egy újabb európai államcsoportot életképesebb, a mai világra alkalmasabb szabályzórendszerrel (újabb Római Szerződés), ide átmenteni az EU anyagi eszközeit, majd meghívni az új szervezetbe azokat az államokat, amelyekkel a jövőben a demokratikus mag együtt kíván működni. Vagy valami hasonló…