Ezzel a címmel jelent meg beszámolóm harminc évvel ezelőtt a Mai Nap című, nagy példányszámú, országos déli lapban abból az alkalomból, hogy az amerikai Delta Air Lines-szal bővült a Ferihegyre repülő légitársaságok sora. (Nem tudom, hogy ma is jelen van-e a Delta hazánk legnagyobb polgári légi kikötőjét használók sorában…) Akkor igazi amerikai sikertörténetről írhatta: légi nagyhatalommá, földi birodalommá nőtte ki magát a Delta Air Lines, amely az (akkor még) szovjet Aeroflot után a világ második legnagyobb polgári légitársaságának számított. Hetvenezer alkalmazottjából 7500-nál több a pilóta és 13 ezer a légi utaskísérő – írtam akkor. Ötszázhuszonnyolc utasszállítója (Airbus, Boeing, Lockheed, McDonnel Douglas – legnagyobbrészt a legújabb évjáratúak) naponta 430 ezer utassal 4800 vonalon repül 34 ország 215 városába, otthon, az USA-ban pedig 240 városba – idéztem a járatnyitásról szóló beszámolómban Christopher P. Mack marketingigazgatót, hozzátéve, hogy (1991.) november első szombatjától minden reggel repül a Ferihegyről Delta-gép Frankfurtba; a Majna mentéről ugyancsak naponta van már Delta-járat New Yorkba, Atlantába, Orlandóba, Miamiba, Washingtonba, Cincinnatiba, illetve Újdelhibe, Bombaybe és persze Ferihegyre is. A budapest–majna-frankfurti nyitójáratról szóló beszámolómat már Majna-Frankfurtból küldtem a Mai Napnak, majd pedig hazatérvén azt az interjúmat tettem közzé, amelyet Németország egyik nagy pénzügyi-közlekedési csomópontja rendőrségének sajtófőnökével készítettem, és a Mai Nap 1991. november 10-i (vasárnapi) számában jelent meg. Íme:
Rendőr vagyok, nem újságíró – szögezi le Karl-Heinz Reinstädt bűnügyi tanácsos, a majna–frankfurti rendőr-főkapitányság szóvivője. – Gyalogkakukként kezdtem 72-ben, később a bűnügyiekhez kerültem, 1979 óta szolgálok a frankfurti főkapitányságon. Dolgoztam a gyilkossági csoportban, vezettem a kábítószer-kereskedelem felderítésére, később az utcai bűnözés leküzdésére alakított különleges osztagot. Belenőttem ebbe a városba, ami egy rendőr számára alapkövetelmény. Hitvallásunk: csakis a tisztességes állampolgárral együtt képes jól dolgozni a szövetségi köztársaság rendőrsége.
– Sikerült kivívniuk a polgárok bizalmát?
– A legutóbbi évben 225 ezren hívták a majna-frankfurti rendőrség segélykérő vonalát, a 110-es telefonszámot. Ennek csupán negyede függött össze valamiféle bűncselekménnyel. Kisunoka telefonál: a nagymama leesett az ágyról; vagy: eszméletlen ember fekszik a pályaudvar sarkában; chilei nő hív: lekéste a repülőgép-csatlakozását… Segélykérések, a rendőrség segítőkészségébe vetett bizalom kifejezői. Telefonszámunkat mindenki ismeri, és hívja is, ha úgy érzi, bajba került.
Véres vetélkedés
– Egyáltalán nem hiábavalók a segélykérő telefonok. A polgár a lapokban, a rádióban, tévében is találkozik azokkal az esetekkel, amelyekben hozzánk fordult. Naponta többoldalas összefoglalót kap tőlünk a sajtó a közvéleményt leginkább foglalkoztató esetekről, a körözésekről.
– Frankfurt az NSZK egyik legnagyobb városa, a pénzügyi-gazdasági élet talán legfontosabb központja. Európai New Yorkként is emlegetik. Mennyire biztonságos a Majna-parti metropolis?
– Hessen tartomány székhelye, Frankfurt a leendő európai belső piac üzleti és bankközpontja, ipari-közlekedési csomópont, nemzetközi találkozóhely, ahol diplomáciai képviseletek is működnek. Ugyanakkor sok része eszményien kisvárosi, falusi jellegű. Sajnos, vezető helyet foglal el a lakosság számához mért bűnesetekben is. A munkájával elégedetlen rendőr szól belőlem: viszonylag sok a felderítetlen ügy. Alapvetően megváltozott a bűnözés szerkezete az utóbbi két évtizedben. A mai tettesek jó része teljesen figyelmen kívül hagyja a társadalmi normákat és erkölcsöt, az alapvető emberi értékeket és a társadalmi együttélés szabályait.
Bár számát tekintve a vagyon elleni bűneset és a csalás a legtöbb, ugrásszerűen szaporodtak az erőszakos bűncselekmények is. Sok, lopásnak indult cselekmény például rablássá, testi sértéssé fajul. Minden eddiginél jobban szervezkedik az alvilág; ellene a K 53 jelű csoportunk folytat kemény, nemegyszer élethalálharcot. A gyilkosságok hátterében gyakran vetélkedő csoportok véres küzdelme húzódik. Rengeteg az utcai rablás. Megakadályozásában a város most szervezett saját kutyás-rádiós „city-őrjárata” is részt vesz.
