Engedtessék meg a szerzőnek, hogy elfeledje, miről és mit írt egykoron, sok évtizeddel ezelőtt. Dossziéimat lapozgatván bukkantam rá egy hat évtizeddel ezelőtti kéziratomra a szabványokról. Tudom, sokak számára akár unalmas is lehet; csakhogy nem az! Nélkülük elképzelhetetlenek és rendezetlenek-rendszerezetlenek lennének napjaink. Olyan nemzeti és nemzetközi, szigorúan megtartandó szabályok(mi több: törvények!) ezek, amelyek hiányában – például – elképzelhetetlen az autók sorozatgyártása, a lakásépítés, a fogkrém előállítása, a tévéműsor-sugárzás, a nagyüzemi kenyér- vagy a csokoládégyártás…Egyáltalán: napjaink társadalmának zavartalan működése. A szabványok fontosságát és a szabványokra felügyelők munkáját igyekeztem bemutatni a Győr-Sopron megyei napilap 1965. február 2-i számában megjelent írásomban, amiben szó esik egy önkéntes, szigorúan szakmai közösségről, a Gépipari Tudományos Egyesület (GTE) győri csoportjának szabványosító szakosztálya tagjairól is. A GTE-t – és számos, akár évszázada alapított tudományos egyesületet – akkoriban összefogta a MTESZ, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, amiről annyi tudható, hogy 2013 óta felszámolás alatt áll (kinek volt útjában?), ám a GTE még működik… (A nyitó kép forrása: e-villamos.hu.)
«MSZ, DIN, UIC, OSZZSD…Betűk, rövidítések. A legtöbb ember számára igen keveset mondóak. Pedig naponta találkozni lehet velük: az iskolai füzetek fedőlapjának sarkára írva, a tekercs film dobozán, vasúti kocsik oldalán. Szemünk végigfut rajtuk – érthetetlen betűjelek. Emlékezetünk nem fogadja be őket.
Pedig mennyi minden foglaltatik ezekben a betűszavakban: MSZ=Magyar Szabvány; DIN=Deutshe Industrie-Normen; stb. Minden nemzetnek megvannak a maga sajátos szabványjelölő rövidítései. A betűszó után néhány szám, kötőjellel összekapcsolva, ponttal tagolva. Ha valaki egy nagy könyvben – inkább könyvtárnyi könyvben – utánanéz, hogy például az A.50.11 a Magyar Szabványok szerint mit jelent, az megtudhatja, hogy acélt jelöl, azt az acélt, melynek szakítószilárdsága 50 kg/m2; folyási határa 2700 kg/cm2; széntartalma 0,35%; felhasználhatósága: tengelyek, csapok, fogaskerekek, csavarok; megengedett igénybevétel … stb.
Életünk törvényszerűségekkel van teli. Törvényei vannak a matematikának, a fizikának, a kémiának, az írásnak, a költészetnek, a zenének, a képzőművészetnek. Törvényei vannak a minőségnek. A minőségi törvény igen bonyolult, paragrafusainak sok-sok útvesztőjében könnyen eltévedhet még a szakember is. Ha valamiben nem biztos, hát fellapozza könyveit, megkeresi a rá vonatkozó szabályt – a szabványt.
Ez a szabály a szabvány, ami megmondja, hogy az írószergyár Mercur G-ll Ceder-typ. 2B keménységű ceruzája milyen hosszú lehet, milyen festékkel kell befesteni… A szabvány mondja ki, hogy a győri Wilhelm Pieck Járműipari Művekben a lengyel megrendelésre készülő vasúti motorkocsi ajtajának biztosító zárja milyen jegyen, vagy mekkora a nemzetközileg elfogadott férfizsebkendő.
Szabványok szerint olvasztják a vasat, kovácsolják az acélrudat, esztergálják az órakereket. A szabványok világába próbálják belekényszeríteni a tervezők csapongó, szertelen fantáziáját, hogy a mindnyájunknak újszerű, lenyűgöző építmény, a szélsebesen száguldó egysínű vonat, a kecses, modern bútor megjelenhessen, elkészüljön. A szabványkönyv egy nagy-nagy ajánlat, katalógus: formákat, minőségeket, ezernyi értéket és mutatót magába foglaló biblia. A tervezők, raktárosok, minőség-ellenőrző szakemberek bibliája, kézikönyve, ami nélkül ma már nem is létezhetnének.
Irodalma van a szabványosításnak, nemzeti és nemzetközi szervezetei. Konferenciákat, tapasztalatcseréket szerveznek a szabványosításról, a gyártmányok összehangolásáról. – Bárki megkérdezhetné ezek után: Nem köti-e meg a fantáziát szabványosítás? Nem uniformizálja-e életünket?
Szemlélet dolga miképpen felfogni a szabványosítást. Ha valaki csak merev törvényeket lát bennük, az könnyen hajlik az uniformizálás felé. A helyes gondolkodás szerint: a szabványok ismerete, új anyagok megismerése szélesíti a látókört, lehetőséget nyújt a mind újabb és újabb anyagok felhasználásához, célszerűbb, szebb termékek létrehozásához. A szabványok sorrendet adnak, utat mutatnak a legmegfelelőbb anyag kiválasztásához.
Van Győrött egy lelkes társaság, szám szerint 76 férfi és 7 nő. A társaság neve: a Gépipari Tudományos Egyesület győri csoportjának szabványosító szakosztálya. Ezek az emberek a szabványosítás szorgalmazói, mondhatnánk úgy is, hogy megszállottai. Aki meghallgatja okos érveléseiket, maga is hívévé válik ennek a „mozgalomnak”, ami hovatovább az ipar és a mezőgazdaság ösztökélőjévé válik, rendszerezőjévé a munka számtalan törvényének, törvényszerűségének.
A győri szabványosító szakosztály évek óta dolgozik. A szakemberek szerint eddig bármit bíztak is rájuk, becsülettel megcsinálták. Mindig törik valamin a fejüket. Az idén például csak a Járműipari Művek gyártmányainak korszerűsítése és a technológiai fejlesztés céljából tizennégy témát dolgoznak ki műszaki leírás formájában. Segítik a Győri Célgépgyár, az Öntödei Országos Vállalat győri gyárának szabványosítási tervének végrehajtását. Konferenciákat, tanfolyamokat, tapasztalatcseréket szerveznek, filmet vetítenek, tanácsot adnak, mindezt társadalmi munkában, rendszeretetből. Társadalmi tudósok ők, kiknek munkájára felfigyelni, értékelni azt – érdemes.» (A kép forrása: niedax.com.)
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)