Csaknem három és fél évtized távlatából már nemigen emlékszem rá, hogy számos dániai utam közül – külpolitikai újságíró lévén – melyiknek volt „mellékterméke” a példának tekinthető észak-európai ország korszerű távközléséről szóló írásom. Az viszont tudható, hogy az észak-európai térség legkisebb nagyvárosa egyúttal a dán uralkodócsalád kedvence is, évszázadok óta az ottani Marselisborg kastélyban töltik a nyarat a királyi családok…Szóval: távközlés, telefon, nemzetközi rangú fejlesztés. Most ez a téma még akkori is, ha e beszámolóm a Magyar Hírlap 1989. március 31-i számában jelent meg. Íme:
«Panamában állítólag a megrendelés után egy órával megkezdik a telefon fölszerelését; Dániában – ez viszont biztos értesülés! – erre átlagosan két hetet kell várni. A Dán Királyságban kiválóan működnek a telefonok, nem csupán a hivatalokban, a lakásokban, hanem a gépkocsikban (néhány évvel ezelőtt még státusszimbólumnak számított az autótelefon, mára munkaeszköz lett), sőt, a traktor vezetőfülkéjében is. Szemem láttára, fülem hallatára beszélt egy dán gazda a szántás közben tartott kávészünetben a traktorjára szerelt készüléken fiával, aki a főiskola után Ausztráliában (!) tölti a gyakorlóidejét.
Miért éppen Dániát emlegetem telefonügyben? Mert bizonyos hasonlóság volt egykoron hazánk és a kis észak-európai ország között.
Knud Frank Andresen, a DTI (Danish Telecom International AS) termelési igazgatója beszéli, miközben kávét tölt magyar vendégének s önmagának is a papírpohárba:
– A II. világháború utáni hetekben, hónapokban legnagyobbrészt kézi kapcsolású központok működtek nálunk, s csak a mifelénk nagynak számító városokban, Koppenhágában vagy például itt, Århusban voltak rotary-rendszerű, automata telefonközpontok. 1966-ra négyötöd részt, 1969-re már az egész országban automata hálózat bonyolította le a távbeszélő-forgalmat. Három esztendő sem telt bele, és már működtek az első SPZ-rendszerű, számítógéppel vezérelt, de még analóg-crossbar centrálék, és 1985-ben üzembe helyezhettük az első, teljesen elektronikus Ericsson-gyártmányú telefonközpontot.
– És ma mi a helyzet önöknél?
– Mintegy harmadrészt digitális a hálózatunk, analóg központot nem vásárolunk, nem gyártunk, de az ilyeneket kicserélni is oktalanság lenne, mert kiválóan dolgoznak.
– Mondható-e, hogy a dán telefónia, általában a távközlés eljutott az elektronikus korszakba?
– Az elektronika kora jó másfél évtizeddel ezelőtt megkezdődött nálunk …
– … mert bizonnyal igen nagy pénzeket injekciózott be az állam a távközlés fejlesztésébe …
Egy jó százesztendős gyönyörűség a JYDSK-telefontársaság gyújteményében…
– Nálunk csak 51 százalékban állami tulajdon a távközlési ágazat, a többi magántársaságok kezében van. A mintegy 2,5 millió előfizetőn a koppenhágai, a jütlandi, füni és a dél-jütlandi telefontársaság osztozik. A nagyságrend is ennek a fölsorolásnak felel meg. A mi területünket ellátó Jydsk (jütlandi) telefontársaság egymillió-ötvenötezer állomást működtet.
– És mit csinál az önök cége, melynek nevében a telecom, a távközlés a hangsúlyos fogalom?
– A mi cégünk jelszavában van a lényeg: „Egy partner is elegendő”, ha valaki korszerű telefont szeretne. Távközlési rendszerek tervezésével, szerelésével, eladásával, szakemberek kiképzésével, menedzseléssel, tanácsadással foglalkozik. Mindenekelőtt a legjobb hazai fejlesztő szakembereket igyekszünk megnyerni abból a célból, hogy a világ legkorszerűbb, élvonalbeli műszaki megoldásainak az ismeretében, a saját szellemi-technikai, technológiai tudásunk, tőkénk hozzáadásával itthon és külföldön versenyképes ajánlatokat tehessünk. Mindenekelőtt teljes megoldásokban, rendszerekben gondolkodunk: a tervezéstől az üzembe helyezésig. Az igazán eszményi feladat ott megszervezni a távközlést, ahol mindeddig jóformán semmi sem volt. Például a fejlődő országokban, Afrikában, a Közel-Keleten…
– Európában vagy a tengerentúlon nem is nagyon dolgoznak?