– Mivel Magyarországon is súlyos probléma a kábítószer, lássuk, halljuk, milyen gondjaik vannak a frankfurtiaknak!
– Tavaly 108-an haltak bele a kábítószer-fogyasztásba, az idén eddig 124 droghalál jutott a tudomásunkra; a valóság ennél is megdöbbentőbb. (Az 1990. október 31-i állapot: 80 halál.)
– Melyik a legkeresettebb kábítószer ezen a vidéken?
– A heroin, bár az utóbbi időben a kokain is hódít. A legnagyobb kínálat viszont hasisból van; tavaly a rendőrség 210 kiló hasist, a vámosok pedig 432 kilogramm kokaint foglaltak le.
Négy tonna kokain
– Mondható, hogy Majna-Frankfurt a kábítószer-kereskedelemnek is egyik csomópontja?
– Igen, ráadásul az ország más városaival ellentétben, nagyon nyílt a kábítószeresek világa. Fő találkozóhelyük a Taunus park. Négyezernél több itt a nyilvántartott heroinfüggő; teljes számukat nyolc-tízezerre tesszük.
– Miért itt vásárolnak be a kábítósok?
– Mert itt viszonylag nagy a kínálat. Több mint egymillió tonna áru érkezik a repülőtérre; lehetetlen minden szállítmányt tökéletesen ellenőrizni. Évente legalább négy tonna kokaint itt csempésznek be, és innen osztanak el az országba. – Honnan van pénzük a kábítósoknak heroinra, kokainra, hasisra?
– Negyven százalékuk a munkával szerzett jövedelmükből, szociális segélyből, illetve a rokonok, barátok pénzügyi támogatásából. Tíz százalékra tehető a drogos prostituáltak száma, azoké, akik első számú terjesztői az AIDS-nek, mivel drogéhségük csillapítására bárkivel bármire védekezés nélkül hajlandók. Harmadrészük üzleti, áruházi lopásból, rablásból jut pénzhez. Vagy föltöri a főpályaudvar meg a repülőtér parkolóházaiban várakozó gépkocsikat, ellopja belőlük a manapság nagy értékű autótelefonokat, eladja, gyorsan kábítószert vesz, és már el is tűnik a városból.
A gépkocsival kapcsolatos bűncselekmények 45 százalékát a drogosok követik el. A múlt évben 25 ezer ilyen esetünk volt. Ötezer lakásbetörést is a kábítószerhez szükséges pénz megszerzése motivált. A rablások ötödét ugyancsak a drogosok követik el. A kábítósok egy része a szer kereskedelmével is foglalkozik, csak hogy többlet jövedelemhez jusson. Naponta átlagosan 150 márkára van szükségük szenvedélyük kielégítésére, ez havonta kétszer annyi, mint az itteni átlagfizetés! Ha csupán az általunk ismert 8000 kábítószerest vesszük alapul, a drogba ölt pénz naponta 1,2 millió márka, évente pedig 438 millió! Ne feledjük: a kábítószerrel összefüggő bűnözés a szervezett nemzetközi bűnözés táptalaja. A kereskedők többsége ugyanis török és jugoszláv állampolgár, a fogyasztó viszont legnagyobbrészt német.
Gyermek rablók
– Váltsunk témát! Tudtommal jó 600 ezer lakosa van Frankfurtnak. Hány ebből a rendőr?
– Pontosan 630 ezren élnek a városban. A főkapitányságon 630 bűnügyi szakember dolgozik, 2500 közbiztonsági (tehát egyenruhás) rendőrünk van. Ez utóbbiak négy műszakban szolgálnak a város 24 őrszobájának, rendőr-állomásának a körzetében. A bűnügyi munkatársak 27 szakmai csoportot alkotnak a gyilkosságitól a hitelkártya-hamisítások felderítésére szakosodottakon át a zsebtolvajcsoportig.
– Ha viszonylag kevés is a rendőr Frankfurtban, gondolom, korszerű technikával dolgoznak…
– Semmi okunk a panaszra. Nagy teljesítményű komputer, friss évjáratú szolgálati gépkocsik (Opel Omegák, Vectrák, VW-buszok, BMW-k) segítik nem csupán az akciócsoportok munkáját. A további számítógépesítéssel szeretnénk csökkenteni a bürokráciát, különben belefulladunk a papírmunkába.
– Hogyan fizetik a frankfurti rendőröket?
– Egy 30 éves. kétgyermekes körzeti megbízott, akinek a felesége nem dolgozik, tisztán 2930 márkát keres. Ha figyelembe vesszük, hogy legalább 80-100 négyzetméteres az otthona, és az átlagos lakbér 15 DM/négyzetméter, akkor nem is olyan sok. Nem olcsó ugyanis az élet minálunk.
