Nemzedékek nőttek föl azóta, hogy Timár József (1902–68) zseniálisan keltette életre Willy Lomant. Bár Keleti Éva híres fotójára még sokan emlékeznek, a mai fiataloknak aligha mond valamit is a hajlott vállú-hátú, két, hatalmas bőröndöt cipelő, idős ember. (A képeket Okolicsányi Zoltán készítette.)
Az évtizedekkel ezelőtti „klasszikus ügynök”: Timár József alakításában. (Foto: Keleti Éva.)
Arthur Miller világhírű darabja ma másért aktuális, mint annak idején volt. Eltérő volt abban az időben a fiú–apa viszony, és az is meglepte az akkori nézőket, hogy Amerikában nemcsak gazdagok, hanem egyik napról a másikra élő kisemberek is élnek ám.
Ugyanakkor a mű mondandója örök.
Megjósolható: a pesti Centrál Színházba özönlenek majd a nézők, hiszen az Ügynök előadásain igazi sztárparádé várható amellett, hogy Alföldi Róbert rendezései eleve vonzzák a közönséget, és ha hozzá Stohl Andrást meg Balsai Mónit kérte föl főszereplőnek a rendező, akkor különösen vonzó programnak ígérkezik az előadás.
A mai rendezői koncepció teljesen eltér a klasszikustól. Az egykori ügynököt átformálta a rendező, miáltal Willy Loman egy ereje teljében lévő, középkorú apaként jeleik meg, aki nem tudja a feladatát teljesíteni, hogy megfelelő életet teremtsen a családjának. Ám ahelyett, hogy szembenézne a hibáival és gyengeségeivel, elhazudja a valóságot.
A darab főszereplői – Stohl András, Balsai Móni, Fehér Tibor és Szécsi Bence – mellett olyan nagyszerű színészeket láthatunk az előadásban, mint Földes Eszter, Kocsis Pál, Puskás Dávid és László Zsolt.
Arthur Miller akaratos utazó ügynöke, Willy Loman 1949 óta járja a világ színpadjait. Töretlen sikere annak köszönhető, hogy évtizedek óta mindig tudnak vele azonosulni a nézők. Willy egy jobb, sikeresebb jövő reményében végigküzdi az egész életét, és idősebb korára sem képes pihenni. Továbbra is vágyik az elismerésre, nem hajlandó beletörődni a kudarcba.
Nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy ő legyen az, akinek nem jött össze, akinek nem sikerült. Kiégett, elfáradt, mindig újabb és újabb falakba ütközik, mégis hiszi, hinni akarja, hogy ha a győzelem ma még nem is következett el, holnapra biztosan elkövetkezik. Csakhogy a talaj fokozatosan kicsúszik a lába alól, fejében összekeveredik a múlt, a jelen és a kilátástalan jövő.
Nem érti, hogy mi történik vele, csak azt tudja, hogy nem akarja, hogy így legyen. Willy Loman egy rettenetes apa, egy lelkileg összetört ember. Olyan, aki végighazudja az életét. Önmagának is, a feleségének is és a gyerekeinek is. Ezáltal őket is belekényszeríti egy hazugságspirálba. Ez a szerep kicsit olyan nekem, mint egy terápia, ahol a rendező, Alföldi Róbert a pszichológus.
Stohl András mondja: „Egy sor darabbéli helyzet szembesülésre kényszerít, és annak átgondolására, hogy egy apa mit ad tovább a gyerekeinek. A színpadi gyerekeim, Fehér Tibor és Szécsi Bence tehetséges, fiatal színészek, akikkel öröm együtt játszani. A feleségemet, Balsai Móni alakítja, a rá jellemző finom érzékenységgel.”
„Az én karakterem, Linda, egy erős nő, egy nehéz természetű, élete közepén tartó, ámde megrekedt férjjel az oldalán. Valószínűleg nagy szerelem volt az övék, de ahogy a férfi a munkájában kerül csapdába, úgy a nő e férfi csapdájába esik…Nem tettekkel, de szavakkal erősen bántalmazó ez a férj, aki a saját elvárásai mentén szeretne családfenntartó lenni. A nőnek nem engedi, hogy dolgozzék, a gyerekek – bár felnőttek – valójában nem repültek ki. Mégis támogatja a férjét, ő a villámhárító Willy és a fiúk között. Igyekszik a családot összetartani, lavírozik e fura élet teremtette őrületben. Eközben ő maga már nem is létezik” – világít rá a darab női vonatkozásaira Balsai Móni.
A természetesen mai, modern környezetbe átültetett darab díszlet- és jelmeztervezője Kálmán Eszter, a dramaturgja Bíró Bence.