– Dehogynem, sőt a szocialista országokkal is igyekszünk együttműködni, mert hallatlanul nagy piacnak ígérkezik. A lengyelekkel máris van kapcsolatunk. Tekintettel a kelet-európai országok konvertibilis fizetőeszköz-hiányára, mi az olyan fizetési megoldástól sem idegenkedünk, amely egy vagy több harmadik cég bevonásával zajlik le, és telefon-központért például nyersanyag, iparcikk érkezik Dániába. A lényeg, hogy mi hozzájussunk a pénzünkhöz. Ennek fejében szavatoljuk a legkorszerűbb technikát, például azt, ami nálunk is a holnap vezetékes távközlésének az építőköve, a DlKON-rendszert. Négy vezetékszálon 480 előfizetőt szolgál ki. Ez a digitális átviteltechnikai megoldás – nem csupán a mi értékelésünk szerint – már ma a holnap technikája, melytől csak egy lépés az ISDN-, azaz az integrált digitális távközlési hálózat kialakítása. Azé a szolgáltatásé, amely ugyanazon a vezetéken egyidejűleg telefon-, telex-, telefax-összeköttetésre, nagy sebességű elektronikus adatátvitelre, képtelefonra, kábeles televíziózásra, rádiózásra is lehetőséget kínál.
Gépkocsival tíz percnyire található a DTI-től az ugyancsak århusi székhelyű Jydsk Telefon távbeszelő-társaság csupanövény, tágas, a vállalat gazdagságát sugalló, de nem hivalkodó központja. Eigil Iversen a végzettsége szerint a stratégiai részleg közgazdásza ugyan, de távközlési mérnököket is zavarba hozó mélységekig ismeri a szakmát. Ő is a DlKON-rendszert tartja a legcélszerűbb folytatásnak, miközben (minden bizonnyal a hazai fölhasználók számára készült, ezért semmit el nem titkoló vetített szöveg és ábrák segítségével) fölvázolja a jyllandi telefontársaság, a JT rövid- és középtávú terveit, fejlesztési elképzeléseit:
– Százmillió koronát (majdnem egymilliárd forintnak megfelelő összeget) költünk társaságunk területén az első szakaszban az ISDN bevezetésére. Ez teljesen a mi befektetésünk, műszaki fejlesztésnek is mondható, meg fog térülni. Tavaly nyáron kezdtük és a tél végére fölszereltük az üzemi kísérletben részt vevő mintegy 350-400 előfizetőnél mindazokat a berendezéseket (nagy teljesítményű memóriával ellátott telefonkészülék, nagy sebességű, szövegszerkesztős telex, telefax, ami két másodperc alatt továbbít egy gépelt oldalt, videotexterminál…), amelyeknek használatát az integrált digitális távközlési hálózat és a DTI DIKON kapcsolási rendszere lehetővé teszi. Kilenc hónapos próba után összegezzük a tapasztalatokat, elemezzük a magán- és vállalati előfizetők véleményeit, hogy 1991-ben megkezdhessük a teljes átállást az ISDN-re.
(Aztán 2021. december 31-én az utolsó ISDN-csatlakozás dugóját is kihúzták Dániában – a szerk. megj.)
Addigra a gyártók is fölkészülhetnek.
– A munka második fázisában, 2005-től kezdődik a szélessávú jelátvitel megvalósítása, azaz a rádió- és a televízióműsorok is a telefon-dugaljzatból „jönnek”. Végül 2020-ra – ha addigra nem változik alapvetően a távközléstechnika – befejezzük a korszakváltást.
– Nem túl nagy feladat ez egy regionális telefontársaság számára?
– De az; csakhogy ne feledje: a szolgáltatásbővítés – amellett, hogy alapvető házi feladatunk – egyik feltétele a fennmaradásunknak, a megélhetésünknek. Emellett árainkkal is versenyképesnek kell maradnunk. Itt a telefontársaságok (amelyek már rég nem csupán telefonközpontok) kezdettől fogva gazdálkodó szervezetek, vállalatok, nagy felelősséget viselő vállalkozások. A fogyasztó érdekeit messzemenően tiszteletben tartó verseny nem zárja ki a hazai és külföldi társvállalkozások együtt munkálkodását. Ez a távközlésben egyébként is alapfeltétel.
(A kép forrása: afoldgomb.hu.)
– Egyidejűleg folyik az ISDN üzemi kísérlet az århusi és egy másik központunk, valamint a svédországi göteborgi és a stockholmi központ között. Århus körzetében már működik a hagyományos, tehát analóg hálózattal összekapcsolt DIKON-rendszer. Nem maradhatunk ki a fejlett világ távközlési forradalmából; technikánkkal az igen nagy sebességű (64 kilobit–140 Megabit másodpercenként!) jelátvitelt céloztuk meg. A megvalósításhoz adott a szellemi, a technológiai kapacitás és a pénzforrásaink is megvannak.»
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)