A szlovákiai magyarok és egyéb felvidéki nemzeti közösségek egyik kívánsága az volt – és a csehszlovák ‘bársonyos válás’ után fel is erősödött –, hogy az általuk legalábbötödrészt lakott települések határában feltüntethessék annak nevét a saját nyelvükön is. A döntés az új táblákról – amik kissebek voltak ugyan a szlovák nyelvűeknél, fehér helyett kék alapon – nehezen bár, de megszületett, ám nem elhanyagolható erők ‘betartottak’, ahol tudtak. Erről számolt be a Népszabadság szerzőnk által írt cikke, amivel a legnagyobb példányszámú napilapunkban kis híján három évtizeddel ezelőtt, 1993. augusztus 5-én találkozhattak az olvasók…
Jó egy hete jött a parancsolat, hivatalos papíron, Révkomárom járás összes polgármesteri hivatalának. A járási útfenntartó vállalat egy sor törvényre és rendeletre hivatkozva arról értesítette a címzetteket, hogy „az utóbbi időben az utak biztonsági sávjában olyan jelek, reklámtáblák és egyéb tárgyak jelentek meg, amelyek a szabályokkal ellentétesek”. S miután az intézmény felel a közúti forgalom biztonságáért, ezzel együtt az útjelzésekért is, hát nekilátnak az említett rendellenességek megszüntetéséhez.
A levelet tett követte, az útkarbantartók forgószélként söpörtek végig a járáson, s valóban előfordult, hogy egy-egy engedély nélkül kitett reklámtáblát is leszedtek, de a kampány elsődleges célja – mint azt a címzettek egyébként azonnal sejtették – a magyar nyelvű helységnévtáblák eltávolítása volt a „vegyes lakosságú” községek széléről. Ez gyakran nem csupán leszereléssel, de a feliratok elszállításával is járt, holott egy korábbi hasonló kampány nyomán (akkor a szlovák nyelvű táblák oszlopairól csavarozták le a magyar szövegeket) a települések többsége saját költségvetésének terhére adott ki jó pár ezer koronát a táblák felállítására.
Miután más járásokból nem érkeztek hasonló hírek a pozsonyi magyar pártokhoz és a médiához, azt lehetett sejteni, hogy az új akció mögött helyi kezdeményezés, netán a körlevelet aláíró Miroslav Hulák túlbuzgósága húzódik meg. Mint azonban kérdésünkre Ivan Václavik, a szlovák közlekedési minisztérium sajtószóvivője elmondta, központi rendelkezésről van szó. Azt Václavik nem tartotta tilalmasnak, ha a magyar nyelvű feliratot, a szlovák helységnévtáblától távolabb külön felállítják, de „a félreértések elkerülése érdekében” célszerűbbnek vélte, ha az érintett települések határában inkább reklámtáblaszerűen üdvözlő szövegeket helyeznek el.
A révkomáromi járás polgármestereinek többsége jelezte elöljáróinak, hogy milyen értesítést kapott, s azt is, midőn az útkarbantartók „végrehajtották az ítéletet”. E hét elején, amikor e sorok írója végighajtott az érintett csallóközi tájakon, a dunaszerdahelyi járásban még álltak a magyar nyelvű helységnévtáblák, de a komáromi körzetben már csak a csupasz oszlopok jelezték, hogy itt pár napja a helyiek anyanyelvén is olvasható volt, hova érkezett a látogató. Bogya (Bodza) és Tany (Tôň) után Révkomárom (Komárno) széléről is eltűnt a felirat (az utóbbi esetében azután valakik a szlovák nyelvű táblán „vettek elégtételt”), de hasonló volt a helyzet a többi községben is. Csallóközaranyos, Hetény, Path, Izsa szélén csak a Zlatná na Ostrove, Chotin, Patince, Iža felirat alapján lehet tájékozódni arról, hogy hol járunk. Kivétel volt Marcelháza (Marcelová), amelynek szélein sértetlenül állt mindkét nyelven a tábla, sőt, a magyar felirat méretre, színre, formára egyezett a szlovákkal. Soóki László polgármester korábban már elmondta lapunkban: a táblaleszerelő brigádnak felhívták a figyelmét, hogy a feliratok nem az útfenntartók, hanem a község területén állnak, az önkormányzat tulajdonát képezik, s nem engedik eltávolításukat.
A nagyon szépen virágosított, jómódú benyomást keltő településen végighajtva a községházán Édes Dezső alpolgármestert találtam meg, aki a részletekről is tájékoztatott. Mindenekelőtt elmondta, hogy Marcelházát soha nem jelölte kék tábla, mert az itteniek abból indulnak ki, hogy a többségi nemzet tagjaival egyenértékű állampolgárok, s ezt jelezni kívánták a falu nevének feltüntetésével is. Amikor a környező polgármesterek hírt adtak arról, hogy náluk már szedik a táblákat, a marcelháziak kiküldték a községi rendőröket felirataik védelmére. Egy hete próbálkoztak volna az útfenntartók, de az őrséget látva inkább elmentek. Hétfőn azonban visszajöttek, s hozzá is fogtak a munkához. A falusiak riasztották elöljáróikat, akik a helyszínen termettek, keményen, „eltanácsolták” a birtokháborítókat, visszavették a feliratokat, s a szomszédos gépállomás szerelői helyreállították az eredeti állapotot. Azt azonban, hogy a továbbiakban mi lesz, nem tudják.
