Napról napra jobban érezhető-érzékelhető volt 1989-ben, hogy hatalmas társadalmi, gazdasági, kulturális – s mindezekkel együtt: politikai – átalakulások aktív s passzív szereplőivé válunk. Évtizedek megszokásaitól, módszereitől, elveitől leszünk kénytelenek – az idő ellenállhatatlan sodrásával – akár igen rövid idő alatt is elköszönni, hogy mielőbb (legalább elfogadható módon) beléphessünk abba az Európába, ahová évszázadok óta vágytunk – és ahová tartozók vagyunk is. Az alábbi beszélgetés egyik apropóját az akkor még remélt (nem sokkal később kudarcba fulladt) Budapest–Bécs világkiállítás, a másikat a rádiózás (műszaki és nem utolsósorban mondanivalójának) további korszerűsödése adta. Mindkettő megvalósult, jó ideig élvezhettük is, aztán mintegy évtized óta, sajnos, már úgy szól a rádió, miként azt a közszolgálatiság elve és gyakorlata megkívánja. Az interjú a Magyar Hírlap (nem tévesztendő össze a napjainkban azonos címen létező nyomtatvánnyal) 1989. március 3-i számában jelent meg. Íme:
«Elektronikus Eiffel-torony megépítéséről cikkezik az osztrák sajtó a majdani budapest–bécsi világkiállítás kapcsán. A két ország (állami) rádióinak, az MR-nek és az ORF-nek minden eddiginél szélesebb körű együttműködést kellene kialakítania a történelmi jelentőségű rendezvénysorozat előkészítésére, majd pedig sikeres és emlékezetes lebonyolítására. Fölkészült-e, készülődik-e ilyesmire a Magyar Rádió, s egyáltalán: milyen nemzetközi kapcsolatokat ápol, milyen tervei vannak. Agárdi Péter elnökhelyettes és Martinák László, a rádió külügyi osztályának helyettes vezetője válaszol kérdéseinkre.
– Mindenekelőtt a kontinens (és különösen a szocialista országok) rádióival állunk mindennapos és egyezményes kapcsolatban. Ha a mennyiségi oldalt tekintjük, akkor az NDK az első a sorban, miután a rádiózásról vallott fölfogásunk sok tekintetben azonos vagy közelálló. E pozitív képet némileg zavarja, hogy német rádiós kollégáink újabban időnként nehezen találnak nálunk olyan riporttémát, amely erősítené az ő politikai-gazdasági elképzeléseiket.
– A megújulás előtt állunk: arra törekszünk, hogy munkatársaink és a hozzánk látogató kollégáink egyaránt hiteles képet, pontos információkat kapjanak, eltűnjenek végre a tabuk.
– Az ASTA (Amerikai Utazási Tanácsadók Társasága)-kongresszus idején a budapesti stúdió vendége volt a bécsi Blue Danube Radio angol nyelvű stábja, mintegy lerakta az osztrákok által emlegetett elektronikus Eiffel-torony alapját…
– Tagadhatatlanul hatalmas segítség volt a Kék Duna Rádió munkatársainak lelkes közreműködése a Danubius Rádió, a Magyar Rádió kereskedelmi adója számára. Sokat tanultunk olyan kollégáktól, akiknek gazdag tapasztalataik vannak abban, hogyan kell szólni az idegen országban mozgó angol, amerikai, japán stb. turistához.
– Örök igazság, hogy az újdonságok nem mindig találkoznak egyértelmű helyesléssel. Szemléletes példa rá a Radio Danubius, amelynek megjelenését kezdetben nyugati szomszédságunkban némelyek az olasz kalózadókkal egy sorban emlegették, kvázi beavatkozásnak tüntették föl. Hát persze: ha mi vagyunk az ő helyükben, mi is féltettük volna azt a szeletkét, amelyet levágtunk magunknak a reklámkalácsból.
– Ugyanakkor arra természetesen ügyelünk, hogy következetesen tartsuk magunkat a nemzetközi rádiós, illetve postai egyezményekhez, s elhárítsuk még a látszatát is annak, hogy sérteni akarnánk más államok rádiós jogosítványait.
– Itt jegyzem meg: nem csupán a Nyugat, hanem a Távol-Kelet felé is átléptük a határt, valamint az egykor saját magunk állította sorompót (hogy tudniillik, csak állami adókkal működünk együtt), amikor a japán NHK-rádió mellett az FM Tokio nevű, kereskedelmi rádióval is felvettük a kapcsolatot.
– A Televízió láthatóan épít az Alpok–Adria Munkaközösségre, amelynek a Dunántúl jó része is tagja. Hasznosítja-e ezt a lehetőséget a rádió is?
– Elsősorban pécsi regionális stúdiónk révén. Részt veszünk a műsorcserében. Budapest bekapcsolódását akkor tartanánk ésszerűnek, ha egész Magyarország jelen lenne az Alpok–Adriában, az általunk igen nagyra becsült, a népek közeledését szolgáló kulturális, gazdasági és más kapcsolatokat szolgáló, serkentő, bővítő együtt munkálkodásban.
