Harminc éve is elmúlt annak, amikor a Mai Nap című, ma már legföljebb csak az ötvenesek korosztálya által ismert, országosan terjesztett „komoly bulvárlap” külpolitikai szerkesztőjeként kerestem meg telefonon az újra egységes Németország újra egységes fővárosa, Berlin kormányzó polgármesterét két nappal Budapestre érkezése előtt. (Diepgen 2000-re olimpiát álmodott Berlinbe – Sydneyben rendezték meg –, Demszky Budapest–Bécs-világkiállítást, amiből ugyancsak nem lett semmi…) A politikus, mint általában a német politikai, szakmai vezetők, művészek akkoriban, szerfölött készségesen fogadta kérdéseimet, és igyekezett a lehető legrészletesebben válaszolni rájuk. Az egész oldalas interjú a Mai Nap 1992. augusztus 26-i számában jelent meg. (A nyitó képen a berlini vörös városháza; foto: taz.de.)

Barátsági és együttműködési szerződést ír alá pénteken Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere és Eberhard Diepgen, Berlin kormányzó polgármestere a magyar fővárosban. Ezzel egyidejűleg Budapesten tartózkodik a berlini képviselőház kereszténydemokrata (CDU) frakciója is, hogy méltassa a magyar nép hozzájárulását az európai békéhez és szabadsághoz; a német Kelet-európai Gazdasági Intézet és a Demokrácia a Kommunizmus Után Alapítvány pedig szemináriumokat rendez magyar képviselő-testületi és önkormányzati szakemberek számára. A rangos események előestéjén válaszolt munkatársunk kérdéseire Eberhard Diepgen.

Diepgen kormányzó polgármester

EBERHARD DIEPGEN 1941. november 13-án született Berlinben, nős, egy lánya és egy fia van. Iskoláit a város nyugati felében végezte, jogász. Társai bizalmából vezető tisztséget töltött be a Német Diákszövetségben. A CDU-nak 1962 óta tagja, kezdettől sokat dolgozik pártja kommunális és oktatási politikai munkabizottságában. Huszonkilenc évesen beválasztották a berlini képviselőházba, négy esztendeig az iskolabizottság elnöke, később a szenátus CDU-frakciójának szóvivője, 1980-tól a frakció vezetője volt. Ezzel egyidejűleg a berlini CDU tartományi vezetőségében is működött, majd 1983 végén a párt berlini elnökévé választották. Először 1984–89 között volt (Nyugat-)Berlin kormányzó polgármestere; ebbe a tisztségébe 1991 januárjában újra megválasztották.

– Milyennek ítéli meg, Diepgen úr, Berlin és Budapest kapcsolatait, melyek most a két főváros feladatai és lehetőségei?

– Különösen jók a kapcsolatok. A kommunizmus letűntével mindkét főváros a nagy lehetőségeket ígérő, teljes átalakulás állapotában van. Budapest és Berlin arculata meg fog változni, és még vonzóbbá válik a következő esztendőkben. A nálunk is végbemenő átalakuláshoz még hozzájárulnak az évtizedekig megosztott Berlin egyesülési folyamatából adódó nehézségek. Gond és teendő van tehát önöknél is, nálunk is, de az alap is megvan a derűlátásra.

– Melyek a berlini–budapesti barátsági és együttműködési szerződés legfontosabb pontjai? Egy hasonló már volt érvényben a „szocialista éra” idején; miben különbözik egymástól a régi és az új dokumentum?

– Meggyőződésem szerint a legfontosabb különbség az, hogy a most aláírandó megállapodás nem valamiféle „hivatalból elrendelt üdvrivalgás” következménye, és nem a két főváros magas rangú funkcionáriusai utazási kiváltságainak a kilátásain alapszik. Az új szerződés a budapestiek és a berliniek közvetlen kapcsolatai szélesítését és erősítését célozza. Ugyanakkor a két fél a városfejlesztési tervei megvalósítása közben szeretne egymástól tanulni.

A berlini fal egy részlete: rég volt, és igaz volt…

– Súlyos ivóvíz-ellátási, környezetvédelmi, közlekedéstervezési gondokkal küszködnek az európai metropolisok. Szó van-e ez irányú együttműködésről, tapasztalatcseréről is, hogy végre egészséges, tiszta fővárosban éljenek magyarok, németek milliói?