A révkomáromi terület „gazdája” a járási hivatal vezetője: Karásek Zoltán. A szakmája szerint orvosdoktor, 1991. januárja óta ül e székben egyetlen magyarként a dél-szlovákiai járásokban. Mint a Népszabadságnak a helyzetet összefoglalva elmondta: 1991 novemberében a szlovák belügyminisztérium és tíz magyarlakta járás illetékesei kidolgozták a névtáblák ügyében a követendő módszereket. A tanácskozáson úgy határoztak, hogy az alkotmány szerint az embereknek joguk van az információra, tehát ilyen jellegű, tájékoztató feliratok kihelyezése indokolt. Ám ezután „valaki” elővett egy 1989-es rendeletet, amely az oszlop felhasználását a már említett módon korlátozta. Ezt emlékezetesen a községek saját tartószerkezeteik felállításával hidalták át.
A következő „dobás” az új tábláknak a leszerelése volt, mondván, hogy azok nem állhatnak az útkarbantartó vállalat területén, a „védelmi zónában”. Erre volt a válasz, hogy a községek táblájukat saját területükön helyezzék el. Most mégis leszedték ezeket a táblákat is.
Először Búcs (Búč) község polgármestere jelentette az esetet Karásek doktornak, aztán sorra jöttek a többiek. A járási hivatal vezetője kérte a történtek dokumentálását, s vállalta, hogy az összegyűjtött anyagot átadja az ügyészségnek, lévén szó a községi tulajdon megsértéséről, eltulajdonításáról.
A dolog pikantériája, hogy őt, a járási hivatal elöljáróját, a járási útkarbantartók egyáltalán nem tájékoztatták az akcióról. Már korábban is többször felhívta a pozsonyi illetékesek figyelmét – tette hozzá dr. Karásek -, hogy a reszortizmus, a járási szervek közötti egyeztetés hiánya egyfajta bürokratikus anarchiához vezethet, aminek következtében maga az államigazgatás is csődöt mondhat – húzta alá Karásek Zoltán, ugyancsak hangot adva annak a meggyőződésének, hogy valaki a táblaügyben „túlbuzgott”, de nem a járásukban, hanem Pozsonyban, a közlekedési minisztériumban, ahonnan az érintett járások irányítóinak feje felett átnyúlva intézkedtek.
– S történik mindez most, amikor a komáromi járás területén 18,81 százalékos a munkanélküliség, a lakosság 60 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik, s ilyen aszályos évet zárva fizetésképtelenné válik, a szövetkezetek átalakítása pedig csak papíron ment végbe, gyakorlatilag a régi működési szisztéma szerint próbálnak fennmaradni. És ezek a mi nagyon valós problémáink. A helységnévtáblák ügye mai helyzetünkben sokadrangú probléma kellene hogy legyen. Ám ezekkel az intézkedésekkel érzelmeket korbácsolnak fel most, amikor a totális gazdasági összeomlás és a szociális robbanás szélén állunk – ez abszolút felelőtlenség, amely nem lehet érdeke sem a kormánynak, sem az országnak, s végképp nem érdeke az itt élő embereknek. Mindenesetre érdemes lesz arra figyelni, mit tesz a kormány Ladislav Paulini mérnökkel, aki a közlekedési minisztériumból az utasítást szétküldte a helyi útfenntartóknak – fejezte be nyilatkozatát Karásek Zoltán.
Végül mindehhez két megjegyzés. 1. A pozsonyi közlekedési minisztériumban folynak a Szlovák Köztársaság Európa Tanácsba történt felvétele kapcsán előírt – a kétnyelvű helységnév-feltüntetésre vonatkozó – jogszabály megalkotásának előkészítő munkálatai. A javaslaton egyébként a minisztériumnak az az osztálya „serénykedik”, ahonnan a jelenlegi táblaeltávolítási akciót kezdeményezték. A szlovák külügyminiszter korábban lapunknak augusztus végére jelezte a javaslat elkészültét. A közlekedési szóvivő szerint viszont ez csak jövőre várható. Az ET „felmérői” még az idén meg kellene, hogy vizsgálják az ajánlások teljesülését (amire a tagfelvétel előtt a szlovák parlament ünnepélyes ígéretet tett). 2. Ma a révkomáromi járás Izsa községében a táblaeltávolítás sújtotta települések polgármesterei összejönnek, és kialakítják elképzeléseiket a várható fejleményekről. Mert fejlemények még várhatók…