Sparhelt vagy gáztűzhely? Kályha vagy gázkazán? Ugye, manapság ez már nem kérdés. Vagy mégis? Volt idő, amikor az egekbe ugrott gázár miatt sokan visszatértek a hagyományos, fa- vagy széntüzelésre. Erről szólt hajdani írásunk is (Kisalföld, 2007. június 5.). Most megint valami kihívás előtt állunk, az EU 2027 végéig fokozatosan le szeretné állítani az orosz földgáz és kőolaj importját. A magyar kormány szerint ez azzal járna, hogy a lakossági gázár a mostaninak a többszörösére emelkednék, vége lenne a rezsicsökkentésnek is. (A nyitó kép forrása: www.index.hu)

«Előkerülnek a régi vaskályhák, sparheltek, egyre többen rakatnak kandallót vagy cserépkályhát kiegészítő fűtésnek. A gázár drasztikus emelkedését a kéményseprők is tapasztalják. Pár hónap a fűtési idény befejezése után és a következő kezdete előtt: ennyi áll rendelkezésre, hogy tüzelőberendezéseinket, kéményeinket rendbe tegyük. Bár a kéményseprők az év minden szakában végzik dolgukat, a nyár különös jelentőséggel bír, hiszen sok munkát csak ilyenkor lehet elvégezni. „Aktuális” tapasztalat a korábbi évekhez képest, hogy újra egyre többen füstölünk – mondja Harnisch Róbert, a győri székhelyű Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Kft. (Kétüsz) igazgatója. A céghez megyénk 150 településén 139 ezer használatban lévő kémény tartozik. Ez a szám rövid idő alatt 6 ezerrel növekedett…

A hatezres kéményszám-növekedés gyakorlatilag úgy adódott, hogy meglévő, ámde eddig nem használt kéményeket kötöttek be ismét. Az ok egyértelmű: a gázár drasztikus emelkedése. Sokan előveszik a félre tett vaskályháikat, a konyhai tűzhelyeket is, sőt, a gázos fűtés mellé kiegészítésnek, pótlásnak mind többen építtetnek kandallót, cserépkályhát. Újra füstölnek tehát a kémények, a régi tüzelőberendezésekben minden éghető anyagot felhasználnak, alkalmasint a szomszédok, a környék nem igazán nagy örömére. De nem ezzel van a legnagyobb baj, hanem azzal, hogy a hosszabb ideig üzemen kívül álló kémények veszélyesek, életveszélyesek lehetnek. Madárfészektől vagy beomlástól eldugultak, elhasználódtak. Rossz kéményben rossz, gazdaságtalan az égés, arról nem is beszélve, hogy kellő huzat híján a füstgázok visszajuthatnak a lakásba.

Okkal figyelmeztetnek hát a kéményseprők: vizsgáltassák meg az újra használatba venni akart kéményt! S lehetőleg jókor, hogy még a fűtési idény kezdete előtt legyen idő a javításra. Új kémény építtetését sem tanácsos halogatni: a nyár gyorsan telik.

Hasznos megjegyezni, hogy kis kéménybe nem lehet nagy teljesítményű tüzelőberendezést kötni. S bár nálunk még nem kötelező a fűtőkészülék vásárlásakor az üzletben felmutatni a „kéménybizonyítványt”, mint sok nyugati országban, azért ajánlatos idejében kérni a kéményseprő véleményét. Sok bosszúság, baj előzhető meg vele, s persze az sem mellékes, hogy milyen hatásfokkal füstölünk… Apropó, az egyre szaporodó, újra füstölő kémények kapcsán jut eszünkbe: csak aztán nehogy környezetszennyezés címén még majd füstadót is kivessenek.»

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban megjelenő írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)

A földgáz lakossági felhasználásának is megvan az előtörténete. A sparheltet felváltotta a gáztűzhely (igen, nagy a nosztlgiánk a nagyi konyhája iránt!), a kályha után jöttek először a falon kívülre „fújtató” konvektorok, majd a központi fűtést is kiszolgáló gázkazánok.  A városokba gyorsan megérkezett a földgáz, a községekbe később, de már ott van sok helyen a hétvégi telkeken is. Hihetetlenül nagy szám: hazánkban tavaly 8,5 milliárd (!) köbméter földgáz fogyott, ebből 3 milliárd köbméter volt a lakossági felhasználás. A korábbiakhoz képest minimális, 0,3 százalék a csökkenés. Nehéz megjósolni, mi történik, ha az EU tényleg letiltja az orosz gázimportot. Ugye, az sem volt diadalmenet, amikor Ukrajna elzárta a tranzitcsapot…