– Az önök főpolgármestere, dr. Demszky úr és jómagam augusztus 28-án írjuk alá a budapesti Városházán azt a szerződést, amely Budapest és Berlin együttmunkálkodásáról szól az imént fölsorolt területeken. Tanulni is jövünk, és magunkkal hozzuk a nem mindig jó és kedvező tapasztalatainkat is. Még nekünk sem sikerült itt, Berlinben fölfedeznünk a bölcsek kövét, amellyel egy csapásra megoldhatók a környezeti, közlekedési és ellátási problémák. Ráadásul meglehetősen üresek a berlini városi kasszák. Alighanem a budapesti városvezetés is ugyanebben a cipőben jár. Szerencsére Budapestnek, Berlinnek egyaránt számos tekintélyes tudományos intézménye van, amelyekben neves tudósok fáradoznak a mindennapi problémák megoldásán. A városigazgatás gyakorlati szakemberei kölcsönösen tanulmányozzák, mi valósítható meg a másik fél által elértekből. Ajtónkat szélesre tárjuk, várjuk a Duna mellől érkező kezdeményezéseket. Gondolom, mindkét város lakói is szívesen veszik az ilyen eszme- és tapasztalatcserét.

– Kelet-Berlin és Budapest éppen egy átfogó közigazgatási reform megvalósításán fáradozik. Melyek az önök fő célkitűzései? Hasznosíthatnánk tapasztalataikat nálunk is?

– Kísérleteink még gyermekcipőben járnak, mivel egyrészt Berlin keleti felében még nem olyan régen, csak az NDK felbomlásával sikerült létrehozni a demokratikus igazgatási szervezeteket, amelyeket még meg kell szilárdítani. Másrészt megpróbáljuk egész Berlinben – tehát a valamikori nyugati városrészben is – visszaszorítani a túltengő közigazgatási bürokráciát. Nagyobb hatékonyságot, gyorsabb ügyintézést, kevesebb bürokratát akarunk, miközben szeretnénk még közelebb kerülni a választópolgárokhoz.

– Megfontolandó, hogy észszerű-e továbbra is fenntartani a viszonylag önálló, 23 kerületi önigazgatási szervezetet. Sok érv amellett szól, hogy a kevesebb több és hatékonyabb lenne. A reformra azért is szükség van, mert már a közeli jövőben sem tudjuk – és nem is kívánjuk – tovább pénzelni a bürokrácia eme dzsungelét. Nem lesz könnyű nálunk, Berlinben az esetleg megszűnő kerületek hivatalnokait meggyőznünk: tevékenységükre nincs már szükség, keressenek maguknak új munkahelyet. Alighanem maguknál, Budapesten sincs ez másként, mivel szerintem a bürokraták az egész világon görcsösen kapaszkodnak az íróasztalukba, a szék pedig a fenekükhöz nőtt. Tapasztalatainkat mindazonáltal szívesen az önök rendelkezésére bocsátjuk. Nagyon örülnénk, ha már most magunkkal vihetnénk az ésszerű közigazgatási reform receptjét Budapestről.

– Budapest 1996-ban világkiállítást, Berlin 2000-ben olimpiát akar rendezni. Terveznek-e valamiféle együttműködést e nagy nemzetközi események előkészítésére, lebonyolítására?

– Ez magától értetődik, ez is az egyik fő célja a két főváros új alapokra helyezett szerződésének. Félre a szemellenzőkkel; nagyképűség, önteltség lenne, ráadásul túl drága is, ha csupán a saját ötleteinkre építenénk. Bár más nyelven beszélünk, de a tervezési és irányítási feladatok a Duna és a Spree mentén ugyanazok.

– Magyarország az integrálódó Európába törekszik. Milyen segítséget nyújthat nekünk Berlin, illetve Németország a Brüsszel felé vezető úton?

– Magyarország szószólóra és meggyőződéses közvetítőre talál bennünk, németekben az Európai Közösségekhez vezető úton. Sokszor elmondtam már: határtalanul boldog voltam, amikor leomlott a berlini fal, és elvágták az Európát megosztó szögesdrótokat. Ez azt jelenti, hogy a megosztottság megszűntével lépésről lépésre közelebb jutnak egymáshoz a kontinens államai. Ezt a folyamatot is segítik az olyan megállapodások, mint Berlin és Budapest most aláírandó szerződése. Nagy lépés ez az egyesült Európa felé, hogy a kölcsönös megértés és segítőkészség váltsa föl a bizalmatlanságot, az idegenkedést, az előítéleteket, mindazt, ami sokáig elválasztotta egymástól Európa népeit.

– Kormányzó polgármester úr, köszönöm a válaszait!