– Kedvező földrajzi fekvése révén Észak-nyugat-Dunántúlon meg lehetne alapítani a három nyelvű Pannónia Rádiót. Gondoltak-e egy ilyen magyar kezdeményezésre, összefüggésben az Alpok–Adriával?
– Úgy látszik, azonos hullámhosszon gondolkodunk. Az ORF vezetőivel decemberben folytatott budapesti tárgyalásokon szóba került egy hasonló ötlet. Megvalósításával azonban várnunk kell egy keveset. Mihelyt megszűnik a rádiómonopólium Ausztriában (nálunk is lehet erre számítani a közeli jövőben!) a két rádiónak közös feladatává válik a hegemónia megteremtése a monopólium helyén. A Danubius által máris gyakoroljuk a kereskedelmi rádiózást. Hírek szerint rövidesen várható a Balaton-felvidéken a Radio Juventus jelentkezése. Szembe kell néznünk a ténnyel: előbb-utóbb éles éteri verseny alakul ki az országon belül is a különféle rádióadók között. Az osztrák kollégákkal arról is meditáltunk, hogy a világkiállítás idejére célszerű lenne célfeladatok megoldására leányvállalatok alakítása.
– A nemzetközi (sőt fizikai értelemben a nemzetek fölötti) kapcsolatok szférájába tartozik az égi kihívás, a műholdas rádiózás elterjedése, különösen a közvetlen műsorszóró műholdak megjelenésével. Számol-e a Magyar Rádió az „égi rádióműsorokkal”, s ha igen, mik a tervei?
– Alapító tagja vagyunk az OIRT-nak, a szocialista országok Nemzetközi Rádió- és Televízió-szervezetének. Mind szorosabbak a kapcsolataink az EBU-val, az Európai Rádiószervezettel, amelyben előbb-utóbb a társult tagságra is pályázni kívánunk. (Az EBU és az OIRT évek óta együttműködik.) Várhatóan a 90-es évek első felében fölbocsátják a szocialista országok első közös műsorszóró műholdját, amelyen minden OIRT-tag egy-egy tévécsatornát kap. A második műholdon viszont talán már rádiócsatornákhoz jutnánk mi is. Akkor reálisabban gondolhatunk a határainkon túl élő magyarság információ- és kulturális igényeinek még jobb kielégítésére is. Élesedik a verseny is (sőt, máris elkezdődött a nyugati égi rádiók révén), hiszen ugrásszerűen bővül a hazánkat elárasztó műsorválaszték.
– Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a nemzetközi tapasztalatot, amely szerint csak azok a rádiók maradnak talpon, amelyek mögött (vagy mellett) egy tőkeerős írott sajtóorgánum is áll. Kézenfekvő nyugati példa a Springer-konszern, de említhetnők az olasz Berlusconit, a brit Murdochot is. Tervezi-e a Magyar Rádió, hogy összefog valamelyik magyar lappal, kiadóval?
– Eddig is tapasztalhattuk, hogy a napi- és az időszaki sajtó szívesen vett át közlésre bizonyos rádióműsorokat, persze megszerkesztett formában. Mi most sajátos, kissé önmagunkat tekintő módját választottuk ennek a tevékenységnek. Rádiónk nem kevés pénzzel belépett a Háttér (kulturális, szolgáltató, könyv- és lapkiadó) Kft.-be. Könyvsorozatot indítottunk s már hetente megjelenik a Válasz-levelezőlap című kiadványunk, amelyben a szolgáltatóműsorainkban időhiány miatt megválaszolatlanul maradt ügyeket folytatjuk. Egyéb vállalkozásokon is törjük a fejünket.
– Végezetül térjünk vissza beszélgetésünk indító témájához, a nemzetközi kapcsolatokhoz! Nemrég tette közzé az EBU, az Európai Rádiószövetség azon elhatározását: keményen ellenáll a szakma „elamerikanizálódásának”, egyúttal minden erejével azon lesz, hogy megőrizze az európai rádiózás haladó hagyományait, teret adjon a kis országoknak és kis nyelveknek az éterben. Számol-e a magyar rádiózás ezzel a lehetőséggel és ajánlattal?
– Rádiónk, erre büszkék vagyunk, még a hidegháború időszakában is nyitott volt a világra, műsorán igyekezett közkinccsé tenni minden nép, tehát a kicsik kulturális értékeit is. Ezzel egyidejűleg persze bővítenünk kell a saját nemzeti értékeink választékát is, mert csak az igényes és népszerű, az egyénhez és mindenkihez szóló műsor tartja hangszóró-közelben és a mi hullámhosszainkon a hallgatót. Meggyőződésem, hogy a rádió frissességének, nyitottságának, sokszínűségének és értékadó nemzeti jellegének a megőrzése a legfőbb vonzerő. Döntő kérdés: tud-e korszerű nemzetképet képviselni, ösztönözni, „mecénálni” a Magyar Rádió, vagy sem?
Köszönöm a beszélgetést!» (A nyitó kép forrása: https://www.slideshare.net)