– Statisztikájukat tekintve, a rablások száma különösen magasnak tetszik. Ön is ekként ítéli meg?
– Igen. Tavaly 1359 bejelentett utcai rablás fordult elő városunkban, 43 százalékkal több, mint 1989-ben. Az idén már 2000-rel számolunk. A felderítetlen, be nem jelentett esetek száma négyszer ennyi. Az elkövetők háromnegyede az itt élő külföldiek második-harmadik nemzedékéből való, 21 évesnél fiatalabb. Ők anyanyelvűként beszélik a németet, és tulajdonképpen illett volna beilleszkedniük. Esetükben mégsem így történt. Két-háromfős, alig tízéves rablóklikkekkel is találkoztunk már. A jórészt bandákba tömörült, többnemzetiségű fiatalok – meglepően sok köztük a diák, a munkanélküli – szinte egymásba szuggerálják, hogy őket itt alacsonyabb rendűnek tekintik, ezt meg kell bosszulniuk. Holott Hessenben, Frankfurtban évszázadok óta együtt élünk az idegenekkel. Goethe szülővárosának a lakossága liberális, nyitott, toleráns, békességszerető, megbecsüli őket. (Frankfurt lakosságának majdnem a negyede külföldi, hál’ istennek, még nyomokban sem lelhető föl a főleg Kelet-Németországra jellemző idegenellenesség.) A külföldiek által elkövetett bűncselekmények tetemes részét alkotják á menekülttörvény kijátszása, a magánokirat- és útlevél-hamisítás.
Legális prostitúció
– Elmondható, hogy az önök „felségterületén” ismeretlen a jobboldali radikalizmus, itt nincsenek bőrfejűek, újfasiszták?
– Frankfurtban valóban nincsenek ilyenek. A főkapitányságunk hatáskörébe tartozó szomszédos Wiesbadenben hellyel-közzel előfordultak szélsőséges megnyilvánulások. Az ottani radikálisok azonban nem jönnek be Frankfurtba. Megnyilvánulásaik nem lépik túl a kocsmai hőbörgés határát, „hősiességük” addig terjed, hogy fölgyújtják a külföldiek háza mellett a szemeteskukát. Súrlódások persze mindenütt előfordulhatnak. Az évtizedek óta közöttünk élő vendégmunkások többsége ismer bennünket, németeket és mi is őket. De ha egy pár ezer lelket számláló városrészben egyik napról a másikra megjelenik száz-százötven menekültjelölt, előfordulhat szórványos idegenellenesség.
– Bár már érintettük a prostitúciót, szeretném, ha részletesebben szólna róla. Annál is inkább, mert messze földön híres-hírhedt a frankfurti „Bahnhofsviertel”, a főpályaudvar környéke…
– Nem titok: mintegy 2000 hivatásos prostituált és körülbelül száz strichelő fiú működik a főpályaudvar körüli utcákban, az ottani 15 bordélyházban, az alkalmi pároknak szobát adó hotelekben. Természetesen a titkos prostitúció ennél szélesebb körű. A hölgyek fele-háromnegyede külföldi, sok köztük a dél-amerikai és a fekete-afrikai. A legkönnyebben kizsákmányolható páriák, futtatóik tőlük szedik be a legnagyobb pénzeket.
– Engedélyezett önöknél a prostitúció?
– Legális tevékenységnek számít. A prostituáltak kizsákmányolása viszont bűncselekmény. (A minap éppen Frankfurtban tartották érdekvédelmi kongresszusukat a német prostituáltak – a szerző.) Vannak a városban zárt területek – óvodák, iskolák környéke, fiatalok által látogatott helyek, egyházi létesítmények környéke –, ahol tilos a strichelés. Az igazi gondot nem a prostitúció, hanem a vele összefüggő bűnözés okozza; a prostik futtatói és a lányokkal kereskedők. Egy-egy jó „bukszáért” hatalmas összegek cserélnek gazdát. A horizontális ipar mellékterméke a kábítószerezés, az orgazdaság, a fegyverkereskedelem, a tiltott szerencsejáték, gyilkosság, a személyes szabadság megsértése…Ráadásul a prostituáltak nem jönnek panaszra, védelemért a hatóságokhoz, tanúk hiányában nagyon nehéz a mi dolgunk is. Legföljebb, ha tetten érjük a gyanúsítottakat.
Magyarok: oké
– Végezetül szeretném megtudni, mi a frankfurti rendőrség véleménye rólunk, magyarokról?
– Nekünk a magyarok semminemű problémát sem okoznak. Nem emlékszem, hogy az utóbbi években magyarokról olvastam volna rendőri jelentésben. Igazán sok gond a jugoszlávokkal van. Jóformán minden bűnözési formát művelnek, élenjárnak a különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságokban. Velük az AG 287 jelű csoportunk vette föl a harcot. A törökökkel is sok a bajunk, főként, ha drogról van szó. Magyarok még elvétve sem fordulnak elő a rendőrségünkön.
(Az interjú a Delta Air Lines szponzorálásával készült. “Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)