Végeláthatatlan jövőt jósoltak hatvan esztendővel ezelőtt a szakemberek az egyre kifinomultabb módszerekkel gyártott, az eredeti műbőrre már jóformán nem is emlékeztető azoknak anyagoknak, amiknek az előállításában európai úttörőként jeleskedett a Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár. Remek műszaki gárdát toborzott a cég meglepően új gondolkodásmódot bevezett és a végsőkig pártoló vezérigazgatója, Jankovich Nándor. Sikerült neki az egykori Grab-gyárba (ebből lett majdan a Graboplast márkanév) csábítani egy sor friss gondolkodású műszakit, vegyészt és textilest egyaránt. A nagy múltú (1905-ben alapított, tehát jövőre 120 éves) vállalat vezetése olyan csábító jövőt vázolt föl az anyagi döntéseket kézben tartó politikai vezetők számára, hogy a szó szoros értelmében „tátva maradt” a győri, a megyei és az országos pártmuftik szája, és ami a legfontosabb: véleményük alapján megnyíltak az állami „pénztárcák” a műszaki és gyártmányfejlesztés költségeinek fedezetére. A kulcsszakemberek Nyugatra is utazhattak, a legkorszerűbb gépeket is megrendelhették, miközben jól körülnéztek, és a szemle a gyártás- és a gyártmányfejlesztésben vált kiválóan használható tapasztalattá. Élmény és rangot adó hivatás volt a Grab-gyárban a munka. Ennek egyik – akkor szenzációszámba menő – eredménye volt az a termék, amiről 1964 őszén számolhattam be a megyei napilapban. (A nyitó képről: a Grab Pamutszövő- és Műbőrgyár a 20. század első harmadában.)
«Nemrégiben még sokat vitatkoztak a szakemberek: miként nevezzék az újonnan előállított mesterséges anyagokat. Pótanyagok-e azok vagy műanyagok? Aztán megállapodtak, hogy műanyagok, mivel legtöbbjüket ma már – különleges tulajdonságaik folytán – nem helyettesíthetik azzal a természetes anyaggal, aminek pótlására megalkották. A műgumi például jobban állja az olajat és a fagyot, mint természetes elődje…
Műbőr vagy bőrhelyettesítő anyag?
Hasonló vita folyik napjainkban (60 évvel ezelőtt! – a szerk. megj.) a műbőr fogalmának meghatározásáról. Egyes szakkörök ajánlják, hogy minden, bőrt helyettesítő anyag neve legyen műbőr. Mások szerint: csak a műbőr-technológiával előállított anyagok jogosultak a műbőr elnevezésre. Rögtön két példa: a cipő gumitalpát nem műbőr-technológiával készítik, de bőrt helyettesít. A színesen nyomott műbőr asztalterítő a gyártási eljárás szerint műbőr, de nem helyettesít bőrt, mert asztalt bőrrel nem fednek.
Amíg a vita folyik, a műbőrgyárak újabb és újabb termékekkel lepik meg a kereskedelem átvevőit, forradalmasítják a hagyományos eljárásokat. A legelterjedtebb technológia szerint textilt műanyaggal vontak be, és műbőr lett belőle. Valamikor textilként csak a szövetet jelölték. Ma már a trikó is, sőt a műbőrgyártók szempontjából a legértékesebb alapanyag a nem szövött textília, mivel körszimmetrikus tulajdonságú (vagyis minden irányban azonosak a nyúlási, szakítási értékei). És ez máris a valódi bőr egyik alapvető tulajdonságával egyezik, hiszen a valódi bőr is körszimmetrikus.
Cipőt mindenkinek!
Ott, ahol valóban a bőr helyettesítése a cél – a cipőiparban ilyen alapanyagra van szükség. A világon egyelőre csak egyetlen cég, az amerikai Dupont állít elő tökéletes, bőrrel összetéveszthető műbőrt. Azonban megvan arra a mód és lehetőség, hogy a többi gyár is előbb-utóbb elérje ezt. Ez annál sürgetőbb, hiszen ha a világon mindenki cipőben szeretne járni, ahhoz minden állat bőrére szükség lenne.
Valamikor cél volt műbőrrel pótolni a valódit, hogy az így felszabadult bőrt a cipőiparnak adják át. Ma már az is kevés lenne. Mielőbb meg kell valósítani az új lábbelik alapanyagának nagyüzemi gyártását. A nehézségek és a lehetőségeik egyszerre jelentkeznek. Nehézség, hogy az anyagnak tartósnak kell lennie. Lehetőség: a cipészek álmának valóra váltása, a végben előállított alapanyag. Mindez forradalmasítaná a cipőgyártást, és új formákat is létrehozna.
A technológiák és a felhasználás módjai szaporodnak. A fejlődés iránya: esztétikailag legjobban megközelíteni a valódi bőrt. A bőrdíszmű-iparban különösen fontos ez a követelmény. Ennek hatására fejlesztették ki a szakemberek a habos műbőrök gyártási eljárását. Megjelenésében, külső képében bőr hatású termék, annak ellenére, hogy esztétikai jellemzőin kívül semmiféle indok sincs arra, hogy a bőrt helyettesítse.
A győri légáteresztő műbőr
Az igazi, nagy, technológiai ugrás a szivacsos, légáteresztő műbőrök megjelenése volt. Jó tulajdonságaik száma nőtt. Esztétikailag a bőr hatását keltik; átengedik a vízgőzt, akárcsak a valódi, de a vizet már nem, és olyan tartósak, mint az eredeti bőrök. Ezek az új műbőrök már a ma műbőrei. A Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár légáteresztő műbőrt készít, de a cipőiparnak még nem ajánlja, mivel az alapanyag nem körszimmetrikus. Ezek szerint tehát ruházkodási célokra alkalmas műbőrt is előállít a vállalat. Az idei beruházások lehetővé teszik a nagyüzemi gyártás megkezdését, és hamarosan megjelennek a piacon a pehelykönnyű télikabát-anyagok.
A holnap még biztatóbb, érdekesebb, mint a ma. A műbőr az egyik legalkalmasabb kárpitozási alapanyag. A szakemberek szerint a bőrhuzatolás reneszánsza várható. Szorongat a bőrhiány és az, hogy a textilhuzatokat nehéz tisztítani. A bőr tulajdonságú légáteresztő műbőr szépen formálható, és a test nem fülled be rajta (akárcsak a textilhuzaton). És mert könnyen tisztítható is, alkalmat ad a bútorgyártás reformálására, új, különleges formájú ülőbútorok előállítására. A különféle kagylófotelok, denevérszékek csak a nagyszilárdságú műbőrök segítségével valósulhatnak meg.
Divat és finomítás
Ismét az öltözködés, a konfekcióipar új anyagaként jelenik meg a műbőr. Légáteresztő-tulajdonságai folytán ma már műbőrbe öltözhet az ember. Tartós, jól tisztítható. Európa-szerte divat a bőr, a fényes és a szarvasbőr. Nemcsak felöltő, félkabát, de szoknya, öltöny, kalap és kesztyű is készül belőle. A lehetőség pedig megvan, hogy a műbőrből közhasznú és általános ruházkodási cikk legyen, csupán a technológiák további finomítása kell.»
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)