A kétoldalú kapcsolatok remélhetően új lendületet vehetnek, ha jövőre (2022-re!) nálunk is kormányváltás következnék be – ezzel a gondolattal, valamint azzal a megjegyzéssel javasolta Trom András az archívumából elővett cikkének újra közlését, hogy a 19 évvel ezelőtti megjelenése óta természetesen sok megállapítása mára idejét múlt. Azt azonban hangsúlyozzaa szerző, hogy Csehország változatlanul nemcsak térségünknek „a legeurópaibb mázával leöntött”, hanem nagyon is európai országa, és igazi demokrácia. (A nyitó képen: az egyik legszebb cseh város Český Krumlov, a Moldva folyó kettős kanyarulatának partján.
„Közép-Európában minden sima, lapos, azaz általános középszerűségnek van alárendelve. Az emberek kerülik a végleteket, azok iránt nem is érdeklődnek, Nincs se rendkívüli nyomor, se nagy gazdagság, se szélsőjobb, se radikális baloldal, se gyilkos szenvedély se hidegfejű észszerűség” – így jellemezte térségünket Josef Kroutvor cseh író a hetvenes évek végén, régiónkról szóló leghíresebb esszéjében. Végkövetkeztetése az volt, hogy Közép-Európát nem a nagy eszmék irányítják, hanem a „kis idők” kapcsolatai. Valljuk be, kontinensünk lakóinak nagy többsége ma is ugyanilyen érdektelen térségünkkel kapcsolatban. Mi több, igazat adhatunk Gömöri Endrének (Pulitzer-emlékdíjas újságíró, külpolitikai elemző volt – a szerk.), aki szerintem kellően bölcs rezignáltsággal állapította meg a közelmúltban: mi, itt, régiónkban – beleértve a lengyeleket is – történelmünknek tárgyai, nem pedig alanyai vagyunk. Velünk történnek a dolgok, sorsunkat azonban nem mi irányítjuk.
Ezt a kishitűséget Orbán Viktor megelégelte, és elkezdett nagyokat álmodni, amit párthívei és sokan mások is követtek. Stier Gábor (külpolitikai újságíró, elemző, publicista – a szerk.), például, még azt a gőgös minősítést is megengedte magának Dvořák szülőföldjéről, hogy „a térségbeli legeurópaibb állam mázával leöntött, valahol mégis provinciális politikát folytató Csehoroszág”. Az igyekezet, hogy régiónkban valamiféle centrális „kishatalmi” szerepet töltsünk be, visszájára fordult. Jobb lett volna az elmúlt években is szem előtt tartani Milan Kundera helyzetértékelését. A cseh író szerint „a hidegháború időszakában Közép-Európa volt az elrabolt Nyugat”. Őt igazolta Norman Davies brit történész is, aki szerint „a hidegháború megosztottságai ellenére Európa koncepciója Keleten nem volt kevésbé élő, mint Nyugaton”.
Az igazán figyelemreméltó és lényeges azonban (szerencsére) az, hogy míg a visegrádiak még csak kapcsolataik újra rendezésénél tartanak, és fáziskésésben vannak stratégiájuk egyeztetésében az Európai Unióval szemben, aközben például Jack Straw, brit külügyi és nemzetközösségi miniszter a német nagykövetek idei berlini konferenciájának díszvendége májusi előadásában azt hangsúlyozta, hogy „a bővítés a megoldás része, nem pedig a probléma forrása”. Figyelmeztetett, hogy foglalkozni kell az unió jelenlegi tagállamai és a csatlakozásra váró országok lakói között tátongó életminőségbeli és életszínvonalbeli szakadékkal. Kijelentette: indokolatlan attól tartani, hogy a bővítés megtöri majd a Nyugat fejlődését. Érveit sorolva a brit diplomácia vezetője hosszan időzött a cseh példánál. Felidézte a 80-as évek viccét is: Miért fűtik a Skoda hátsó szélvédőjét? Azért, hogy melegen tartsa a kocsit tolók kezét. Visszatekintését arra használta, hogy rámutathasson: a VW befektetéseinek köszönhetően a Skoda Octaviából az év autója lett.
Ehhez kapcsolódó hír, hogy a Toyota és a PSA Peugeot Citroën közös beruházásának értéke 1,5 milliárd euró, ami Csehország történetének legnagyobb külföldi befektetése. A külföldi beruházások (FDl) kumulált összege a The Financial Times és más fonások szerint is nagyobb már Csehországban, mint nálunk, és az egy főre jutó FDl értéke is meghaladta a magyarét. Kinji Hishiki, a Japan External Trade Organization budapesti irodájának igazgatója ezzel összefüggésben arra hívta fel figyelmünket, hogy a Czechinvest kétszer egymás után nyerte el a legjobb európai befektetésösztönző szervezel címet. Tavaly 5,39 milliárd eurót fektettek be külföldi cégek Csehországban, és az idén a Bank Austria előrejelzése szerint ez az összeg meghaladhatja a 8,4 milliárd eurót. Ennyit arról, hol ver leggyorsabban Közép-Európa szíve.
A megizmosodó cseh cégek egyre aktívabbá válnak külföldön is. Ezt jelzi, hogy az 1998. évi 23,5 milliárd euró értékű export tavaly már 37,3 milliárdot tett ki, és idén elérheti a 42 milliárdot. (Összehasonlításul a megfelelő magyar adatok: 18,4, 31,3, illetve 33,4 milliárd euró.) A magyar piac iránt is fokozódik az érdeklődés, amit az is jelez, hogy a cseh kormány kereskedelemfejlesztési szervezete, a CzechTrade – az ITDH partnere – jövő év elején irodát nyit Budapesten, tájékoztatta mellékletünket Martin Tlapa, a szervezet vezérigazgatója.
A két ország egymás 12–13. kereskedelmi partnere. Ezzel egyikünk sem lehet elégedett. A politikai felhők oszlóban vannak, ami jótékony hatással lehet a kétoldalú gazdasági kapcsolatokra is. Az új magyar kormány és a csehországi választások után megalakuló, új kabinet előtt minden bizonnyal megnyílik a lehetőség, hogy tárgy helyett alanyként együtt vezesse be a két országot az Európai Unióba.
A megújuló és kibővülő, kétoldalú és regionális együttműködéstől Ladislav Lukács kereskedelmi tanácsos azt várja, hogy megnő a tekintélyünk Brüsszelben. De ez nem a brüsszelieken múlik majd!”