Egy esztendő híján öt és fél évtizeddel ezelőtt, 1970. május 20-án jelent meg az alábbi „technikai riport” a Győr-Sopron megyei napilapban. A megjelenés dátumát tekintve – feltehetően – a jó hetvenesek emlékezetében fölvillan: az új gazdasági mechanizmus lázában égett a magyar gazdaság. Miként akkoriban gyakorta emlegették: „a fejlett szocializmus kezdeti éveiben” példát statuáló módon gazdasági nyitás kezdődött – úttörő módon elsőként – hazánkban. Mintegy előkészítvén a helsinki konferencia gazdasági, majd pedig – a kölcsönös előnyökön alapuló nemzetközi együttműködésre törekedvén – kulturális, tudományos, politikai, emberjogi nyitását. Akkoriban jelentek meg hazánkban a sokáig embargós, fejlett technikai eszközök, és épült ki a többi között példás együttműködés a közúti járműgyártásban a győri vagongyár, a francia Renault és a (nyugat-)német MAN vállalat között…
«Akár irigyelhető is az a húsz ember, aki Győr határában a héterkélyes betontorony kagylóantennái és finom idegrendszerű, milliókat érő berendezései segítségével világokba pillanthat a nap bármelyik percében. Egy kattintás a monitoron: Bukarest mutatja a romániai árvizet. Újabb állítás: Moszkva jelentkezik. És ni csak! A másik készüléken már az oszakai világkiállításról érkezik a riport.
– Halló, Győr! Itt Buda. Prága várja a bolgár képet. Minden rendben? Kezdés 13 óra 26-kor.
– Győr vagyok. Pozsony szikrázást jelzett, nálam kristálytiszta a kép. Megnézem a Siemens-berendezésen – közli a rádiótelefonon Zsiray Péter technikus, és kapcsol, állít a tucatnyi nyomógombon, finombeállítón.
Milánói cég, Firenze bútor
– Kívülállónak kétségtelen ez a leglátványosabb és legérdekesebb munkaterületünk – jegyzi meg Krauss Ottó híradástechnikai villamosmérnök, a Posta Rádió- és Televízió-műszaki Igazgatósága győri mikrohullámú állomásának vezetője. – Pedig mindez rutinmunka. Amikor még a városi tanácsháza tornyában működtünk, mostoha körülmények között kellett ellátnunk a szolgálatot. Tartalék berendezések nélkül, állandó idegfeszültség közepette. Világbajnokságot, olimpiát, Apollo-fellövéseket és más világeseményeket adtunk tovább a mikrohullámú közvetítőláncon.
– Jöjjön csak, mutatok még érdekesebb és értékesebb berendezéseket Is! – hív a másik munkaterembe.
– Ez a több mint százmillió forintért létesített nyugati, korszerű hírközlő-rendszer győri főállomása — mutat körbe Krauss mérnök. – A milánói SIEMENS AUSO cég berendezései kifogástalanul működnek. Az olasz szakemberek a mieinkkel közösen szerelték össze és helyezték üzembe a mikrohullámú állomást.
– Látom, az olaszok távozása után is hűek maradtak Itáliához – mutatok a szemközti falnál álló Firenze szekrénysorra.
– Ennél nagyszerűbb bútort aligha gyártott még hazai bútorgyár – dicséri a Cardo termékét az állomásvezető. – Rengeteg műszert, szakkönyvet tárolhatunk benne, és hangulatossá teszi a munkahelyet.
Mások terítenek
– Főállomást mondott az imént – kanyarodom vissza a műszaki témára.
– Kagylóantennáink Sopront és Gerecsét „látják”, ez a két állomás tartozik hozzánk – válaszol Krauss Ottó.
– Nézze csak ezt a kis lámpasort! – mutat a SIEMENS AUSO berendezésre. – Ezekről a jelzőkről bármelyik pillanatban leolvashatjuk, mi történik a soproni új tévétoronyban, és ha kell, azonnal intézkedhetünk.
– A győri torony létezése óta az a szóbeszéd járja, hogy a városban és a környékén megjavul a budapesti tévéműsor vétele. Igaz ez?
– Csak közvetve, mivel nem a műsorszórás a mi dolgunk. Ennek és a többi toronynak az egész ország látja hasznát – magyarázza a 26 esztendős állomásvezető –, mivel az eddiginél jobb minőségű képet tudunk továbbadni a nemzetközi közvetítések alkalmával a Szabadság téri stúdiónak. Ha a stúdió kifogástalan képet kap, akkor a Széchenyi-hegyi és a többi adótorony is majdnem olyannal „teríti be” az országot.
Rezgő üzenetek
Újabb érdekes magyarázatba kezd Krauss mérnök:
– Berendezéseink része vesznek a nemzetközi postai forgalomban is: Kelet- és Nyugat-Európa országai közötti telefon-beszélgetések a mi közvetítésünkkel jutnak a hívott félhez. Budapestről kábelon érkezik a győri postai erősítőbe a beszélgetés. Egy svéd berendezés segítségével eljut hozzánk, mi pedig kisugározzuk irányított antennáinkkal Sopronon át a Bécs melletti Anninger tévétornyának antennáira. Egyidejűleg egy-egy sugárnyalábban 960 beszélgetést közvetítünk mikrohullámon. Másodpercenként sok milliárd rezgéssé alakul át a beszélgetés, belehallgatni természetesen nem tudunk, csak műszereink mutatják, hogy él, működik a rendszer.
– És ha elromlik a budapest–győri kábel? Akkor megbénul a telefon-összeköttetés? – érdeklődöm.
– Nem, mert a mikrohullámú összeköttetés Győr–Budapest között is fennáll – nyugtat meg az állomásvezető.
– Sokcélú tehát a győri mikroállomás berendezése. Egyet viszont nagyon sajnálok: megyénkben évről évre romlik a Kossuth és a Petőfi rádió vétele, nagyon gyenge a Kab-hegyről sugárzott URH-adás, és jóformán élvezhetetlen a győri rádió műsora. Szívesen közreadnám az újságban, hogy a közép- és ultrarövid-hullámú rádiózást is javítja a torony – jegyzem meg.
– A mikrohullámú állomás képes URH-rádió- és tévéadók, további mikrohullámú berendezések fogadására. Csupán beruházás függvénye, hogy a budapesti 1-es és 2-es műsort, a színes adást mi is sugározzuk – válaszol Krauss Ottó. – A győri állomás tervezői bizonyára számoltak ezzel a lehetőséggel, és talán nem is nagyon sokára bekapcsolódhatunk a műsorszórásba is.
Örömhír a rádiósoknak
– A középhullámú és URH-rádiózás vételi körülményeinek a javítása már nagyon nehéz lenne erről a helyről. Előfordulhat, hogy az interferencia-jelenség miatt a középhullámú műsorszórás zavarná a mikrohullámú postai és tévéközvetítő forgalmat. Az országos rádió főadók és a helyi stúdió műsorvételének javítása más megoldást kíván. Az URH-rádiózás híveinek azonban jó hírt mondhatok: a soproni mikrohullámú állomás ez év végétől, 1971 elejétől már besegít az URH-műsorszórásba – mondta beszélgetésünk végén Krauss mérnök.
A Magyar Posta Rádió- és Televízió-műszaki Igazgatóságának győri új mikrohullámú állomását a jövő héten ünnepélyesen átadják rendeltetésének.»
„Az újságíró archívumából” rovatunkban megjelenő írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)